Élet és Irodalom, 2014. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-12 / 37. szám
VISSZHANG [UNK] Coming out Szegény apámat idézte meg az ÉS- ben a felsőoktatási autonómia (újbóli) visszavétele kapcsán Nyerges András (Színrebontás, 2014/34., aug. 22.). Mi vezethette TWI-t az idézett gondolat és oktatáspolitika vállalásáig? Az idő rövid, az út hosszú. Vajon az „egyetemi autonómia” csendes tűrése mellett már a ’30-as évektől lezajlott hírhedt diákverések jártak eszében? Tény, hogy 1950-es rektori székfoglalójában az egyetem új névadóját, a fizikus tudóst az új világ mintaadó héroszaként, a „tudomány embereként” aposztrofálta a „lecserélt” egyházi férfiú helyén (ugyan Pázmány munkásságát irodalomtörténészként maga is méltatta). Tény, hogy apámnak 1945-ben a felszabadult Budapesten első útja a Köztársaság térre vezetett, a kommunista pártnak ajánlotta tudását, energiáit. Sok sorstársáéhoz hasonló döntés volt ez. A Don-kanyarban és Auschwitzban megölt családtagok, barátok - köztük Radnóti, Honfi János, Farkas István, a festő elveszítése után ez logikus lépésnek látszott. Még az is hozzátartozik a történethez, hogy a bujkálás után Pestről Budára családjához visszatérni szándékozván egy olyan szovjet tábornok elé állítja elő az aljárat, aki, miután megtudta, hogy latintanár, maga is ékes latinsággal az Aeneis első sorával szólította meg őt. A „fogoly” helyesen folytatta, ez elegendő volt igazolásként, külön rohamcsónak vitte át a Dunán, kenyérrel, szalonnával megtetézve zsákját, melyben orosz nyelvű Biblia rejtezett - ebből tanulta a szabadítók nyelvét. S odahaza is egy olyan Borisz bácsira talált, aki nemcsak hogy táplálékot hozott rendre két kisgyermekének, de „megszálló” tevékenységét azzal töltötte az albertfalvai lakásban, hogy a könyvespolcon fellelt Goethe-kötetet olvasta németül. A kijevi könyvtár munkatársa volt civilben, aztán eltűnt, a front továbbsodorta, alighanem a halálba. De még az is idetartozik, hogy apám fogalmazta a frissen szerveződő magyar úttörőmozgalom statútumát, mely oppozícióban a „fellebvalóinak jó lélekkel engedelmeskedő” cserkészeszménnyel így indul: „A magyar úttörőmozgalom minden nevelési eszményét a szabadság értékéből vezeti le.” (Ennek is története van. Apám apja nem csupán öntudattal fogadott magyar identitásában volt határozott, de a nemzeti liberalizmus vállalásában is, Trefort köréhez csatlakozva Kármán Mórral részese volt a modern magyar középiskola kialakításának, halála után Imre Sándor, a Nemzetnevelés szerzője méltatta.) Az 1848-as tradícióra felépített új magyar gyermekmozgalom 12 pontja közül az első ekkor így hangzott: „Az úttörő szabad országban szabad emberek közt szabad emberként akar élni.” A történethez az is hozzátartozik, hogy a mozgalom szervezéséért folytatott koalíciós tárgyalásokon a „szabadságértéket” a kommunisták delegáltjaként apám hangoztatta, szociáldemokrata indítványra - a megegyezés jegyeként - került emellé a „közösség értéke”. (Érdekes korszak volt ez: ebben az időben szavaztak heti számunk 15 200 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4060 példány jut előfizetőinkhez, 11 080 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. Online előfizetőink száma átlagosan 1532 fő. A hirdetések technikai feltételeiről részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210- 5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu ellent meg a magyar parlament - szintén a Baloldali Blokk indítványára - és éppenséggel a Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor ellenében - az iskolai testi fenyítés eltörlését egyébként megelőzve több nyugati demokráciát.) Szépíteni nincs mit. A rektor tehát 1950-ben állást foglalt az egyetemi autonómia ellen, az állami irányítás mellett. Bízott a „jó államban” (a mintaországban nem csupán kiváló klasszika-filológusokat, virágzó ókortudományt talált, de még az állam vezetőjében is „méltatni érdemes nyelvtudóst” a megtestesült utópiát). Történelmi tévedése legyen okulás a mai felsőoktatás szereplői számára. Trencsényi László A tények buldózere A médiaszabályozás és a kormányzati médiapolitika természetesen bírálat tárgya lehet; a megalapozott kritika ráadásul mindig egyben érdekes olvasmány is. De a tények és a tényként tálalt, de a valóságot eltorzító állítások tendenciózus összeszerkesztése nem eredményez élvezetes publicisztikai művet. Vásárhelyi Mária cikke a médiahelyzetről Médiabuldózer, ÉS, 2014/36., szept. 5.) sűrűn tartalmaz tényszerűen hamis - bár kétségkívül lehengerlő modorban tálalt - állításokat, amelyek a cikk egész mondanivalóját hiteltelenítik. Ezek közül hármat említek az alábbiakban. 1. ,lzt ugyanis, hogy a Fidesz-kormány által meghozott médiatörvények sértik az uniós normákat, könnyen megállapíthatták nemzetközi jog és médiaszakértők is” - nos, valójában, csaknem négy évvel a törvények hatálybalépése után, egyetlen szakértő sem állapított meg ilyesmit, sem könnyen, sem pedig nagy erőfeszítések árán. 2. ,A 2010-ben megalkotott médiatörvényt övező jelentős nemzetközi felháborodást, majd a törvény egyes passzusait az Európai Unió normáit sértőnek minősítő Strasbourg, és az azokat hatályon kívül helyező alkotmánybíróság ítéletet követően születhetett meg a stratégai döntés, amely a törvényalkotás helyett a piacgazdaság eszközökkel történő befolyásolását helyezi előtérbe” - a következtetés premisszája teljes egészében hamis, így maga a konklúzió sem értelmezhető: a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nem is uniós szerv (hanem Európa Tanácsa), és egyáltalán nem is járt el a magyar médiaszabályozást érintő ügyben, míg a 2011 végén valóban megszületett alkotmánybírósági határozat csak részletszabályokat semmisített meg a törvényekből, amelyek a szabályozás alapkoncepcióját nem érintették. 3. A végére teszem én is azt a csattanót, amellyel a Szerző feltehetően döbbenetet kívánt kiváltani olvasójából - szépséghiba, hogy az állítása ismét egészében téves: „... végül, de nem utolsósorban álljon itt a Kúria minapi hajmeresztő döntése, amely már nemcsak a sajtószabadság, hanem a józan ész elemi követelményeinek is ellentmond, és nyugodtan nevezhetjük példátlannak az elmúlt negyedszázad sajtótörténetében. A kizárólag kormánypárti delegáltakból álló Médiatanács után a magyar bíróság is kimondta, hogy törvénysértést követ el, aki a mind ideológiailag, mind tevékenységében nyilvánvalóan szélsőjobboldali Jobbikot nyilvánosan szélsőjobboldali pártnak nevezi. Az a párt tehát, amelynek rendszeres rasszista, antiszemita megnyilvánulásai szerte Európában olyan felháborodást keltenek, hogy az EP-be bejutott radikális jobboldali pártok is rendre elhatárolódnak tőle, és nem hajlandóak közös frakcóba ülni tagjaival, Magyarországon nemhogy nácinak, hanem szélsőjobboldalinak sem nevezhető. ” A Szerző itt összemossa azt a szabályt, mely szerint hírolvasó hírt véleményével nem kommentálhat, azzal, miszerint egy vélemény tartalma eleve korlátozandó. Aki alaposan tájékozódik, annak mondani sem kell, a Médiatanács (és a bíróság) döntése előbbiről szólt olyan szabály alkalmazásáról, amelyet a korábbi magyar médiatörvény is előírt, és amely jelenleg is része például a BBC műsorkészítői irányelveinek. Összegzésül, a Szerző megnyugtatására: továbbra is szabad erőteljes bírálatot megfogalmazni közügyekben Magyarországon. Ennek ellenére nem árt, ha a bírálatnak valós tények az alapjai. Koltay András NMHH Médiatanácsa Kedves Hutlassa Tamás! A múlt heti JÉS-ben megjelent szövegemben téged valóban pontatlanul idéztelek. Nem szándékosan, de igaz. Minthogy azonban a valódi filmszakmai vita nem közöttünk bonyolódik, hiszen nem a te döntéseid, határozataid irányítják a magyar filméletet, következésképpen nem is a te azzal kapcsolatos állításaid voltak az általam vitatott tények, így ez a figyelmetlenség mégsem olyan főben járó bűn a részemről, mint amilyennek azt feltüntetted. Szégyenkeznem akkor kellene, ha a Magyar Nemzeti Filmalap működésére és az MNF szatellit szervezeteként Andy Vajna kormánybiztost a magyar filmszakma teljes és végleges bekebelezésében segíteni szándékozó - és kizárólag ezért létrehívott - Magyar Filmakadémia megalakulásának körülményeire és tervezett működésére vonatkozó kritikai megállapításaim lennének hamis tényekre alapozva az írásomban. Ezek igazságát, a szerveződés és az egész felépítmény nyilvánvaló antidemokratikusságát és agresszív értelmetlenségét azonban te sem vitatod. A te szövegeddel kapcsolatos idézeti pontatlanságom így mit sem változtat a filmszakmát irányító és felügyelő szervezetek működésére vonatkozó kritikáim jogosságán és megalapozottságán. Ugyanakkor öröm, hogy legalább valamiben egyetértés van közöttünk. Vagyis egyikünk sem tartja szerencsésnek, hogy egy filmdíjak osztására alapíttatott akadémia önkényesen még szakmai érdekvédő szervezetté is előléptesse magát, amely funkció ellátására megjósolhatóan képtelen lesz. Kérlek, hogy ezzel kapcsolatos, pontos és fontos észrevételeidet ne csak a sajtó nyilvánosságával oszd meg, hanem próbálj hatni a Filmalap vezetőire - ha az enyémnél jobb kapcsolataid révén ezt te megteheted -, hogy változtassanak hibás koncepciójukon. Hidd el, ezzel több hasznára lennél a magyar filméletnek, mint a személyeskedő hangnemű, engem becsmérlően minősítő, kizárólag nekem szóló üzeneteiddel. Üdvözlettel, Janisch Attila filmrendező, a Magyar Filmművészek Szövetsége főtitkára Ki kicsoda? Megyesi Gusztáv Károlyi gróf kékül című írásában (ÉS, 2014/36., aug. 29.) az új fóti Károlyi István-szobor festékkel leöntéséről számol be, akit nyilván összetévesztettek rokonával, Károlyi Mihállyal. Ő immár közel száz éve minden rossz okozója a jobboldal szerint - hogy mennyire megalapozottan, arra itt nem térnék ki. A tévedés oka az lehet, hogy csak a nevet és az évszámot írták rá a talapzatra. Ez másutt is előfordul, magam két ilyen esetről írtam korábban. 2009-ben helyezték el a Victor Hugo utcai kis parkban Wein János szobrát (1829-1908). Hogy ő ki volt és miért kell tisztelni, sehonnan sem derült ki, én sem tudtam. Soraimra a Vasárnapi Hírekben a Fővárosi Vízművek válaszolt, eszerint az illető úr a cég első igazgatója volt. Kommunikációs Osztályuk megígérte: a közeljövőben emlékkövet helyeznek el a parkban Wein János életrajzával. Ez az elmúlt öt évben nem történt meg, így, aki arra jár, ma sem lesz okosabb. Ennél fontosabb, hasonló ügy: az Olasz Intézet Bródy Sándor utcai épülete előtt ugyanezen évben állították fel Giorgio Perlasca mellszobrát. Itt még évszámot sem tüntettek fel, a szobrász és az emlékmű költségeit fedező intézmények neve viszont a közeli táblán olvasható. Perlascáról tudható, hogy 1944 nagy zsidómentőinek egyike volt, ám a járókelők többsége aligha ismeri őt. Egy előnyét láttam akkor az anonimitásnak: így nem fogják az újfasiszták lefújni a szobrot. Ám csak a támogatók dicsőítéséért felesleges volt felállítani. E tárgyban a 168 Órában írt levelemre senki sem válaszolt, új információ azóta sem olvasható a szobor táján. A fenti példák nemcsak a közönyt mutatják, amely a köztéri emlékművekkel kapcsolatban a közönség tájékoztatását kíséri, de a sajtóban megjelent vélemények negligálását is. Kossuth nevét elég kiírni, mindenki tudja, kiről van szó, ám a kevéssé ismert, az iskolában sem említett személyekről egy-két szóban vagy mondatban feltétlenül meg kellene emlékezni. A fővárosi köztéri alkotásokat korábban a Budapest Galéria véleményezte, nem tudom, van-e ma erre hivatott intézmény. Jó lenne, ha létezne, s ha előírná a szükséges tudnivalók feltüntetését. Fábri Ferenc 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu „1914-ben, mikor veszélyben forogni látszott a Népszava léte, Korlátlan sajtószabadság című cikkében Szabó Ervin így tette fel a kérdést: »El lehet-e képzelni, hogy az egész magyarságra kiterjedő szolidaritásérzés észre ne vegye: a Népszava nem heteken, nem is hónapokon, de éveken által az előzetes cenzúra és az utólagos elkobzás ugyanazon tortúráit szenvedte végig?« 1914-ben elkeserítő lehetett, hogy gond van a szolidaritásérzéssel, de ma már tudjuk, hogy az volt az ideális állapot, mert (a számonkérés erre utal) létezett ilyesmi. A Népszava »meghalasztásának« mai kísérlete azonban kérdésessé teszi, egyáltalán van-e még mire apellálni.” (Jövő heti számunkban Nyerges András írása: Színrebontás - a Népszava eddigi története) Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az Observer www.observer.hu Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 1/1 270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 1/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 1/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 7/8 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/700 105x100 49 1/100 50x100 25 2/50 105x50 25 7/50 50x50 12,5 ÚJ - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér - címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt. Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. ÉLET ÉS# IRODALOM « ÉLET ÉS IrodalomI Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken STARNÓI GIZELLA Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika, ruti@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHÁI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaál Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211,210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Székhely: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Felelős vezető: Horváth Gábor Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2014-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Anker köz 1-3., bejárat a Király utca felől). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. MAGYAR BRANDS '12 13 2014. SZEPTEMBER 12.