Élet és Irodalom, 2014. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-12 / 37. szám

VISSZHANG [UNK] Coming out Szegény apámat idézte meg az ÉS- ben­­ a felsőoktatási autonómia (új­bóli) visszavétele kapcsán Nyerges András (Színrebontás, 2014/34., aug. 22.). Mi vezethette TWI-t az idé­zett gondolat és oktatáspolitika vál­lalásáig? Az idő rövid, az út hosszú. Vajon az „egyetemi autonómia” csendes tűrése mellett már a ’30-as évektől lezajlott hírhedt diákverések jártak eszében? Tény, hogy 1950-es rekto­ri székfoglalójában az egyetem új névadóját, a fizikus tudóst az új világ mintaadó héroszaként, a „tudomány embereként” aposztrofálta a „lecse­rélt” egyházi férfiú helyén (ugyan Pázmány munkásságát irodalomtör­ténészként maga is méltatta). Tény, hogy apámnak 1945-ben a felszabadult Budapesten első útja a Köztársaság térre vezetett, a kom­munista pártnak ajánlotta tudását, energiáit. Sok sorstársáéhoz hason­ló döntés volt ez. A Don-kanyar­­ban és Auschwitzban megölt csa­ládtagok, barátok - köztük Radnó­ti, Honfi János, Farkas István, a fes­tő elveszítése után ez logikus lépés­nek látszott. Még az is hozzátarto­zik a történethez, hogy a bujkálás után Pestről Budára családjához visszatérni szándékozván egy olyan szovjet tábornok elé állítja elő az aljárat, aki, miután megtudta, hogy latintanár, maga is ékes latinsággal az Aeneis első sorával szólította meg őt. A „fogoly” helyesen folytatta, ez elegendő volt igazolásként, kü­lön rohamcsónak vitte át a Dunán, kenyérrel, szalonnával megtetézve zsákját, melyben orosz nyelvű Bib­lia rejtezett - ebből tanulta a szaba­dítók nyelvét. S odahaza is egy olyan Borisz bácsira talált, aki nem­csak hogy táplálékot hozott rend­re két kisgyermekének, de „meg­szálló” tevékenységét azzal töltöt­te az albertfalvai lakásban, hogy a könyvespolcon fellelt Goethe-kö­­tetet olvasta­­ németül. A kijevi könyvtár munkatársa volt civilben, aztán eltűnt, a front továbbsodor­ta, alighanem a halálba. De még az is idetartozik, hogy apám fogalmazta a frissen szervező­dő magyar úttörőmozgalom statú­tumát, mely­­ oppozícióban a „fel­­lebvalóinak jó lélekkel engedelmes­kedő” cserkészeszménnyel így in­dul: „A magyar úttörőmozgalom minden nevelési eszményét a sza­badság értékéből vezeti le.” (Ennek is története van. Apám apja nem csu­pán öntudattal fogadott magyar identitásában volt határozott, de a nemzeti liberalizmus vállalásában is, Trefort köréhez csatlakozva Kár­mán Mórral részese volt a modern magyar középiskola kialakításának, halála után Imre Sándor, a Nemzet­nevelés szerzője méltatta.) Az 1848-as tradícióra felépített új magyar gyer­mekmozgalom 12 pontja közül az első ekkor így hangzott: „Az úttörő szabad országban szabad emberek közt szabad emberként akar élni.” A történethez az is hozzátartozik, hogy a mozgalom szervezéséért foly­tatott koalíciós tárgyalásokon a „sza­badság­értéket” a kommunisták de­legáltjaként apám hangoztatta, szo­ciáldemokrata indítványra - a meg­egyezés jegyeként - került emellé a „közösség értéke”. (Érdekes korszak volt ez: ebben az időben szavazta­k heti számunk 15 200 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4060 példány jut előfizetőinkhez, 11 080 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. Online előfizetőink szá­ma átlagosan 1532 fő. A hirdetések technikai feltételeiről részletes informá­ciót ad Andóné Váczi Gabriella a 210- 5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu ellent meg a magyar parlament - szintén a Baloldali Blokk indítványára - és éppenséggel a Slachta Margit vezet­te Keresztény Női Tábor ellenében - az iskolai testi fenyítés eltörlését­­ egyébként megelőzve több nyugati demokráciát.) Szépíteni nincs mit. A rektor te­hát 1950-ben állást foglalt az egye­temi autonómia ellen, az állami irá­nyítás mellett. Bízott a „jó állam­ban” (a mintaországban nem csu­pán kiváló klasszika-filológusokat, virágzó ókortudományt talált, de még az állam vezetőjében is „mél­tatni érdemes nyelvtudóst”­­ a meg­testesült utópiát). Történelmi tévedése legyen oku­lás a mai felsőoktatás szereplői szá­mára. Trencsényi László A tények buldózere A médiaszabályozás és a kormány­zati médiapolitika természetesen bí­rálat tárgya lehet; a megalapozott kritika ráadásul mindig egyben ér­dekes olvasmány is. De a tények és a tényként tálalt, de a valóságot el­torzító állítások tendenciózus ös­­­szeszerkesztése nem eredményez él­vezetes publicisztikai művet. Vásár­helyi Mária cikke a médiahelyzetről­­ Médiabuldózer, ÉS, 2014/36., szept. 5.) sűrűn tartalmaz tényszerűen ha­mis - bár kétségkívül lehengerlő mo­dorban tálalt - állításokat, amelyek a cikk egész mondanivalóját hitel­­telenítik. Ezek közül hármat emlí­tek az alábbiakban. 1. ,­lzt ugyanis, hogy a Fidesz-kormány által meghozott médiatörvények sértik az uniós normákat, könnyen megállapíthatták nemzetközi jog és médiaszakértők is” - nos, valójában, csaknem négy évvel a tör­vények hatálybalépése után, egyet­len szakértő sem állapított meg ilyes­mit, sem könnyen, sem pedig nagy erőfeszítések árán. 2. ,A 2010-ben megalkotott médiatör­vényt övező jelentős nemzetközi felháboro­dást, majd a törvény egyes passzusait az Eu­rópai Unió normáit sértőnek minősítő Stras­bourg, és az azokat hatályon kívül helyező alkotmánybíróság ítéletet követően születhe­tett meg a stratégai döntés, amely a törvény­­alkotás helyett a piac­gazdaság eszközökkel történő befolyásolását helyezi előtérbe” - a következtetés premisszája teljes egé­szében hamis, így maga a konklú­zió sem értelmezhető: a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nem is uniós szerv (hanem Európa Ta­nácsa), és egyáltalán nem is járt el a magyar médiaszabályozást érintő ügyben, míg a 2011 végén valóban megszületett alkotmánybírósági ha­tározat csak részletszabályokat sem­misített meg a törvényekből, ame­lyek a szabályozás alapkoncepció­ját nem érintették. 3. A végére teszem én is azt a csat­tanót, amellyel a Szerző feltehető­en döbbenetet kívánt kiváltani ol­vasójából - szépséghiba, hogy az állítása ismét egészében téves: „... végül, de nem utolsósorban álljon itt a Kú­ria minapi hajmeresztő döntése, amely már nemcsak a sajtószabadság, hanem a józan ész elemi követelményeinek is ellentmond, és nyugodtan nevezhetjük példátlannak az elmúlt negyedszázad sajtótörténetében. A kizárólag kormánypárti delegáltakból álló Médiatanács után a magyar bíróság is ki­mondta, hogy törvénysértést követ el, aki a mind ideológiailag, mind tevékenységében nyilvánvalóan szélsőjobboldali Jobbikot nyilvánosan szélsőjobboldali pártnak neve­zi. Az a párt tehát, amelynek rendszeres ras­­­szista, antiszemita megnyilvánulásai szer­te Európában olyan felháborodást keltenek, hogy az EP-be bejutott radikális jobbolda­li pártok is rendre elhatárolódnak tőle, és nem hajlandóak közös frakcóba ülni tag­jaival, Magyarországon nemhogy nácinak, hanem szélsőjobboldalinak sem nevezhető. ” A Szerző itt összemossa azt a sza­bályt, mely szerint hírolvasó hírt véleményével nem kommentálhat, azzal, miszerint egy vélemény tar­talma eleve korlátozandó. Aki ala­posan tájékozódik, annak monda­ni sem kell, a Médiatanács (és a bí­róság) döntése előbbiről szólt­­ olyan szabály alkalmazásáról, ame­lyet a korábbi magyar médiatör­vény is előírt, és amely jelenleg is része például a BBC műsorkészítői irányelveinek. Összegzésül, a Szerző megnyug­tatására: továbbra is szabad erőtel­jes bírálatot megfogalmazni köz­ügyekben Magyarországon. Ennek ellenére nem árt, ha a bírálatnak va­lós tények az alapjai. Koltay András NMHH Médiatanácsa Kedves Hutlassa Tamás! A múlt heti JÉS-ben megjelent szö­vegemben téged valóban pontatla­nul idéztelek. Nem szándékosan, de igaz. Minthogy azonban a valódi film­szakmai vita nem közöttünk bonyo­lódik, hiszen nem a te döntéseid, határozataid irányítják a magyar filméletet, következésképpen nem is a te azzal kapcsolatos állításaid voltak az általam vitatott tények, így ez a figyelmetlenség mégsem olyan főben járó bűn a részemről, mint amilyennek azt feltüntetted. Szégyenkeznem akkor kellene, ha a Magyar Nemzeti Filmalap működésére és az MNF szatellit szervezeteként Andy Vajna kor­mánybiztost a magyar filmszakma teljes és végleges bekebelezésében segíteni szándékozó - és kizárólag ezért létrehívott - Magyar Film­­akadémia megalakulásának körül­ményeire és tervezett működésére vonatkozó kritikai megállapítása­im lennének hamis tényekre ala­pozva az írásomban. Ezek igazságát, a szerveződés és az egész felépítmény nyilvánvaló antidemokratikusságát és agres­­­szív értelmetlenségét azonban te sem vitatod. A te szövegeddel kapcsolatos idé­zeti pontatlanságom így mit sem vál­toztat a filmszakmát irányító és fel­ügyelő szervezetek működésére vo­natkozó kritikáim jogosságán és megalapozottságán. Ugyanakkor öröm, hogy legalább valamiben egyetértés van közöttünk. Vagyis egyikünk sem tartja szeren­csésnek, hogy egy filmdíjak osztá­sára alapíttatott akadémia önkénye­sen még szakmai érdekvédő szerve­zetté is előléptesse magát, amely funkció ellátására megjósolhatóan képtelen lesz. Kérlek, hogy ezzel kapcsolatos, pontos és fontos észrevételeidet ne csak a sajtó nyilvánosságával oszd meg, hanem próbálj hatni a Film­alap vezetőire - ha az enyémnél jobb kapcsolataid révén ezt te megtehe­ted -, hogy változtassanak hibás koncepciójukon. Hidd el, ezzel több hasznára lennél a magyar film­­életnek, mint a személyeskedő hang­nemű, engem becsmérlően minősí­tő, kizárólag nekem szóló üzenete­iddel. Üdvözlettel, Janisch Attila filmrendező, a Magyar Filmművészek Szövetsége főtitkára Ki kicsoda? Megyesi Gusztáv Károlyi gróf kékül című írásában (ÉS, 2014/36., aug. 29.) az új fóti Károlyi István-szobor festékkel leöntéséről számol be, akit nyilván összetévesztettek rokonával, Károlyi Mihállyal. Ő immár közel száz éve minden rossz okozója a jobboldal szerint - hogy mennyire megalapozottan, arra itt nem térnék ki. A tévedés oka az lehet, hogy csak a nevet és az évszámot írták rá a ta­lapzatra. Ez másutt is előfordul, magam két ilyen esetről írtam korábban. 2009-ben helyezték el a Victor Hugo utcai kis parkban Wein János szob­rát (1829-1908). Hogy ő ki volt és miért kell tisztelni, sehonnan sem derült ki, én sem tudtam. Soraimra a Vasárnapi Hírekben a Fővárosi Víz­művek válaszolt, eszerint az illető úr a cég első igazgatója volt. Kom­munikációs Osztályuk megígérte: a közeljövőben emlékkövet helyeznek el a parkban Wein János életrajzá­val. Ez az elmúlt öt évben nem tör­tént meg, így, aki arra jár, ma sem lesz okosabb. Ennél fontosabb, hasonló ügy: az Olasz Intézet Bródy Sándor utcai épülete előtt ugyanezen évben állí­tották fel Giorgio Perlasca mellszob­rát. Itt még évszámot sem tüntettek fel, a szobrász és az emlékmű költ­ségeit fedező intézmények neve vi­szont a közeli táblán olvasható. Per­­lascáról tudható, hogy 1944 nagy zsidómentőinek egyike volt, ám a járókelők többsége aligha ismeri őt. Egy előnyét láttam akkor az anoni­mitásnak: így nem fogják az újfa­siszták lefújni a szobrot. Ám csak a támogatók dicsőítéséért felesleges volt felállítani. E tárgyban a 168 Órá­ban írt levelemre senki sem válaszolt, új információ azóta sem olvasható a szobor táján. A fenti példák nemcsak a közönyt mutatják, amely a köztéri emlékmű­vekkel kapcsolatban a közönség tá­jékoztatását kíséri, de a sajtóban megjelent vélemények negligálását is. Kossuth nevét elég kiírni, min­denki tudja, kiről van szó, ám a ke­véssé ismert, az iskolában sem em­lített személyekről egy-két szóban vagy mondatban feltétlenül meg kel­lene emlékezni. A fővárosi köztéri alkotásokat korábban a Budapest Galéria véleményezte, nem tudom, van-e ma erre hivatott intézmény. Jó lenne, ha létezne, s ha előírná a szük­séges tudnivalók feltüntetését. Fábri Ferenc 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu „1914-ben, mikor veszélyben forogni látszott a Népszava léte, Korlátlan sajtószabadság című cikkében Szabó Ervin így tette fel a kérdést: »El lehet-e képzelni, hogy az egész magyarságra kiterjedő szolidaritásérzés észre ne vegye: a Népszava nem heteken, nem is hónapokon, de éveken által az előzetes cenzúra és az utólagos elkobzás ugyanazon tortúráit szenvedte végig?« 1914-ben elkeserítő lehetett, hogy gond van a szolidaritásérzéssel, de ma már tudjuk, hogy az volt az ideális állapot, mert (a számonkérés erre utal) létezett ilyesmi. A Népszava »meg­­halasztásának« mai kísérlete azonban kérdésessé teszi, egyáltalán van-e még mire apellálni.” (Jövő heti számunkban Nyerges András írása: Színrebontás - a Népszava eddigi története) Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az­­ Observer www.observer.hu Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 1/1 270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 1/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 1/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 7/8 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/700 105x100 49 1/100 50x100 25 2/50 105x50 25 7/50 50x50 12,5 ÚJ­ - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér - címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt. Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. ÉLET ÉS­# IRODALOM « ÉLET ÉS IrodalomI Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken STARNÓI GIZELLA Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika, ruti@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHÁI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaál Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211,210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Székhely: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Felelős vezető: Horváth Gábor Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2014-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Anker köz 1-3., bejárat a Király utca felől). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. MAGYAR BRANDS '12 13 2014. SZEPTEMBER 12.

Next