Élet és Irodalom, 2013. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-12 / 28. szám - Ruff Borbála: Ecpec helyett: útikalauz • Halász Margit: Vidróczki-kódex (20. oldal) - Szántó T. Gábor: DP • Dunai Andrea: Levelek a hontalanságból (20. oldal) - Tardos Károly: A menedzser és menedzsere • Lengyel László-Surányi György: Határátkelés (20. oldal)
ÉLET ÉS|# RUFF BORBÁLA: ■ Halász Margit: Vidróczki-kódex. Kortárs Kiadó, Budapest, 2013. 178 oldal, 2500 Ft „...Hú, ha én azt töviről hegyire elmesélem, holtbiztos bolondnak néz majd” - idézi a regényíró a fülszövegben főhőse, Gacsályi Mátyás szavait. „Azért kezdje csak el”, biztatja a szerző. Az egyszeri szegénylegény, a mátrai szénégető legkisebb fia nem teketóriázik tovább - az olvasó Halász Margit új regényében máris Mátraverebélyen, egy szénégető völgyben találja magát. A Mátra a regény nyitóképeinek és a végének is helyszíne, innen indítja Matgit kalandos útjára és ide is hozza vissza híres-neves mátrai „keresztapja”, a XIX. századi legendás betyár (akinek életéről zenéjében Kodály is megemlékezett), Vidróczki Márton. A bajszos, éles eszű fiú közben „betyáréletet” él Budapest, Portugália, Skócia, Finnország mágikusmisztikus tájain jár, hogy lásson, tapasztaljon, és egy-egy vad éjszaka soha el nem halványuló emléket hagyjon benne és választott hölgyében. Utazása során Vidróczki életvezetési tanácsadását követi - „hisz a kódex nélkül mihez is fordulhatott volna szorongató helyzetében? Talán az ecpechez? Mert az ember a saját feje szerint úgysem tud jó döntést hozni” a történet elején egy tornádó kergeti be a mátrai barlangba, ahol a betyár „kódexére” lel, amely „útba igazítja”, célt ad a hírnévre vágyó (addig a nem létező „Matyi-gombát” kereső) fiatalembernek. Halász Margit ebben a könyvében is továbbviszi tipikus stílusjegyeit, mondjuk úgy, a Halász Margit-nyelvet. Aki a szerző korábbi munkáit olvasta, többek között az Éneklőfolyót vagy a Gyöngyhomokot, nem lepődik meg a sokféle stílust, nyelvi réteget magába olvasztó, áradó-hömpölygő mondatokon. A Vidróczki-kódexben is a mese és a szinte szociografikus pontossággal leírt valóság keveredik: „Akkor egyet se búsuljál, adok neked két kötényzseb aranyat, vedd meg a stafírungodat” - mondja egy helyütt Vidróczki az útját nem találó leánynak, és a mintegy száz évvel később, Budapesten élő Kismancs, a konditeremben dolgozó edző, mellesleg futtató jellemzését is megkapjuk: „a menő bankárt épp úgy lepuhaköcsögözte, mint az étkezési utalványától időszakosan megfosztott nervózus szociálpedagógust”. Matyi tehát elindul, hogy a Vidróczki-„sorskönyv” szerint teljesítse küldetését. Mint költöztető munkás a budapesti lomtalanítástól, a tetovált tomporú edzőtermi recepciós Vikitől Európát beutazva Dél-Finnországig, egy varázslatos szépségű erdőig jut el, ahol a világhírű zongorista művésznővel, Annika Pekkanennel bonyolódik rövid, de perzselő erejű szerelembe. Innen azonban a mókust, a sarki búvárt látva (a gyorstalpalón szerzett angol nyelvtudása a nehezen fordítható szó miatt, mint más esetekben is, komikus helyzetet eredményez) nem is vezethet máshova az útja, csakis vissza Mátraverebélyre. Halász Margit regényében, mint korábban is, két tényező kitüntetett szerepet kap: a természet és a mese. Miért pont a Mátra? - teszi fel a kérdést Bán Magda az Új Könyvpiacban olvasható interjúban. A szerző minden művében egy-egy új tájegységet mutat be - ilyen volt például az Éneklőfolyó Tisza-partja -, oda kalauzolja olvasóját. Így történik ez a Vidróczki-kódex „a mátrai Ábel” (Ambrus Lajos szavait idézve) otthonát bemutató fejezeteiben is. Ezen túl a könyv bővelkedik a mese elemeiben: már az alaptörténet is ilyen, a legkisebb fiú útnak indul, hogy szerencsét próbáljon, s hogy elnyeri-e a királykisasszony kezét? - mindent azért nem árulhatok el. Az alaptörténetet mesék tucatja szövi át, a skót kastély meséje, a finn rém meséje, Vidróczki meséje és a sor még hoszszan folytatható. Ugyanolyan fontos elem az álom is: az olvasó a realitás szintjén nem sokat időzik, Matyi álmai éppúgy útikalauzként működnek, mint a kódex. A regény még egy kérdést felvet: a mese, a mítosz, a legenda kollektív tudattalanban betöltött szerepéét. A szerző nem mellőzi a humort („Miért ne próbálná meg ő is, a szegény szénégető legkisebb fia? [...] Maximum beég.”) A tanulság szolgáltatása helyett, ahogy ő mondja, szórakoztatni akar (nem hagyja e szót kiüresedni), lélekindítani, egészíteném ki a Halász Margithoz valóban illő szóval. „Minden emberi helyzetnek megvan a maga népmeséje”, és máris megértjük, mire utal, ha a fejezetek elején olvasható rövid tartalmi összefoglalókra tekintünk. Hogyan jelenhet meg egy hosszú utazás során egy virtuális elefánt, vagy miként lesz Matyi vágyának titokzatos tárgya egy aranyszőrű bárány? Halász Margit pontosan tudja, hogy hogyan emelje a valóságot a mese szintjére. Eopec helyett: útikalauz KÖNYVSZIGET Az ország legigényesebb választékú könyvesboltja. Magyar, angol, német, francia nyelvű könyvek . Diákoknak, tanároknak kedvezménnyel! *1® I* L**III. Könyvimport szolgálat, interneten is. 1061 Budapest, Király utca 2., Anker Ház Tel.: (36 1)267 6258 ail: adbook@t-online.hu • www.atlantiszkiado.hu SZÁNTÓ T. GÁBOR: DP ■ Dunai Andrea: Levelek a hontalanságból. Aura Kiadó, Budapest, 2013, 193 oldal, 1990 Ft Dunai Andrea Berlinben élő kutató-újságíró áll. világháború utáni hontalantáborok világába kalauzolja vegyes műfajú könyvének olvasóit. A műhöz Randolph L. Braham írt előszót, aki e világot nem csak történészként ismerhette meg. Bizonyára lesznek, akik furcsállják, hogy kerül egy kötetbe az előszó után egy kisregény, egy tanulmány és a próza közszereplőkről szóló jegyzetanyaga, de a téma magyar nyelvű feldolgozatlansága indokolja e közelítést. ■in,;; A DP, egyebek mellett, a displaced pason angol szóösszetétel rövidítése. Azon személyekre vonatkozik, akik elveszítik flőhelyüket,állampolgárságukat, így hontalanná váltak. 1945-ben milliók kóboroltak Európa országútjain, akik a háború vagy az üldöztetés következtében nem akartak vagy nem tudtak visszajutni szülőföldjükre. Így volt ezzel az a hozzávetőleg kétszázezer zsidó túlélő is, akik a győztesek közt zónákra osztott Németország területén, DP-campek, hontalantáborok lakóiként töltötték az elkövetkező hónapokat, éveket. Kezdetben vegyes táborokban, sokszor korábbi ellenségeikkel összezárva, később saját kérésükre elkülönítve, s némi autonómiát kapva, főleg az amerikai zóna felé igyekezve várták, hogy felerősödjenek, hazatérhessenek, bevándorlási engedélyt kapjanak elsősorban a brit mandátum alatti Palesztina, majd Izrael területére, illetve Amerikába, vagy mint Dunai könyvének egyik szereplője, egy szerelem vagy megkezdett tanulmányok, üzleti tevékenység okán, Németországban maradjanak. A brit zóna a cionista törekvések miatti angol ellenérdekek, a szovjet zóna a sztálinista viszonyok miatt volt kellemetlenebb tartózkodási hely, mindenesetre a DP-k léte, problémái, tüntetései hozzájárultak, hogy az amerikaiak, sőt az oroszok is elfogadják a zsidó állam szükségességét. Dunai levélregénye három testvér: a feldafingi táborban tartózkodó Jakab, a háború előtt Amerikába emigrált újságíró öcs, Gyuri George és a Szombathelyről orvosként a fővárosba költöző Jolán közötti korrespondenciára építve mutatja be a háborút követő fél évtizedet - egy nemzedékkel későbbi rövid utójátékkal. A negyedik út, az izraeli kivándorlás megvalósult opciója nem jelenik meg a könyvben, bár az utóbbi években irodalmi művek, dokumentumfilmek jóvoltából tudható, hogy aki eljutott Izraelbe, az se feltétlenül tudott beilleszkedni, nem tudott elszakadni egykori kultúrájától. A kisregény három karaktere is eltér egymástól, leginkább a két volt üldözött a még időben emigrálótól. A túlélő, érzelmeit elfojtó Jakab, a Németországban rekedt testvér sok külső információt közvetít a tábor világáról: a történészi-írói miliőbemutatás eszköze, míg Gyuri megkapaszkodott amerikai bevándorló típust formáz. Ő a legélőbb, legkarakteresebb figurája a könyvnek (nagyképű, lekezelő parvenü), a jellemábrázolás szempontjából az ő levelei a legárulkodóbbak. Jolán női személyességét is sokszor felülírja a híradás szándéka a történész-archivista ambíciójú bátynak, ami íróilag hitelesíti az átadott információmennyiséget. A három szereplő mellett azonban a negyedik maga a Jakab leveleiben megjelenő tábor. A magyar zsidók asszimilálódott része elszigetelt, nem beszélnek se jiddisül, se héberül, mely az önszerveződő zsidók nyelve. Felvillanó képeket kapunk a kívülről szemlélt vallásos életből, a cionisták aktivitásáról, az ellátás nyűgjeiről, a hazatelepülés akadályairól, a feketepiac pillanatnyi helyzetéről, a németekhez való bizalmatlan viszonyról, a tétlenségről és a tehetetlenségről, a menni vagy maradni dilemmájáról, ám Jakab kívülálló marad, saját sorsának is inkább csupán szemlélője. „Itt, ebben az átmeneti helyzetben érzem biztonságban magam” - írja le állapotát (64.). Nincs a választáshoz szükséges erős kötődése semmilyen közösséghez, eszméhez - ám alkalmas arra, hogy semleges szemszögéből rálássunk a hontalantábor sokszínű világára, ahol például Eisenhower és Ben-Gurion is megfordul. A levélregény adekvát forma a történészi munka során feltárt anyag irodalmi megformálására, a levelek hangneme pedig az egymástól helyzetük folytán távolodó és formálódó személyiségek ábrázolására. A DP-k zárványvilágáról elenyészően kevés magyar történeti munka, és annál is kevesebb szépirodalmi mű született, pedig a hontalan tábor jelensége emblematikusan testesíti meg a vészkorszak utáni európai zsidó egzisztenciát. Dunai Andrea dokufikciója ablakot nyit egy a magyar kultúrában kevéssé jelen lévő ismeret- és élményanyagra. ____________L 2 IRODALOMAK VIV \I TARDOS KÁROLY: A menedzser és menedzsere ■ Lengyel László - Surányi György: Határátkelés. Beszélgetőkönyv. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2013. 464 oldal, 3490 Ft Recenzióm címe értelemszerűen Surányi Györgyre és Lengyel Lászlóra vonatkozik, és remélem, egyikük számára sem degradáló. Tudvalevő, hogy Surányi György a magyar és a nemzetközi makroökonómia oszlopos tagja, egyik legkiválóbb képviselője, egy sor kérdésben egyéni véleménnyel, innovatív javaslatokkal, mondhatni a gazdaság első osztályú makromenedzsere, aki jelenleg egy komoly európai kereskedelmi nagybank egyik vezető középeurópai menedzsere. Lengyel László viszont hosszú évek óta annak a Pénzügykutató Rt.-nek a vezetője, amelynek elődjében Surányival az ősidőkben, a nyolcvanas években együtt küzdöttek, és amely a magyar gazdaságkutatásnak ma is fontos műhelye. Lengyel tevékenységének hangsúlya azóta inkább a politológiára helyeződött át, Surányival viszont termékenyen, egymást kiegészítve működnek együtt a lehetséges gazdaságpolitikák, illetve politikák kérdésében, és Lengyel valamilyen értelemben barátian menedzseli a főversenyzőt. Lengyel és Surányi vállalkozása páros műfaj, párhuzamos életrajz. Lengyelnek ez nem az első ilyen „komplementer röppályák” műfajú kötete, készített beszélgetéssorozatot Várszegi Asztrikkal (Beszélgetőkönyvecske), majd Hankiss Elemérrel is (Kétszög), ez utóbbiban beszélte el legrészletesebben saját életét, Így aztán a jelenlegi kötetben a nagyobb hangsúly az önéletrajzi elemeket illetően Surányi Györgyön van, de amint a gazdaságra és a politikára kerül sor, a kompetenciák nyomán már kiegyenlítettebb a beszélgetés. Nekem is volt már szerencsém nagyinterjút készíteni mindkettőjükkel, de ez a kétszemélyes, könyvnyi anyag kétségtelenül jóval impozánsabb, jóval részletesebb kifejtésekre ad módot. Lengyel és Surányi kötetét az adott keretek között csak néhány kiemelt gondolat erejéig tudom bemutatni. A rendszerváltást Lengyel és Surányi is a magyar történelem egyik legnagyobb teljesítményének látja, amelynek során végre ismét közel jutottunk az európai civilizációhoz, világhoz. Antall József kormányát is alapvetően sikeresnek tekintik, amely a jobbközéptől a balközépig húzódó politikai skálát egyaránt integrálta a liberális demokrácia konszenzusos célját illetően. A transzformációs válságot Lengyel és Surányi is a szocializmus örökségének tartja, kiemelve, hogy nem a rendszerváltás okozta a válságot, csak katalizálta a szocialista voluntarizmus évtizedeinek csődjét, összeomlását, s a rendszerváltás késedelme csak még nagyobb válságot eredményezett volna. Hasonlóképpen megegyezik Surányi és Lengyel véleménye az 1995- ös kiigazítás fő vonalairól, amelyek révén a magyar gazdaság 100 év távlatában is kiemelkedő, fenntartható növekedési pályára állt, míg ez korábban talán csak a XIX-XX. század fordulóján, 1924-29-ig, illetve 1934-39 között volt jellemző. 2001- től ugyanakkor az első Fidesz-kormánnyal kezdve, majd a szocialista kormányokkal folytatódva új gazdaságpolitikai paradigma került előtérbe, az export- és beruházás-vezérelt növekedésről áttértek a fogyasztás fokozásával történő állami növekedésgyorsításra. Lengyel és Surányi szerint ezt próbálják meg folytatni 2010-et követően is. A harmadik nagy válságot, a 2008- cal indult nemzetközi válságot is részletesen bemutatja a kötet, akárcsak azt, hogy Surányi egyes különvéleményeit miként kezdi elfogadni az EU nemzetközi közgazdász közege. Nem mellesleg Surányi főtárgyalója, illetve fontos nemzetközi magyar tárgyalója volt mindhárom válságnak, amelyek közül a legutóbbiból szerinte 2012 derekától, vagyis a könyv anyagának lezárásától számítva Magyarország még 1-2-3-4 év múlva lábal csak ki legkorábban. Végül az is kiderül e könyvből, amelynek dús anyagából még legalább tucatnyi szakcikket is megírhatnának a szerzők, hogy Lengyel László és Surányi György szerint a jelenlegi Orbán-kormány hibás adópolitikája, tekintélyelvű társadalompolitikája, konfrontatív belföldi és nemzetközi politikára épülő stratégiája nyomán folyamatos, költséges rögtönzésekre kényszerül. A végkicsengés így Lengyel László harcos szatírája mellett Surányi György interpretálásában is keserűen ironikus. Szűcs Attila munkája 2013. JÚLIUS 12.