Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-10-31 / 44. szám - Gadó Gábor : Államhizlaló (6. oldal) - Széky János: Jóállamosítás • Méd levelek (6. oldal)
IQPIACiPROFIT NOVEMBERBEN ISMÉT MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI CSÚCS konferencia A FELELŐSEN GONDOLKODÓ ÉS CSELEKVŐ EMBEREK ÉVES TALÁLKOZÓJA FÓKUSZBAN AZ ÜZLETI SZEKTOR FELELŐSSÉGE Fővédnökök: Juhász Árpád geológus professzor A kimerült Föld segítségért kiált László Ervin a Budapest Klub elnöke Új gondolkodásmód, új etika, új felelősség Láng István akadémikus A Rio+20 hozadéka IDŐPONT: 2012. november 21. 9.00-17.00 HELYSZÍN: Larus Étterem és Rendezvényközpont, 1124 Budapest, Csörsz utca 18/B • Helyzetkép a Föld és Magyarország állapotáról - előadások • Az üzleti szektor szereplőinek felelőssége - kerekasztal-beszélgetések, dialógusok Várjuk Önt is, vegyen részt a beszélgetésekben! Ossza meg másokkal is tapasztalatait, eredményeit, gondjait! A konferencia támogatói: Biomassza alapú hőszolgáltatás RICOH További információ és regisztráció: www.piacesprofit.hu Tel.: 06 (1) 239-9597 ■ E-mail: konferencia@piacesprofit.hu ÉLET ÉS|#I I IRODALOMI GADÓ GÁBOR: Államhizlaló Halálom a hasas állam! - mondhatnánk az ismert kormányfői elszólást továbbfejlesztve, nem hallgatva el azt sem, hogy a hatalom üzleti befolyása fokozottan veszélyes akkor, ha a közjogi fékek nem működnek kielégítően. Mert most is mi történt? Miközben a miniszterelnök a német tőke - egyesek szerint lanyhulni látszó - bizalmát próbálta felkelteni berlini tárgyalásain, a kormánypárt egy másik képviselője a kartelltilalom részleges megszüntetésére terjesztett elő javaslatot. Pócs János (Fidesz) észrevette ugyanis, hogy „a magyar versenyjog nincs figyelemmel a mezőgazdaságnak a más ágazatokhoz képest eltérő sajátosságaiból (...) eredő kiszolgáltatottságára és az uniós jogban is jelen levő eltérő (prefferált) megítélés hiányzik a magyar versenytörvényből”. (A törvénytervezet és indokolása T/8679. számon olvasható.) Ezt a „preferált megítélést” - emlékezhetünk - a hazai sajtójognak is sokáig nélkülöznie kellett, egészen pontosan addig, amíg 2010 őszén a kétharmados parlamenti többség radikálisan vissza nem metszette a médiavállalkozások közötti fúziók megítélésénél a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hatáskörét. Azóta elsősorban a Médiatanács - kormánypártok által választott - tagjainak akaratától függ, hogy sor kerül-e olyan cégek egyesülésére, amelyek a „médiatartalom nyilvánossághoz való eljuttatásával” gyűjtik profitjukat. Ha az Országgyűlés az elkövetkező hetekben megszavazza Pócs képviselő indítványát, a GVH a jövőben azt sem mondhatja ki, hogy a mezőgazdasági termelők vagy érdekképviseleteik versenykorlátozó megállapodása törvénysértő, feltéve, hogy a kartellezők haszna „a gazdaságilag indokolt, méltányolható jövedelem eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg”. Az olvasó biztosan kitalálta már, hogy az elmúlt két évben szépen gömbölyödő Fidesz-közeli „állam” most sem kívánja átengedni a mérlegelés felelősségét pártatlan szereplőnek. A törvényjavaslat az agrárminiszter hatáskörébe utalja az olyan, enyhén szólva is rugalmas kategóriák jelentésének feltárását, mint amilyen a jövedelem „gazdaságilag indokolt” és „méltányolható” mértéke. Az Európai Bizottság az üzleti környezet sajátosságairól szóló, a napokban közzétett elemzésében erről a törvénytervezetről még éppúgy nem mondhatott véleményt, mint a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény legutóbbi módosításáról. Tudjuk, a pénznyerő automaták üzemeltetésére immár kizárólag játékkaszinók jogosultak. A 2012. évi CXLIV. törvény tervezetének parlamenti beterjesztése és a jogszabály hatálybalépése között tíz nap sem telt el. Azok a vállalkozások, amelyek játékgépek működtetéséből szerezték adóköteles jövedelmük tekintélyes részét, további tizenöt napot kaptak a jogalkotótól arra, hogy felszámolják üzletágukat. A gazdasági élet más területein tevékenykedő társaságok döntéshozóiban - ideértve a miniszterelnök által „idecsalogatni” próbált német cégeket is - felmerülhet a kérdés: biztonságos-e egy olyan országban tőkét elhelyezni, ahol a politikai hatalmat megtestesítő állam heteken belül átformálhatja az üzleti környezetet, a „félkarú rablóktól” a gáztározók tulajdonlásáig. Akár még az is elhangozhat az igazgatóságok ülésein, hogy alig egy év telt el azóta, hogy a magyar parlament néhány óra leforgása alatt megtárgyalta és elfogadta Rogán képviselő javaslatát a lakossági hiteltartozások kedvezményes végtörlesztéséről, jelentős veszteséget okozva a döbbent pénzintézeteknek. Ha a közhatalom képviselői jogi és politikai kockázat nélkül változtathatják meg piaci pozíciókat, a befektetők olyan szerencsejáték részeseivé válnak, ahol a nyerési és vesztési esélyek a lapok leosztását követően is módosíthatók. Nem véletlen, hogy az új polgári törvénykönyv tárgyalása során ellenzéki képviselők indítványt tettek arra, hogy a kódex rendelkezzen a jogalkotással okozott kár megtérítésének szabályairól. Félő azonban, hogy az állam ebből se csinálna gondot: a terheket a károsultak mind laposabb pénztárcája állná. SZÉKY JÁNOS: Méd levelek Jóállamosítás A szeptemberi szülői értekezleten az osztályfőnök megnyugtatásul elmondta, hogy az iskolában több tantermet „még az utolsó pillanatban” kifestettek,lambériáztak, beállítottak fehér táblákat, mert azokra lehet jól vetíteni projektorral, meg írni is lehetne rájuk egyszersmind, ha a gyerekek nem használnák el nagyon gyorsan a filceket. Az igazgatói titkárságon álló fénymásoló tízéves, elromlott, folyton elromlik, most keresnek olcsó szerelőt, és ha találnak, kérik a kedves szülőket, hogy küldjenek be másolópapírt, mert arra már végképp nem marad pénz. És ez még kellemes állapot, mert ha bejön a Klebelsberg Központ - „azt mondják, január elsején” -, akkor ennyi se lesz. A gyerek iskolája pedig jó iskolának számít. A kormány október 27-i keltezéssel, azaz szombaton terjedelmes törvényjavaslatot adott be az iskolák államosításáról, hivatalosan fogalmazva „a köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről”. Ezt a parlament még novemberben, sürgősséggel megtárgyalja, hogy január 1-jével foganatosítani lehessen. Az említett szülői értekezlet idején nemcsak a mi iskolaigazgatónknak, pláne osztályfőnökünknek, hanem az öszszes többinek is csak nagyon halvány - persze, érthetően, rossz - sejtései voltak arról, hogyan érinti munkáját a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amely az állami fenntartást végzendi, meg úgy hírlett, az új vízfej-apparátusba korántsem találnak elég hozzáértő embert. Ehhez képest igen dicséretes a sietség. De most ne ezzel foglalkozzunk. Ekképp kezdődik a törvényjavaslat: az Országgyűlés a Jó Állam kialakítása érdekében, a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése (...) érdekében a következő törvényt alkotja.” Stop. Talán műveletlen vagyok, de még az orbánizmus történetéből sem emlékszem hasonló preambulumra. A Jó Állam, így, nagybetűvel? Hát ez meg mi a szösz? Tekintélyelvű rendszerek imádják jelzővel ellátni és nagybetűvel írni az államot. Salazar portugál diktatúrája például az Új Államnak nevezte magát, ahol is az „új” melléknév a szokványos jelentés szöges ellentétét, a visszaközépkoriasítás szándékát jelölte. Ha viszont a magyar elgondolás közelebbi részleteire vagyunk kíváncsiak, forduljunk a 2011-es Magyary Programhoz, amelynek elején Navracsics miniszter így summázza nyilván hosszas töprengéseinek eredményét: „az állam attól tekinthető jónak, hogy az egyének, közösségek és vállalkozások igényeit a közjó érdekében és keretei között, a legmegfelelőbb módon szolgálja. A közjó fogalma egyrészt magában foglalja azt, hogy az állam jogszerű és méltányos egyensúlyt teremt a számtalan érdek és igény között, e célból igényérvényesítést tesz lehetővé, és védelmet nyújt. Másrészt a jó állam kellő felelősséggel jár el az örökölt természeti és kulturális javak védelme, továbbörökítése érdekében.” És így tovább ötvenöt oldalon, sűrű nyelvtani és helyesírási hibákkal, valamint jogásznyelvi göcsörtökkel. Megtudhatjuk egyebek közt, hogy a jó állam fogalom magába foglalja a versenyképességet is, hiszen jogi céltételezésben megjelenő, versenyképességet és fejlődést szolgáló értékeket védi és érdekeket szolgálja. Általános tétel, hogy a versenyképesség két pillére a gazdaságpolitika és az állami működés.” Ha itt egy pillanatra megállunk, és előkapjuk rövid távú memóriánkból azt a mindennap frissülő tényt, hogy a mostani kormánynál dilettánsabb gazdaságpolitikát Gerő Ernő óta nem folytattak ebben az országban, továbbá hogy versenyképességünk tempósan hanyatlik - akkor már némi joggal kérdezhetjük, hogy mennyire kell zseniálisnak lennie ama jövőbeli állami működésnek, amely ezt a gazdaságpolitikát legalább semlegesíteni tudná. Ha pedig eszünkbe idézzük, hogy a magyar állam minden más területen - külpolitikában, törvényalkotásban, titkosszolgálati témákban és a többi -, ami az állam feladata volna, s nem másé, kudarcot halmoz blődlire és hazugságra, nyugodtan elkezdhetünk kételkedni már most abban, hogy éppen a Hoffmann Rózsa alá rendelt, központosított állami iskolafenntartás lenne megmentő sikerágazat. Afelől viszont nincs kétségem, hogy „kialakítják” a Jó Államot úgy, ahogy ők akarják. Abban is, hogy - mint a Program fogalmaz - ez az állam „érzelmi viszonyulást is kivált polgáraiból”. Hogy milyet, az legyen meglepetés. Egyelőre mindenki azért szorít, hogy tavasszal még lehessen a táblára írni az iskolában. J 2012. OKTÓBER 31.