Élet és Irodalom, 2013. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

2013-08-02 / 31. szám - Kovács Zoltán: Kik, ha nem a bankok (1. oldal) - Gunter Damisch: Rajzok (1-24. oldal)

­ * * ÉS Irodalom: Gál Ferenc, Janáky Marianna, Kántor Péter, Kőrössi P. József, Miklós Ágnes Kata, Solymosi Bálint, Szív Ernő Katona 30 - Tasnádi István ÉLET ELIE IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM ÁRA: 495 FT 2013. AUGUSZTUS 2. Gunter Damisch: Oldalsó Világháló, 2010 © Gunter Damisch Várhegyi Éva: Terítéken a bankok * Sz. Bíró Zoltán: Navalnij - az orosz politika Robin Hoodja * „Nem a védencem dobta föl a társait” - interjú Dr. Barcsi Istvánnal, a cigánygyilkosságok egyik védőjével (Tódor János) * Cseresnyési László: Utóhang egy elmaradt vitához * Ketten egy új könyvről - Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből (Gaborják Ádám, Svébis Bence) Vác............................. ___________________________________________________ 2013 AUG 12 KOVÁCS ZOLTÁN: Kik, ha nem a bankok Az MTI híre szerint Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kedden civil érdekképviselettel egyeztetett a lakáscélú devizahitelekről. A mi­nisztérium a megvitatott információk birtokában tárgyal majd a Ma­gyar Bankszövetséggel, ősszel pedig jogszabály születik az ügyben. Jó ezt olvasni! Ilyen mondat azt sugallja, hogy van egy ország, ahol rendben mennek a dolgok, már szinte unalmasan rendben, a széles nép­rétegeket érintő súlyos gondok megoldásába az ügy természeténél fog­va bevonják a lakosságot - a civil érdekképviseletet­­, és a fórumon meg­születő előremutató és mindenki számára elfogadható javaslatok kerül­nek majd be a hírek szerint szeptemberben az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatba. A törvényhozásnak minden szükséges kelléke meg­van, működik az előkészítés, az egyeztetés, a döntéseket nem szimplán a nyers többségi erő hozza, nem is kérdés hát, hogy minden részletre ki­terjedő, tartalmas jogszabály születik a feltehetően heves és szenvedé­lyes plenáris vitát követően. Demokrata ember számára mi volna szebb, mint a demokrácia működése a mindennapokban. Enyhén sötétíti a képet, hogy a kormány számára Magyarországon voltaképpen egyetlen civilszervezet működik, ez a Civil Összefogás Fórum - Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA). Ez­zel egyeztet a miniszter. Lehet, hogy működik több is, de azok véle­ményére a kormányzati szervek sosem kíváncsiak, ezzel szemben a CÖF véleményére olyannyira, hogy ez hovatovább a kormány hivatá­sos civilszervezeteként funkcionál. Ha civil véleményre van szükség, akkor ez a társaság, mondjuk úgy, azonnal szolgálatba helyezi magát, és akcióba lép. Szinte mindegy, mi történik, az államadósság-csökken­téstől kezdve a privatizációelutasításon keresztül a haza gyarmati sor­ba süllyesztésének veszélyéig, a szervezet azonnal reagál, véleményt mond, véleménye pedig megegyezik a kormányéval. Reakciókészsége példa nélküli. Bármi történik, vagy akár csak tör­ténni készül, a szervezeti vezető, Csizmadia László már hegyezi a fü­lét, és lép. Eleinte szimpla menetelésre szerveződtek, megjelenítendő azt a tö­meget, amelyik a kormány mögött áll. Erre jelentős közpénzeket kap­tak, így nyílt lehetőség később az autóbuszos utaztatásra, ami hamaro­san lehetővé tette, hogy a főváros utcáin különböző ünnepeken vagy csak mint generálos kormányerő trappoljanak végig, ahol épp kell. Az igazi nagy kilépést az jelentette, amikor Matolcsy György Hódmező­vásárhelyen a magyar gazdaság és vele összefüggésben saját sikereit mint trendfordulót jegyezve a japán gyerekek piros pöttyeiről szóló esz­mefuttatása után nyomban rátért az angol banki ismerőseivel folytatott beszélgetésekre. „Amikor megkérdezték, miként állunk ellen a magyar kabinetet ért gyilkos támadásoknak, mondtam nekik, kell hozzá egy mi­niszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy béke­menet és még néhány egyéb dolog. Azt mondták, ők ezt nem értik. Meg­ebédeltünk, hazajöttem” - számolt be londoni kalandjairól. A magyar hivatásos civil állomány Matolcsynak ezzel a mondatával lépett ki a viszonylagos ismeretlenségből, nyert új minőséget, ameny­ Vigiben a fél világ példájukon keresztül szerezhetett tudomást arról, hogy a gazdasági bajok, a térségi és globális válságok leküzdhetők sok ember köztéri fölvonulásával, amit békemenetnek nevezünk. Nem is érthető, hogy válságok idején miért nem közlekedik a világ békeme­netben. Kicsit ugyan a múlt rendszert idézi, annak is egy mélysötét időszakát, amikor a gazdasági nehézségek fő okát abban jelölte meg az akkori kormányzat, hogy nem dolgozik a magyar rendesen. Ennek a gondolatnak a következménye volt aztán a munkaverseny-mozga­­lom, ami a gazdaságot természetesen nem mozdította ki sehonnan se­hova, legföljebb további raktározási gondot okozott, amennyiben a kommunista és egyéb szombatokon előállított eladhatatlan terméke­ket valahol még tárolni is kellett. Az amúgy kész szerencse, hogy a civil összefogás véleménye hajszál­ra egybeesik a kormányzatéval, és miután a kormányzat a Civil ösz­­szefogáson kívül nem ismer másik civilszervezetet, egy lépés kell an­nak fölismeréséig, hogy a lakosság pontosan azt akarja, mint a kor­mány. Ha a kormány feje az Unió ellen beszél, akkor az Andrássy úton fölharsan a „Nem hagyjuk!”, ha a kormány feje az IMF hitelei ellen szól, és azt harsogja, hogy nem vagyunk másodrendű ország, akkor az Andrássy úton azt harsogják, hogy „Nem leszünk gyarmat!”. Nem véletlen, hogy idén a békement kapta a Polgári Magyarorszá­gért Díjat. A kitüntetést Balog Zoltán adta át, és Kövér László, az Or­szággyűlés elnöke méltatta: óriási jelentőségűnek nevezte a békeme­net idei tevékenységét, amellyel meg tudta védeni a polgári Magyar­­ország kormányát, megvédte a demokráciát. Kövér szerint „ha a bé­kemenet 1994-ben, a kommunisták első visszatérése előtt szerveződik, ma nem itt tartana az ország. A mozgalom szervezőinek köszönhet­jük, hogy meghallották az emberek hangját, felemelték a zászlót” - hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke. Az elismerést Csizmadia Lász­ló köszönte meg, s megígérte, hogy az új évben várható küzdelmek­ben is a kormány mellé állnak. Mire jutott például a devizahitelek ügyében a civilszervezet? Hát, amire a kormány. „A mi elképzelésünk az, hogy forintosítani kell ab­ban a pillanatban a devizahiteleket, amikor a felvételre sor került” - mondta a Hír TV-nek Csizmadia László. Az ebből fakadó vesztesége­ket pedig megosztanák a bankok, az állam és az adósok között. „Leg­fontosabbak a bankok, akiknek nagy részt kell felvállalniuk a teher­­ből kárenyhítés címén” - mondta a CÖF elnöke. „Ebben a pillanat­ban, véleményem szerint, üzletileg és jogilag is a civil társadalom rend­kívüli mértékben megalapozott és az igazságát megfelelő mértékben fogja tudni képviselni” - vélekedett Csizmadia. Ez a logika, ne legyen kétség, azt a verziót ambicionálja, hogy forintosítják a hiteleket, ösz­­szevetik a valódi forinthitelekkel, és kiszámolják, így mennyit fizettek már be az ügyfelek. A fennmaradó részt, gondolom, a bankoknak kell állniuk, hiszen ők szedtek be jogosulatlan pénzt az adósaiktól, erre utal a „kárenyhítés” kifejezés használata. Hogy történt-e károkozás, arról Csizmadia nem beszél, ő a jelek szerint úgy gondolja, hogy ha valaki az üzleti életben veszteségeket szenvedett el, annak előzménye minden esetben valamiféle károkozás. Ha pedig az egyik fél bank volt, akkor magától értetődően a bank a bűnös. Valahogy így gondolja Csiz­madia, de hogy ő mit gondol, az nem annyira érdekes, hanem az már nagyobb baj, hogy az ország miniszterelnöke is valahogy így látja. A legnagyobb baj pedig, hogy ilyen tartalmú üzeneteket küld a bírósá­gok felé, ami már nem szimpla hitelügy.

Next