Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-10-31 / 44. szám - Gadó Gábor : Államhizlaló (6. oldal) - Széky János: Jóállamosítás • Méd levelek (6. oldal)

IQPIACiPROFIT NOVEMBERBEN ISMÉT MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI CSÚCS konferencia A FELELŐSEN GONDOLKODÓ ÉS CSELEKVŐ EMBEREK ÉVES TALÁLKOZÓJA FÓKUSZBAN AZ ÜZLETI SZEKTOR FELELŐSSÉGE Fővédnökök: Juhász Árpád geológus professzor A kimerült Föld segítségért kiált László Ervin a Budapest Klub elnöke Új gondolkodásmód, új etika, új felelősség Láng István akadémikus A Rio+20 hozadéka IDŐPONT: 2012. november 21. 9.00-17.00 HELYSZÍN: Larus Étterem és Rendezvényközpont, 1124 Budapest, Csörsz utca 18/B • Helyzetkép a Föld és Magyarország állapotáról - előadások • Az üzleti szektor szereplőinek felelőssége - kerekasztal-beszélgetések, dialógusok Várjuk Önt is, vegyen részt a beszélgetésekben! Ossza meg másokkal is tapasztalatait, eredményeit, gondjait! A konferencia támogatói: Biomassza alapú hőszolgáltatás RICOH További információ és regisztráció: www.piacesprofit.hu Tel.: 06 (1) 239-9597 ■ E-mail: konferencia@piacesprofit.hu ÉLET ÉS|#I I IRODALOMI GADÓ GÁBOR: Államhizlaló Halálom a hasas állam! - mondhatnánk az ismert kormányfői elszólást továbbfejleszt­ve, nem hallgatva el azt sem, hogy a hatalom üzleti befolyása fokozottan veszélyes akkor, ha a közjogi fékek nem működnek kielégítő­en. Mert most is mi történt? Miközben a mi­niszterelnök a német tőke - egyesek szerint lanyhulni látszó - bizalmát próbálta felkel­teni berlini tárgyalásain, a kormánypárt egy másik képviselője a kartelltilalom részleges megszüntetésére terjesztett elő javaslatot. Pócs János (Fidesz) észrevette ugyanis, hogy „a magyar versenyjog nincs figyelemmel a mezőgazda­ságnak a más ágazatokhoz képest eltérő sajátosságai­ból (...) eredő kiszolgáltatottságára és az uniós jogban is jelen levő eltérő (prefferált) megítélés hiányzik a ma­gyar versenytörvényből”. (A törvénytervezet és in­dokolása T/8679. számon olvasható.) Ezt a „preferált megítélést” - emlékezhetünk - a hazai sajtójognak is sokáig nélkülöznie kel­lett, egészen pontosan addig, amíg 2010 őszén a kétharmados parlamenti többség radikáli­san vissza nem metszette a médiavállalkozá­sok közötti fúziók megítélésénél a Gazdasá­gi Versenyhivatal (GVH) hatáskörét. Azóta elsősorban a Médiatanács - kormánypártok által választott - tagjainak akaratától függ, hogy sor kerül-e olyan cégek egyesülésére, amelyek a „médiatartalom nyilvánossághoz való eljuttatásával” gyűjtik profitjukat. Ha az Országgyűlés az elkövetkező hetekben megszavazza Pócs képviselő indítványát, a GVH a jövőben azt sem mondhatja ki, hogy a mezőgazdasági termelők vagy érdekképvi­seleteik versenykorlátozó megállapodása tör­vénysértő, feltéve, hogy a kartellezők hasz­na „a gazdaságilag indokolt, méltányolható jövedelem eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg”. Az olvasó biztosan kitalálta már, hogy az elmúlt két évben szépen gömbölyödő Fidesz-köze­­li „állam” most sem kívánja átengedni a mér­legelés felelősségét pártatlan szereplőnek. A törvényjavaslat az agrárminiszter hatásköré­be utalja az olyan, enyhén szólva is rugalmas kategóriák jelentésének feltárását, mint ami­lyen a jövedelem „gazdaságilag indokolt” és „méltányolható” mértéke. Az Európai Bizottság az üzleti környezet sajátosságairól szóló, a napokban közzétett elemzésében erről a törvénytervezetről még éppúgy nem mondhatott véleményt, mint a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény legutóbbi módosításáról. Tudjuk, a pénznye­rő automaták üzemeltetésére immár kizáró­lag játékkaszinók jogosultak. A 2012. évi CXLIV. törvény tervezetének parlamenti be­terjesztése és a jogszabály hatálybalépése kö­zött tíz nap sem telt el. Azok a vállalkozások, amelyek játékgépek működtetéséből szerez­ték adóköteles jövedelmük tekintélyes részét, további tizenöt napot kaptak a jogalkotótól arra, hogy felszámolják üzletágukat. A gaz­dasági élet más területein tevékenykedő tár­saságok döntéshozóiban - ideértve a minisz­terelnök által „idecsalogatni” próbált német cégeket is - felmerülhet a kérdés: biztonsá­­gos-e egy olyan országban tőkét elhelyezni, ahol a politikai hatalmat megtestesítő állam heteken belül átformálhatja az üzleti környe­zetet, a „félkarú rablóktól” a gáztározók tu­lajdonlásáig. Akár még az is elhangozhat az igazgatóságok ülésein, hogy alig egy év telt el azóta, hogy a magyar parlament néhány óra leforgása alatt megtárgyalta és elfogadta Rogán képviselő javaslatát a lakossági hitel­­tartozások kedvezményes végtörlesztéséről, jelentős veszteséget okozva a döbbent pénz­intézeteknek. Ha a közhatalom képviselői jogi és politikai kockázat nélkül változtathatják meg piaci po­zíciókat, a befektetők olyan szerencsejáték ré­szeseivé válnak, ahol a nyerési és vesztési esé­lyek a lapok leosztását követően is módosítha­tók. Nem véletlen, hogy az új polgári törvény­­könyv tárgyalása során ellenzéki képviselők in­dítványt tettek arra, hogy a kódex rendelkez­zen a jogalkotással okozott kár megtérítésének szabályairól. Félő azonban, hogy az állam eb­ből se csinálna gondot: a terheket a károsultak mind laposabb pénztárcája állná. SZÉKY JÁNOS: Méd levelek Jóállamosítás A szeptemberi szülői értekezleten az osztály­főnök megnyugtatásul elmondta, hogy az is­kolában több tantermet „még az utolsó pilla­natban” kifestettek,­­lambériáztak, beállítottak fehér táblákat, mert azokra lehet jól vetíteni projektorral, meg írni is lehetne rájuk egyszers­mind, ha a gyerekek nem használnák el nagyon gyorsan a filceket. Az igazgatói titkárságon álló fénymásoló tízéves, elromlott, folyton elrom­lik, most keresnek olcsó szerelőt, és ha talál­nak, kérik a kedves szülőket, hogy küldjenek be másolópapírt, mert arra már végképp nem marad pénz. És ez még kellemes állapot, mert ha bejön a Klebelsberg Központ - „azt mond­ják, január elsején” -, akkor ennyi se lesz. A gyerek iskolája pedig jó iskolának számít. A kormány október 27-i keltezéssel, azaz szombaton terjedelmes törvényjavaslatot adott be az iskolák államosításáról, hivatalosan fo­galmazva „a köznevelési feladatot ellátó egyes önkor­mányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről”. Ezt a parlament még novemberben, sürgősséggel megtárgyalja, hogy január 1-jével foganatosítani lehessen. Az említett­ szülői ér­tekezlet idején nemcsak a mi iskolaigazgatónk­nak, pláne osztályfőnökünknek, hanem az ösz­­szes többinek is csak nagyon halvány - persze, érthetően, rossz - sejtései voltak arról, hogyan érinti munkáját a Klebelsberg Intézményfenn­tartó Központ, amely az állami fenntartást vég­­zendi, meg úgy hírlett, az új vízfej-apparátus­ba korántsem találnak elég hozzáértő embert. Ehhez képest igen dicséretes a sietség. De most ne ezzel foglalkozzunk. Ekképp kezdődik a törvényjavaslat: a­z Or­szággyűlés a Jó Állam kialakítása érdekében, a törvénye­sen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat mara­déktalanul biztosító állam működési feltételeinek a meg­teremtése (...) érdekében a következő törvényt alkotja.” Stop. Talán műveletlen vagyok, de még az or­­bánizmus történetéből sem emlékszem hason­ló preambulumra. A Jó Állam, így, nagybetű­vel? Hát ez meg mi a szösz? Tekintélyelvű rendszerek imádják jelzővel el­látni és nagybetűvel írni az államot. Salazar portugál diktatúrája például az Új Államnak nevezte magát, ahol is az „új” melléknév a szok­ványos jelentés szöges ellentétét, a visszakö­­zépkoriasítás szándékát jelölte. Ha viszont a magyar elgondolás közeleb­bi részleteire vagyunk kíváncsiak, forduljunk a 2011-es Magyary Programhoz, amelynek elején Navracsics miniszter így summázza nyilván hosszas töprengéseinek eredményét: „az állam attól tekinthető jónak, hogy az egyének, kö­zösségek és vállalkozások igényeit a közjó érdekében és keretei között, a legmegfelelőbb módon szolgálja. A köz­jó fogalma egyrészt magában foglalja azt, hogy az ál­lam jogszerű és méltányos egyensúlyt teremt a számta­lan érdek és igény között, e célból igényérvényesítést tesz lehetővé, és védelmet nyújt. Másrészt a jó állam kellő felelősséggel jár el az örökölt természeti és kulturális ja­vak védelme, továbbörökítése érdekében.” És így to­vább ötvenöt oldalon, sűrű nyelvtani és he­lyesírási hibákkal, valamint jogásznyelvi gö­­csörtökkel. Megtudhatjuk egyebek közt, hogy a jó ál­lam fogalom magába foglalja a versenyképességet is, hi­szen jogi céltételezésben megjelenő, versenyképességet és fej­lődést szolgáló értékeket védi és érdekeket szolgálja. Álta­lános tétel, hogy a versenyképesség két pillére a gazdaság­­politika és az állami működés.” Ha itt egy pillanatra megállunk, és előkap­juk rövid távú memóriánkból azt a mindennap frissülő tényt, hogy a mostani kormánynál di­­lettánsabb gazdaságpolitikát Gerő Ernő óta nem folytattak ebben az országban, továbbá hogy versenyképességünk tempósan hanyatlik - akkor már némi joggal kérdezhetjük, hogy mennyire kell zseniálisnak lennie ama jövőbe­li állami működésnek, amely ezt a gazdaság­­politikát legalább semlegesíteni tudná. Ha pe­dig eszünkbe idézzük, hogy a magyar állam minden más területen - külpolitikában, tör­vényalkotásban, titkosszolgálati témákban és a többi -, ami az állam feladata volna, s nem másé, kudarcot halmoz blődlire és hazugság­ra, nyugodtan elkezdhetünk kételkedni már most abban, hogy éppen a Hoffmann Rózsa alá rendelt, központosított állami iskolafenntartás lenne megmentő sikerágazat. Afelől viszont nincs kétségem, hogy „kiala­kítják” a Jó Államot úgy, ahogy ők akarják. Ab­ban is, hogy - mint a Program fogalmaz - ez az állam „érzelmi viszonyulást is kivált polgá­raiból”. Hogy milyet, az legyen meglepetés. Egyelőre mindenki azért szorít, hogy tavasszal még lehessen a táblára írni az iskolában. ­J 2012. OKTÓBER 31.

Next