Élet és Irodalom, 2013. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-07 / 23. szám - Babiczky Tibor: Apám ürügy: én • Temesi Ferenc: Apám (20. oldal) - Nagy Boglárka: Tartsd benn • Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz (20. oldal) - Lovász Andrea: Quimby és a jakobinusok • Gimesi Dóra-Jeli Viktória-Tasnádi István: Időfutár 1. A körző titka. (20. oldal)

KÖNYVHÉT 2013 BABICZKY TIBOR: A­pám ürügy­­én ■ Temesi Ferenc: Apám. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2013. 200 oldal, 2500 Ft. Nehéz ügy. Egy apa eleve mindig nehéz ügy. Megölelni, elveszíteni. El­temetni. Megírni. Kénytelenek vagyunk miatta szembesülni a saját haj­lamainkkal. Az arcvonásainkkal. Hibáinkkal, tehetetlenségünkkel. És emellett mindazzal is, ami jó bennünk. Temesi Ferenc írt egy könyvet Temesi Ferencről. Fiú az apáról. Az apáról, akit besúgók vettek körül, akiről az úgynevezett barátai jelentettek, akit elgáncsoltak, tönkretet­tek. Látszólag tehát aparegény ez. A valóság azonban mégis más. Te­mesi Ferenc írt egy könyvet Temesi Ferencről. Saját magáról, az apja ürügyén. Mintha bizonyítani - bizonygatni? - akarna valamit. Sajnos, nem derül ki, mit. Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy az egész kotta szerint készült. Maga a szerző is hivatkozik Esterházyra, illetve a Javított ki­adásra, rögtön a könyv elején. Esterházy megírt egy nagyregényt (a Harmonia ccelestist), amely sikeres lett, de rögtön a megjelenése tájékán kiderültek apja viselt dolgai, és nem lehetett nem megírni a Javított ki­adást Temesi megírt egy nagyregényt (a Bartókot), amely sikeres lett, de rögtön a megjelenése tájékán szembesült apjának sorsával, és nem lehetett nem megírni az Apámat (amely egyébként szerkezetében is pró­bál hasonlítani a Javított kiadásra). A párhuzam azonban ennyiben­­ a külsőségekben - ki is merül. A lényegi különbség azonban ég és föld, Salieri és Mozart. Nem arról van szó, hogy Temesi ne tudna írni (na­gyon is tud), hanem arról, hogy - minden jel szerint, ebben a könyv­ben - nem akar. Éppen emiatt nagyon kiugranak a Márai- és Páskán­­di-idézetek a szövegből: higgadtak, élesek, jól formáltak, sokatmon­dók. Csakúgy mint a Porhéz vett hosszabb önidézet. Abban is micso­da precizitás és erő van. Az Apám mondatai dühösek, dacosak és gőgösek. Temesi minden so­rából süt, hogy tökéletesen el van telve a saját igazságérzetétől. A hát­térben pedig némi - nem is csekély mértékű - sértettség szólamai fedez­hetők fel. („Én nem hiszek a csip-csup dolgokban, mert én látok” - írja például. „Mindannyian a kezemben vagytok, mert mindannyiótokat meg tudlak írni.”) Mint amikor egy kisgyerek tombol, dacosan, és ész­re sem véve, hogy immáron önmaga karikatúrájává vált. Annyira ragasz­kodik a sérelméhez, hogy nem látja, mikor lesz igazságtalan. Önmagá­val szemben is. Erőltetett vicceskedés és lazaság (például főhadnagy he­lyett főhangja, Magyar Dolgozók Pártja helyett Magyar Nemdolgo­zók pártja, besúgó helyett beépítőipari szakmunkás stb.). Korrajz he­lyett csak - önkényesen kiragadott - Wikipedia-felsorolásokat kapunk. Cseh Tamás és Bereményi Géza A ’74-es év című számából megismerhe­tő egy év és egy korszak. Temesi 1964-ről írott fejezetéből nem tudunk meg semmit. Mintha a megúszásra játszana. Pedig meg kellett volna írni. A korszakot is. Az apát is. A besúgókat is. Ahogyan egy tényfelso­­rolásból nem rajzolódik ki egy év, úgy az egymás mögé dobált tények­ből (jelentésekből) sem lesz regény. „Én az apám fia vagyok. Öt szélsőséges nacionalistának’ bélyegezte egyik besúgója (1. fejezet). Az én egyik besúgóm, egy nem létező inter­netes lap nem létező nevű firkantója szerint (MOSTANÁBAN ÍGY MŰKÖDNEK AZ ELVTÁRSAK LESZÁRMAZOTTAI) én ’elfogul­tan szimpatizálok a nemzeti jobboldal FELÉ’. Na látjátok: hiába min­den. Felnőnek a gyerekek, és ugyanazt kapják a pofájukba. Csakhogy én erre büszke vagyok.” - kezdődik a 24. fejezet. Kérdés, vajon hogyan vehető egy kalap alá a titkos besúgói jelentés (amelyet feljelentésnek hí­vunk) egy sajtónyilvánosságban megjelentetett, visszakereshető és - adott esetben cáfolható - véleménnyel (amelyet kritikának hívunk)? Egy má­sik helyen arról ír, amikor a szomszédokról kiderül, hogy a gyanú elle­nére mégsem voltak besúgók, hogy tehát „magyarok” voltak mégis. Ez napilap-színvonalú megközelítés. Hiszen éppen ez volna a munka. A szembesülés. Hogy a valódi nemzettel kell kezdenünk valamit, nem az ideálisnak gondolttal. A valódi nemzet pedig magában foglalja a besú­gókat is. Ahogyan magyarok, akiket haláltáborba vittek, és magyarok, akik elvitték őket, és magyarok, akik menteni próbáltak, és magyarok, akik mindezt közönyösen nézték. Az nem kétséges, az Apám című könyv valódi és megélt fájdalomból született. Temesi Ferenc - a fiú - gyötrelme nem egy lehetséges valóság, hanem tény. De könyvében - a könyve által - mégsem képes ezért a fáj­dalomért alászállni magába, nem tudja - akár egy gyöngyhalász - felhoz­ni a felszínre a szenvedést. Vagy akár - de profund is - felkiáltani. Átélhe­­tetlen. Az olvasó előtt a lényeg rejtve marad. Nem pillanthatja meg idő­sebb Temesi Ferencet. Nem láthatja az anyát és a nővért, mint ahogyan a fiút - az elbeszélőt - sem. A várost, a házat. Egy kártyapartit. Egy cuk­rászdát. Ami van,­­tényszerűnek tűnik, mégis kevesebbnek bizonyul a puszta tényeknél is. Temesi nagyon magabiztosan nyúlt ehhez az anyag­hoz. A magabiztosság azonban - jelen esetben - a könyv ellen dolgozik, hiszen az egész történet éppen, hogy a tökéletes elbizonytalanodásról szól. Talán túl közel van még Temesihez ez a trauma. És lehetséges, hogy személyes értelemben megtörténtnek véli az el- és leszámolást, ám írói szempontból ez még kétségtelenül lezáratlan ügy marad. Katarzis helyett kapunk két nevet: Karácsony Sándor és Németh István. Nem mond sem­mit. Mert valójában őket sem ismerhettük meg. „Próza az, amit kinyomtatnak” - írta Ottlik. Hát ez ki lett nyomtatva. Kányádi Sándor: Küküllő kalendárium (Holnap) 14 oldal, 1700 Ft Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár (Móra) 48 oldal, 2290 Ft Kosáryné Réz Lola: Babakanál (Kráter Műhely) 48 oldal, 2600 Ft Kozma Mária: Marcika és a kóborok (Pallas-Akadé­­mia, Csíkszereda) 44 oldal, 3400 Ft Lackfi János-J. Kovács Judit: Százérintő (Móra) 48 oldal, 1890 Ft Magyari Andrea: Szkriptum könyve (Kolibri) kb. 200 oldal, 2990 Ft Majoros Nóra: A torony (Abrakadabra) 32 oldal, 2100 Ft Malter György: Éjszaka az állatkertben (Ciceró) kb. 88 oldal, kb. 2500 Ft Marék Veronika: Boribon cicája (Pozsonyi Pagony) 40 oldal, kb. 1590 Ft Mechler Anna: Bartoló, a markoló (Manó Könyvek) 64 oldal, 2490 Ft Menyhért Anna: A kis ló és a kacsukahal (Móra) 48 oldal, 2290 Ft Miklya Anna: Jónás és a szürke hadsereg (Libri) kb. 340 oldal, 2990 Ft Moskát Anita-Bencsik Antal-Majoros Nóra-Miklya Zsolt: Erdőlakók (Abrakadabra) 56 oldal, 3150 Ft Müller Péter Sziámi: Kicsi, nagy, középső (Ciceró) 48 oldal, 2490 Ft Nagy Bandó András: Verselő betűk és számok (Szamárfül) 60 oldal, 3000 Ft Nógrádi Gábor: A hó fogságában (Móra) 144 oldal, 2190 Ft Pacskovszky Zsolt: Szabadesés (Móra) 160 oldal, 2190 Ft Pikter Éva: Balatoni böngésző (Kolibri) 32 oldal, 2990 Ft Sarkady Mária: Szappanbuborék (Széphalom) 208 oldal, 3000 Ft Simon Réka Zsuzsanna: Csalafinta királyok (Manó Könyvek) 80 oldal, 2490 Ft Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert (Kolibri) 128 oldal, 2990 Ft Szávai Géza: Én ne lennék eszes gyerek? (Pont) 64 oldal, 1890 Ft Szigeti Ildi: Alta: Tódal (Scolar) 64 oldal, 3450 Ft Tasnádi Emese: Városi legendák (Tessloff és Babi­lon) 32 oldal, 1870 Ft Tasnádi István—Jeli Viktória-Gimesi Dóra: A körző titka (Pozsonyi Pagony) kb. 400 oldal, kb. 3290 Ft Tatay Sándor: Bujdosásunk története (Ciceró) 288 oldal, 2490 Ft Török Sándor: Falatka királysága (Ciceró) 112 oldal, 2190 Ft Vitkorczi Ildikó: Palkó, Zsófi meg a világ dolgai (Ab Ovo) 32 oldal, 2200 Ft Z. Németh István: Tigrisbukfenc (Ab-Art, Pozsony) 48 oldal, 1700 Ft Ismeretterjesztés, utazás, szakácskönyv Ágh Attila-Varga Gyula: Marokkó (Kossuth) 232 oldal, 3990 Ft Bárdosi Vilmos: Lassan a testtel (Tinta) 250 oldal, 1490 Ft Csiffáry Gabriella: Világhíres magyarok (Libri) kb. 400 oldal, 3490 Ft Demeter Lázár Katalin-Váradi Ágnes: Iskolakezdés (Napvilág) 56 oldal, 1200 Ft Dupka György: „Hova tűnt a sok virág..." (Intermix, Ungvár) 222 oldal, 820 Ft Eisler János: Kis könyv a Szent Koronáról (Napkút) 448 oldal, 3990 Ft Kádas Lajos: Déligyümölcsök a konyhában (Kos­suth) 128 oldal, 3990 Ft Kernné Magda Irén: Paks (TotoLiber) 220 oldal, 2990 Ft Kovács Emőke: Régi idők Balatonja (Széphalom) 240 oldal, 2900 Ft Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van (Medicina) 128 oldal, 2200 Ft Lopes-Szabó Zsuzsanna: A bükki füvesember nyo­mában (Szerzői kiadás) 250 oldal, 4500 Ft Lozsádi Károly—Király László: Szívparafrázisok (Medicina) 160 oldal, 4980 Ft Mészáros Sándor: Csecsenföldön (Pallas-Akadé­­mia, Csíkszereda) 240 oldal, 2000 Ft Nagy Réka: Ökoanya kézikönyve (Sanoma) 128 oldal, 3300 Ft Nyerges Magda: Magyar zeneszerzők és muzsiku­sok (Széphalom) 80 oldal, 1900 Ft Ozogány Ernő: Jó mulatság, férfimunka II. (Méry Ratio, Somorja) 168 oldal, 4500 Ft Saly Noémi: Semmiből is finomat (Libri) 120 oldal, 4490 Ft Segal Viktor: Piknik (Libri) 240 oldal, 4990 Ft Szablyár Péter: Eltűnő budai hegyek (Medicina) 216 oldal, 4200 Ft Zichy József gróf: Gróf Zichy József útinaplói 1. (Széphalom) 360 oldal, 3300 Ft Zichy József gróf: Gróf Zichy József útinaplói 2. (Széphalom) 150 oldal, 1500 Ft Emlékezés, életrajz, interjú, napló Bánó András: Észbontó élet (Scolar) kb. 160 oldal, 2990 Ft Benedek Elek: Édes anyaföldem! (Helikon) 480 oldal, 3990 Ft Bozók Ferenc: Kortársalgó (Hét Krajcár) 320 oldal, 2600 Ft Fülöp G. László: A Dunától a Mississippihez (Feke­te Sas) Gulyás Dénes: Mekkora Isten tenyere? (Helikon) 224 oldal, 2990 Ft Heller Ágnes: Olvasónapló (Múlt és Jövő) 1000 oldal, 2800 Ft Horvát János: Kubai retro (Geopen) 240 oldal, 3900 Ft Hovanyecz László: Értékteremtők 2013 (Kossuth) 188 oldal, 2800 Ft Hubert Géza Wells: Az állatidomár is ember (Scolar) kb. 272 oldal, 3450 Ft Kaiser László: Dinnyés József, a daltulajdonos (Hungarovox) 224 oldal, 2200 Ft Két haza szolgálatában (Kráter Műhely) 340 oldal, 4000 Ft Kőrössi P. József: A magyar kártya (Kossuth) kb. 340 oldal, 2990 Ft ÉLET ÉS­#­ 20 IRODALOMI . NAGY BOGLÁRKA: Tartsd benn ■ Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz. Kalligram Kiadó, Buda­­pest-Pozsony, 2013. 288 oldal, 2800 Ft Csobánka Zsuzsa második prózaköte­te sok tekintetben rokon a Belém az uj­ját című első regényével. A Majdnem Auschwitz ugyancsak egy nagyobb léleg­zetű prózára tett kísérlet, ugyancsak fe­lemás sikerrel. Csobánka a nyolcvanas években született költőnemzedék meg­határozó, egyedi hangú szerzője, aki­nek érdeklődése két verseskötet (Bog, Hidegbűnök) után, úgy tűnik, határozot­tan a próza irányába fordult. Ebben tulajdonképpen nincs is semmi külö­nös. Nemcsak azért, mert a pályája ele­jén járó alkotóról van szó, s nyilvánva­lóan szívesen kipróbálja magát több­féle műfajban, de ezek a bizonyos mű­fajok is olyan képlékenyekké váltak, hogy egy nagyon erőteljes, jól megkü­lönböztethető versnyelvet beszélő köl­tő miért is ne tologatná, cibálhatná a határokat tehetsége és fantáziája sze­rint. Csobánka prózai vállalkozásai ek­képp kifejezetten rokonszenves kísér­letek, még ha a hasonló erények mel­lett a hibák, megoldatlanságok is ha­sonlóképpen ismétlődnek. A köteteim ezúttal is erős hatású, s olyan előzetes értelmezői elvárásokat teremt, amelyekben az olvasó némi­képp csalódni fog. Ugyanis a Majdnem Auschwitz nem holokauszt-regény, noha egyik történetszálán (amelybe éppoly nehezen kapaszkodhatunk, mint a kö­tet bármelyik másik, érintésre szerte­­foszló történetfonalába) két túlélő, Edit és Jákob múltja idéződik fel. Ez a könyv sokkal inkább a szerelem re­génye. Sőt ez a könyv nem is egy re­gény, hanem inkább kettő. Hisz a vi­lágítótoronyba zárkózó Goran és a rá váró felesége, Lulu regénye is. No meg Editék unokájáé, Jánosé is (Auschwitz­iél nem bírok beszélni, ezért kérdezjem kell”). Sőt nem is regény, hanem álmokból, víziókból, érzelmek és érzéki állapo­tok kivetüléseiből álló képkockák rit­­mustalanul hömpölygő áradata. Re­gény versekből - vagyis sűrű szövésű mondatokból, a szereplők folyton vál­tozó, egymásba csúsztatott nézőpont­jaiból megjelenített szaggatott léleg­zetvételek, képstrófák - nagy lélegzet nélkül. Egymásba kapaszkodni vá­gyó, mégis menekülő magányos figu­rák húzódnak vissza fiktív belső tája­ikra, közeli s távoli városokba, Buda­pesttől, Dáwid címen/Auschwitzon, Kairón, Katmandun át Palagruzáig és Szabadkáig. Kérdés, hogy az olvasó hajlandó-e kitartóan alámerülni e hol darabosan, hol fékezhetetlenül áradó szövegfo­lyamban. Kérdés, hogy a szerző képes­­e kitartóan a maga teremtette nyelvvel bánni. Kirúgva maga alól minden pil­lért, amellyel megtámogathat egy na­gyobb fesztávú prózai szerkezetet, lesz­­e benne annyi szufla, hogy ez az erő­sen poétikus beszédmód ne váljon ön­magába záródó enigmává, szelídíthe­­tetlen vadonná. Hogy bármerre, bár­mily sokfelé ágazzanak is el, de legye­nek ebben a szövegvilágban ösvények, amelyeken nemcsak az olvasó, de a szerző is megpihen. Ezt Csobánka Zsu­zsának, miként az előző kötetében, ezúttal sem sikerült maradéktalanul megvalósítania. Úgy tűnik, mintha a szerző nem bánna elég ökonomikusan, elég takarékosan azokkal az alkotói energiákkal, azzal a tehetséggel és nyel­vi invencióval, mely adottságokat két­ségkívül birtokolja. Mintha nem vol­na képes uralni, szerkeszteni, formál­ni az általa életre keltett, s mindinkább tőle függetlenül, önállóan burjánzó szövegvilágot, amelybe ily módon gyak­ran belerondítanak efféle slampos mon­datok: „mert Lulu orrán a levegő min­den második pillanatban újratanulja saját létét.” A kötettől merőben idegen s e he­lyütt lehetetlen vállalkozás is volna a Majdnem Auschwitz finoman kirajzolódó, el-elmosódó jeleneteit egy regény tör­téneteként felidézni, összefoglalni. Las­sú, elmélyült olvasással sem könnyű el­igazodni öt-hat fontos szereplőjének viszonyrendszerében, akik ugyancsak ezt a viszonyrendszert igyekeznek ki­ismerni, és persze mindeközben saját magukat. De néhány fontos pillanat­ra ők is találkoznak egymással, egy cir­kuszi trapézról elrugaszkodva vagy egy zubogó folyó feletti hídon. Ilyen pilla­natokra vágyik az olvasó is, amikor be­lép Csobánka Zsuzsa könyvébe, s oly­kor bizony elfárad, hosszan megpihen a világítótoronyban, és elgondolkodik Edit unokájának írt sorain: „Csönde­­sedj el. Ne beszéld ki a világokat, tartsd benn, vagy suttogd a vízbe. Fusd ki. Mert a kimondott szó a dolgokat elne­hezíti, el is érvényteleníti talán.” LOVÁSZ ANDREA: Quimby és a jakobinusok ■ Gimesi Dóra-Jeli Viktória-Tas­­nádi István: Időfutár 1. A körző tit­ka. Pozsonyi Pagony Kiadó, Buda­pest, 2013. 376 oldal, 2990 Ft A 2012 márciusában indult, és a 140. adással már a második évfolyamát is lezáró Időfu­tár című rádiójáték-soro­zat sikerét és félmilliós hallgatóságát valószínűleg nem sokan sejtették az induláskor. A körző titka az első évad eseményeit meséli el, és forrásának megfelelően a könyv maga is sikere­­ sen demonstrálja, hogy itthon is le­ het jó kortárs ifjúsági regényt írni. A főszereplő Hanna 13 éves, a cse­lekmény indulásakor Budapestre köl­tözik. Barátnője, Zsófi Szegeden ma­rad, így a könyv jó részét a vele való csetelések, SMS-ek és e-mailek alkot­ják. Aztán belép a körbe Tibi (erős mélák, Zsófiba szerelmes osztálytárs) és Sándor is (hajléktalannak látszó ócskás öregember, később kiderül, időutazó, Kempelen Farkas „varázs­lóinasa”), és a telefonhívások, üze­netek, beszámolók szövegei között az elbeszélő hangja alig megkülön­böztethető. Ez a - Hanna gondolat­monológjaival együtt is - gyorsan pörgő, jelen és múlt időt folyton vál­togató szövegfolyam az egyik lehet­séges sikerfaktora a könyvnek, tud­niillik az ismerős díszletek, kellékek és zenék között a célkorosztálynak megszokott ritmusban és nyelvi re­giszterekben zajlik minden. Hanna látásmódja alapvetően kamaszosan ironikus, és ez a habitus határozza meg a könyv egészét: nemcsak a sze­replők szövegelése, de a popkultos utalásoktól hemzsegő elbeszélő hang­ja is üdén szellemes, különösen a né­hány szavas jellemrajzokban remek. (Az egyes helyszínek, „kopott, de hangulatos belvárosi épületek” be­mutatása ezzel szemben mindig mes­terkéltre sikerült.) A típusszereplők pedig annyira sarkítottan hozzák a figurájukat, hogy ez még ráerősít a szöveg humorára - a „spirituális” és Dead Can Dance-rajongó anyuka, a minden lében kanál szomszéd Jolán­­ka néni, a számítógépes „Elképesz­tően Helyes Srác” és a kisfőnök Fe­lemásszemű gonosz gengszter mel­lett a tanári kar tagjai az abszolút te­litalálatok. Köztük is a dementor­­ként aposztrofált, aktuál(oktatás)po­­litikai lózungokkal árnyalt Bújdosó­­né figurája önmagában elég lenne a könyv sikeréhez. A kortárs pörgést ellensúlyozandó Sándor „hercig’ kis mondatai, „kisztihandos” régimódi­­sága, „hímzőkörös” lassú és alapos tanító szövegei csak hangsúlyozzák különcségét. A fentiek alapján hihetnénk, hogy A körző titka amolyan Szent Johanna­­vagy d/£(?re))úr-utánérzésű trendi gimi­­könyv - ennél itt sokkal többről van szó. Az eltalált hangnem és az isko­lai mindennapok (menza, felelések, év végi rap- Varázsfuvola-vőaáis) mel­lett a jó arányérzékkel adagolt, Da­lma-kódos és Indiana Jones-os tálalás­módú történelmi ismeretek (felvilá­gosodás, Mária Terézia, Martinovics­­féle összeesküvés, szabadkőműve­sek) és a krimibe illő mozzanatok (öl­tönyös gengszterek, autós üldözés, bolyongás a csatornában, rablás, pisz­­tolyos zsarolás, robbantás) határoz­zák meg az alaphangulatot. S bár az események (és a fejezetcímek) már a kezdet kezdetén elég rejtélyesek, és az iskolai meg a nyomozós szálak az első negyedben összefonódnak, a címben ígért titokra, ahogy kell, csak a legvégén derül fény - éppen annyi misztikummal körítve, amennyi egy kiskamasz olvasónak még befogha­tó. (Közben sajnos maradt jó néhány logikai baki és megválaszolatlan, il­letve szerzőileg nem kellően megol­dott kérdés a történetben, köztük a legfontosabb, az időutazás módja és oka.) A kincskeresős történetről a vé­gén derül ki, hogy nem az, és a gyá­moltalannak tűnő Sándornak, szó szerint és képletesen is, sikerül „be­húzni a mattot”. A kaland igazából ezzel a gesztussal, a könyv végén kez­dődik, addig csak elbeszélésekben volt jelen a történelem és az időuta­zás­­ az utolsó sorokban, parádés csúcsmozzanatként, Hanna is meg­kezdi a történelmi road movie-t. Drukkolunk neki, hogy friss humo­ra és józan arányérzéke kitartson a trilógia végéig. ____ 2013. JÚNIUS 7.­ ­*\

Next