Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2014-05-23 / 21. szám

Nagypolitika Ha csak tehetem, Szék­y János írásával kezdem az aktuális ÉS olvasását, tisz­telem naprakész ismereteit, kurrens té­maválasztását és magas szintű erkölcsi­­ségét (Trianon átka, ÉS, 2014/20., május 16.). Egy probléma van: az, hogy a po­litikusok nem így gondolkodnak, és felhatalmazásuk okán cselekedeteiket sem az erkölcsösség szabja meg. A vi­lághatalmi politikának - ahogy min­dennek - megvannak a saját törvényei. Például, hogy a legerősebb ellen előbb­­utóbb szövetkezik a második és a har­madik. És nem azért, mert gonoszak, hanem mert ez a logikus, így tudják ér­vényesíteni az érdekeiket. Persze aztán ez az alapösszefüggés számtalan for­mában jelenhet meg (például integrá­ció, paktum stb.), de mindegyikben az érdek a meghatározó. írhat Széky az Európát jellemző stílusról, és idézheti a különböző külügyminiszterek takti­kus nyilatkozatát, nem ez a döntő. A nagypolitikában nincsen etika, ott csak érdekek léteznek, s azok érvényesítésé­ben a mindenkori erőviszonyokat kell tekintetbe venni. Így születhettek meg olyan galádságok, mint a müncheni egyezmény, a Molotov-Ribbentrop­­paktum vagy a trianoni diktátum. Széky János Románia példáját hoz­za. Keleti szomszédunk évszázadok óta az orosz fenyegetettség árnyékában él: azok vették el tőlük Észak-Galíciát és Besszarábiát. Ez utóbbiból csinál­tak Moldovai SZSZK-t, amelyből - amikor függetlenné vált Moszkvától - leszakítottak egy jó nagy részt Dnyesz­­teren túli Köztársaság néven, amelyet egyetlen állam sem ismer el Oroszor­szágon kívül. Érthető tehát, ha Ceau­­sescu már a szocialista blokkon belül is próbált a szovjetek ellenpólusával, Washingtonnal jóban lenni, és az is ért­hető, hogy Bukarest most is szívesen veszi a NATO és a CIA támogatását. Higgye el Széky János, Románia nem az ukránok melletti szolidaritásból ke­resi az amerikaiak kegyeit! Sok barátom kapott a fejéhez Or­bán Viktor beszédét hallgatva, csak nem az a cél, hogy Kárpátalját Magyar­­országhoz csatolja? Mert akkor nekünk végünk van - érveltek -, hiszen ennek az elmaradott területnek a felhozatala padlóra küldené amúgy is gyenge gaz­daságunkat. Nem tudom, nem látom át, hogy igazuk van-e, de azt tudom, hogy Nyugat-Németország egy percig sem gondolkodott azon, összecsatol­­ják-e gazdaságukat az elmaradott Ke­­let-Németországgal. Jól tudom, terü­leti visszacsatolásról szó nincs, ponto­sabban most szó sem lehet. Széky jól úja le a többségi nemzet at­titűdjét: nem engedheti, hogy állam­polgárai más hatalmakhoz legyenek lo­jálisak. Főleg, hogy most Ukrajnában megint kiderült: a sokáig lojális (orosz) nemzetiség egyszer csak „önmegvaló­sítani” akar, és kéri az „anyaország” se­gítségét. És Kijev hopp, egyetlen hó­nap alatt elvesztett egy fél dunántúlnyi területet. Az ukránok bizalmatlansága az orosz nemzetiségűekkel szemben te­hát indokolt. Kérdés, hogy indokolt volt-e évtizedeken keresztül az ukrán hatóságok magyarokkal szembeni bi­zalmatlansága, amely miatt ott élő nem­zettársaink többsége elvesztette anya­nyelvét (tessék meghallgatni most az ungvári utca emberét), miután önálló iskoláikat, színházaikat, könyvtáraikat, lapjaikat ellehetetlenítették. A kárpát­aljai magyaroknak magyar nyelven ki­zárt előre jutni. Pedig sem a nagy Szov­jetunió idején, sem pedig most semmi­féle fenyegetést nem jelentettek a több­ségi nemzetre nézve. Tudjuk, Januko­­vics elnök bukását követően az ukrán parlament első intézkedése (az orosz mellett) a magyar nyelv használatának korlátozása volt. És jóllehet ezt a külső tiltakozásra hamar visszavonták, nem csodálkozom azon, ha a helyi magya­rok olyan önkormányzati garanciákat kérnek anyanyelvük használatára és in­tézményeik megvédésére, amely meg­védi őket a kijevi nacionalista beavatko­zások hullámaitól. Surányi Ede Majd legközelebb Alapjaiban egyetértek Vásárhelyi Má­riával (Szerepek és tévesztő ek, ÉS, 2014/20., máj. 16.): igen, egy ország politikai életében vannak szerepek, és egyálta­lán nem mindegy, hogy ezeket kik és hogyan játsszák el. A baloldal súlyos vereségének számos oka van, ezek nagy része a hagyományos reflexek tovább­élése: nem néznek a gondok mélyére, pártérdekekre hivatkozva elodázzák a cselekvést, beállnak a vezetők mögé lát­­szatpártfegyelemre hivatkozva, úgy­mond „bűnbakot keresnek”. Nem be­szélnek a sorozatos kommunikációs ballépésekről, amelyek mögött politi­kai tétovaság rejlik. Nem az volt a baj, hogy az egyébként nehezen meghatá­rozható fogalom szerinti „baloldali ér­telmiségiek” elmondták, hogy mit gon­dolnak, hiszen a görög városállamok létezése óta a politikával foglalkozó fér­fiak és nők mindig is elmondták, hogy mit gondolnak a világ soráról. Szóval: a szerepek. A baj az volt, hogy a hivatásos, ám felkészületlen balolda­li politikusok vagy sablonokban fogal­maztak (Mesterházy), vagy durvák vol­tak (Szanyi), álszent demagógiába (Gyurcsány) vagy tétova álmokba (Baj­­nai) menekültek, szavaik azonban ha­tástalanok maradtak. Ezért nem tudták elérni a választókat. Ez ilyen egyszerű. Ezek a gyenge magatartási formák ha­tástalanok maradtak a Fidesz céltuda­tos kampányával szembesülve. A vá­lasztási kommunikáció (mert a válasz­tás alapvetően a kommunikációról szól, ne áltassuk magunkat) alapja, hogy egy témát kell a középpontba állítani. Or­bán meg is mondta: ez a rezsicsökken­tés lesz. És ugyan ki tudott ennél job­bat? Senki. Pedig volt idejük készülni, Orbán időben szólt. 2010-ben azt is megmondta: átalakítják az országot. Orbánnak sok bűne lehet, de nem ha­zudott. Megcsinálta, amit bevállalt. A havonta megnyert ezer forint többet je­lent a szavazóknak, mint Simicska bank­számlájának adatai. Mondjuk ki nyíl­tan: az MSZP tragédiája, hogy Mester­házy könnyűsúlyú vezető, aki hasonló könnyűsúlyú középvezetőkkel vette kö­rül magát. Kovács főszerkesztő kollé­ga is megírta már, én csak ismétlem: sú­lyos hibát követett el akkor, amikor ma­kacsul nem ment el a Simon Gábor ügyeit vizsgáló bizottság meghallgatá­saira, pedig ott alkalma lett volna el­mondania, mit gondol a választási rend­szerről és a kormánypárt cselszövései­ről, ő azonban gyáván elmenekült, akár­csak egy másik alkalommal kampány­­főnöke. Akkor most a választási rend­szert hibáztatjuk? Vagy bűnbakot ke­resünk? Az utolsó, a választások előtti év csupa ingadozás volt. Csupa frázis, csupa elfecsérelt hónap. Mesterházyt sok mindennel lehet vádolni, és ez nem „bűnbakképzés”, hanem a jövő útjának keresése. Komoly országban két ilyen súlyos választási vereség után csakis a távozás következhetne, nem pedig a sértett vádaskodás. Ha pedig az EP-vá­­lasztáson is buknak, arra is lesz magya­rázat. „Majd az elnökség.” „Majd a vá­lasztmány.” „Majd a kongresszus.” „Majd legközelebb.” Hogy Mesterházy még mindig el­nök, az az egész magyar baloldal sül­lyedésének bizonyítéka. Odze György közíró Lehetséges ok Gervai András jól körüljárta Angyal György halálát (A 21ros számú holttest, ÉS, 2014/19., máj. 9.), de okát nem lelte. Ta­lán ha nagyobb jelentőséget tulajdonít az általa is idézett dokumentum-össze­állításnak (Murányi Gábor: ,4 legrosszabb orosz film is jobb, mint egy amerikai ” Dokumen­tumok a színjét fim mag­armzág hegemóniájá­nak megtermítéséről (1945-1948) in: Múl­tunk, 2005/3., 39-101. o.), közelebb ke­rült volna a megoldáshoz. Ebben talál­ható az a tárgyalási jegyzőkönyv, mely­ben Quin elvtárs a Vörös Hadsereg saj­tóirodájáról élesen kritizálta Angyal te­vékenységét, s miután az MKP jelen lévő képviselője Angyalt megvédte, visszalé­pett, de fenyegetően hozzátette: „Kije­lentem azonban, hogy az a szerv, ami­nek a tagja vagyok, továbbra is figyelem­mel fogja kísérni a szovjet filmek sikerét és haladását, és ha a MAFIRT munká­jában semmiféle változás nem lesz, ak­kor másképpen és más szervek előtt fog­juk ezt a kérdést felvetni.” Senkinek ne legyenek kétségei afelől, milyen szerv­nek volt tagja Quin, és azt illetően sem, hogy mit jelent a kérdés „másképpen” és „más szervek előtti” felvetése. Nádori Antal Népi háború Kovács Zoltán a terjedő és lassan már megszokottá váló erőszakról írva arra az inzultusra is reflektált, amely Pász­tor Istvánt, a vajdasági magyarok egyik vezetőjét érte, amikor is hazaállóvá nyilvánítva a Kossu­th téren zaklatták és leköpték (Egyre közelebb, ÉS, 2014/19., máj. 9.). Túl azon, hogy Pásztor eseté­ben nem olyan világos, hogy milyen hazát ámít el (hiszen nem a magyaror­szági, hanem a szerbiai magyaroknak tartozik elszámolással, a hazafisága mi­nimum kétrétegű kell legyen, és kik va­gyunk mi, hogy megítéljük az ottani magyarok érdekeinek esetleges sérel­mét), hangsúlyozni szeretném, hogy a köpködés spontán volt. Ha Gaudi-Nagy Tamás (aki már nem jobbikos, de még ,Tomi”, dr. Morvai Krisztinának válto­­zatlanul jó barátja) nem hívja fel a fi­gyelmet a politikusra, akkor talán nem következik be, de a gyűlölet akkor is ott fortyogott, és fortyog tovább. A jobboldali-nemzeti érzelmű honfi­társaink egy részében már régóta, mini­mum 2006 ősze fortyogó gyűlölet hol itt, hol ott tör ki. Ez lassan egy „népi há­ború” méretét kezdi ölteni. A mi népünk találékony, egyszerre sok fronton harcol. A sajtóforgalmazás az egyik front. Egy kispesti áruházban például napról nap­ra feltűnik egy idős férfi, aki politikai íz­lése szerint újra és újra átrendezi a sajtó­termékeket a polcokon. A Magyar Nem­zetet, a Magyar Hírlapot előreveszi, a Nép­szabadságot és a­ Népszavát eltakarja (az ÉS még nem tűnt fel neki), a Magyar Demok­rata és a Heti Válasz egy-egy cikkére pedig a folyóiratot a megfelelő helyen kihajt­va hívja fel a figyelmet. Aztán jövök én, és - demokratikus beállítottságú lévén - az újságokat egyformán elérhetővé te­szem. Évek óta folyik ez a néma küzde­lem közöttünk, és mindennap az győz, aki utoljára megy vissza az áruházba. A Pásztor Istvánnal kapcsolatos in­cidensnek egy másik érdekes vonása a folklorizálódás. A nevezetes hölgy ugyanis több súlyos átok mellett (kap­jon szívrohamot stb.) azzal is megát­kozta a politikust, hogy ne álljon fel a micsodája, amikor izél. Ez már a gyű­lölködés diszkrét bája, és a néprajzo­sok előtt új kutatási területet nyithat meg, így gyűlölködünk mi, a nép egy­szerű fiai-lányai. Csak a gyűlölködés célpontját kell megadni, a többit már elintézzük mi magunk. Amikor Kovács a lincseléssel példá­lózik (Ungváry Rudolf egy 56-ról szó­ló, visszaemlékezés jellegű novellájá­ból idézve), hogy ugyanis ezek az ext­­remitások „egyre közelebb” kerülnek hozzánk, akkor nagyon hasonló vég­kifejletet sejtet, mint Grósz Károly MSZMP-főtitkár az 1988-as, sport­csarnokbeli beszédében (a közelítő fe­hér terrorról). Grósz persze erősen túl­zott (talán mert megijedt a demokrá­ciától), és tévedett. Azt kívánom, hogy a szerkesztő is tévedjen. A történelem olyan, mint a folyó. Egy ideig lassan szivárog, réseket keres, aztán egyszer csak nyakunkon az árvíz. Mándy Gábor VISSZHANG AJÁNDÉKOZZON ÉLET ÉS IRODALMAT! Lepje meg családtagjait, barátait, üzletfeleit Élet és Irodalom­­előfizetéssel! Rendelje meg igényes grafikai kivitelű ajándék­­utalványunkat, s adja át annak, akit tartalmas és maradandó ajándékkal kíván megtisztelni. Hónapokon át mindig Önre emlékezteti majd őt a hetenként érkező Élet és Irodalom. Az ajándékutalvány meg­rendelhető a 210-5149-es és a 210-5159-es telefon­számokon, es@es.hu e-mail címen, valamint személyesen megvásárolható az ÉS szer­kesztőségében (1089 Buda­pest, Rezső tér 15.). Az előfizetés díja: negyedévre 5655 Ft, fél évre 9750 Ft, egy évre pedig 18 000 Ft [ÉLET_Ést [IRODALOM „Márai nemzetközi sikeréhez hozzájárult, hogy sokan úgy vélik, mindig következetesen elítélte az önkényuralmat. Valójában ez egyszerűsítés. Hog­yan is alakult a véleménye? Erre a kérdésre egyelőre azért nehéz válaszolni, mert sok száz cikkéből a közreadók önkényesen válogatnak, sőt néha ki is hagynak szövegeiből, illetve néha olyan névtelen írást is kiadnak, amelynek nem bizonyítottan Márai a szerzője. A műveihez csatolt jegyzetek hiányosak és gyakran szakszerűtlenek.” (Jövő heti számunkban Szegedy-Maszák Mihály írása: Legyőzhetjük-e valaha a múltunkat7) Hirdessen az ÉS-ben! E heti számunk 15 200 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4060 példány jut előfizetőinkhez, 11 080 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. Online előfizetőink szá­ma átlagosan 1532 fő. A hirdetések technikai feltételeiről részletes informá­ciót ad Andóné Váczi Gabriella a 210- 5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu címen. Hirdetési tarifák Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az O­bserver www.observer.hu 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 színi (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 1/1 270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 1/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 1/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 1/8 esik 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/100 105x100 49 1/100 50x100 25 2/50105x50 25 1/50 50x50 12,5 ÚJ­ - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér - címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt, Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. ELET ÉS irodalomI Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken Szarnói Gizella­ Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika, ruff@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHÁI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaál Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 101022374­7105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Székhely: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Felelős vezető: Horváth Gábor Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Lapzárta, kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2014-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Anker köz 1-3., bejárat a Király utca felől). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett), Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. MAI MAGYAR BRANDS ÉLET És A» IRODALOM 2014. MÁJUS 23.

Next