Élet és Irodalom, 2014. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-10 / 41. szám

Fölismerhető-e a baloldali? Szécsi Éva az ÉS október 3-ai számában közöl viszontválaszt Balázs Gábor kritikájára. Ebben ezt írja: Nem kívánok vitatkozni politikai nézeteivel: őjobboldali (annak idején reakánsnak nevezték volna), én meg baloldali vagyok már csak életkoromnál (84) meg tapasztalataimnál fogva is.” Ebben a mondatban megtalálható a morbus hungaricus két fontos eleme. Az egyik: a sokat próbált, neves újságíró azt gondolja, hogy aki öreg, az baloldali, ami ebben a morbid képletben fordítva is áll: aki baloldali, az öreg. Tehát a baloldal a múlté. Nekem ebben az a fura, hogy azok a magyarországi és egyéb kelet-európai baloldali értelmiségiek, akikkel beszélgetek, majdnem mind 35 alattiak. (Persze ez rövidítés: én „baloldalon” nem az 1989 előtti pártvonalat és túlélő veteránjait értem; bár akkor is voltak független, sőt: ellenzéki baloldaliak, de ők a nyolcvanas évek elejétől többnyire liberális jogvédők és civil engedetlenkedők lettek. Ez is baloldal volt, nem is rossz, de immár valóban a kelet-európai eszmetörténet lezárt - habár olvasandó - fejezete.) A másik: az a hallatlan és kizárólag csak Magyarországon elképzelhető tünet, hogy sokat próbált, neves újságíró - a nyilvánvaló tartalmi, világnézeti, szemantikai, stiláris jelek nagy sűrűsége ellenére - nem ismeri föl a forradalmi marxistának sem az álláspontját, sem az irányát, sem az indulatait. Csak Magyarországon fordulhat elő - sehol másutt -, hogy valaki ezt összekeverhesse, urambocsá, reakcióssággal (a terminust nem csak régente használták, ma is használjuk, pl. sok kedves ismerősünkre a magyar szellemi és közéletből, amely tele van reakciósokkal, akik még mindig azt az uncsi, középszerű Spenglert idézgetik a harmincas évek óta, mostanában a Népszabadságban, az ES-ben és a Magyar Nemzetben). Csak Magyarországon eshet meg, hogy jobboldalinak nevezzenek olyasvalakit, mint Balázs Gábor. Balázs Gábor Párizsban élő magyar történész, számos ismert pesti folyóirat szerzője, sok írása lát napvilágot a rednews.hu portálon, amely a modern magyar baloldal egyik legfontosabb orgánuma. Anarchokommunista. Mint sokan. (Amúgy Pesten is van anarchokommunista könyvesbolt, amely sok érdekes dolgot ki is ad az interneten és kőkori technikájú sokszorosítványokban.) Balázs Gábor ismert ember, ezek ismert dolgok. Csakhogy Magyarországon annyira mikroszkopikus méretű a baloldali értelmiség (ezen persze nem a jobbközép ellenzéki pártok ,az összes ilyen a Jobbik kivételével, amely újfaj...] támogatóit, az értelmiségi többséget jelentő liberálisokat és konzervatívokat értem, akik persze a kormányzó szélsőjobboldaltól balra állnak, de ez nem kunszt, hogy a nagy többségnek egyszerűen megszűnt a politikai fölismerőképessége, amely a világon mindenütt megvan minden újságolvasónak, még akkor is, ha nagyon gyorsan lapoz. Régi barátomnak, Karl Pfeifernek pedig igaza van: Jugoszlávia visszaállítása a mai Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Montenegró, Koszovó és enklávéik problémáit megoldaná. Jugoszlávia fölbomlásának szörnyű következményeire talán Jugoszlávia volna az orvosság. Azért találták föl már annak idején is. Az volt az utolsó k. u. k. (cs. kir.) ország, s ennek voltak előnyei. II. TGM A bonapartizmus és az irodalom Pétervári Zsolt Bonapartizmus a köbön című cikkében (ÉS, 2014/40., október 3.) tévesen írja, hogy Victor Hugo Nyomorultakjából „részletekbe menően megismerhetők” áll. Császárság „franca létviszonyai”. Bár tény, hogy a regény, amelyen a szerző a negyvenes évek közepétől egészen a hatvanas évek elejéig dolgozott, 1862-ben, tehát III. Napóleon uralkodása alatt jelent meg Brüsszelben, a cselekmény nem az ötveneshatvanas években, hanem húsz-huszonöt évvel korábban, Lajos Fülöp uralkodása idején játszódik. Hugo már csak azért sem ismerhette a„korabeli franca létviszonyokat”, mert közvetlenül az 1851. decemberi államcsíny után külföldre menekült, és a két évtizedes száműzetésből csak Bonaparte Napóleon Lajos bukása után tért haza. Aki a szépirodalomból szeretné megismerni a II. Császárság alatti munkásnyomort, a panamákat meg a hatalom korruptságát, annak nem Victor Hugo Nyomorultaknál, hanem Emile Zola jó húszkötetes Rougon-Macquart ciklusának sikerültebb regényeit kell leemelnie a könyvespolcról. Ádám Péter Feltételes mód A külügyminiszter először Obama, majd annak külügyi államtitkár-helyettese kritikájára reagálva azzal próbálta bizonygatni kormánya demokratikus voltát, hogy indirekt módon a nép hallgatására hivatkozott: „Közép-Európában szabadságszerető népek laknak, akik egészen biztosan nem viselnék el, ha bárki korlátozni akarná szabadságjogaikat. ” A kormányzati cinizmus sok, jellemző mondata közt ez volt az utóbbi időszak legcinikusabb kijelentése. Hiszen a kormány épp most bizonyította be, hogy mi történik, ha valaki beváltja a mondatban feltételes módban felvázolt eszményt (,,biztosan nem viselnék el”), és tényleg nem viseli el szabadságjogai korlátozását. A civil Ökotárs Alapítvány - mintha csak a külügyminiszter által felrajzolt, ideális képet akarta volna életre kelteni - ellenállt a hatalomnak, és nem szolgáltatta ki a hatóságnak a tőle jogtalanul követelt, a magyar államra nem tartozó adatait. (Előzmény az IÉS-ben - Bodolai László: Baráti kölcsönök, 2014/38., szept. 19.) Aminek azonban a legkevésbé sem az lett a következménye, hogy a kormány felhagyott a diktatórikus beavatkozással, majd az ettől előállt és a demokratizmusát valóban igazoló végeredményt büszkén elkönyvelte a társadalmi egyenleg pozitív oldalára. Helyette rajtaütésszerűen hadseregnyi rendőrt küldött a civilekre, és a hatóságokkal még további jogvédő alapítványok számlaszámát is letiltatta. Ez az önkényuralom menetrend szerinti viselkedése ötvenhatból is pontosan így lett „ellenforradalom”. Igaz, utólag: Kádár annyival volt jobb náluk, hogy megvárta, amíg a szovjet csapatok leverik a szabadságharcot. A maiaknak már nem kellenek külső hivatkozási pontok, van elég szabadságtalanságpárti szövetségesük itthon. Ezekre támaszkodva pedig a kormány külügyminisztere még azt is szabadon megteheti, hogy az általuk víz alá nyomottak tehetetlenségét mutatja fel mint ártatlansága és jósága igazolását. Szijjártó olyan magabiztossággal használja a feltételes módot, mintha nem tudnánk, mennyire értelmetlen és csak a gúnyolódás szolgálója az „egészen biztosan” és a „bárki akarná” kifejezés. Márpedig mindnyájan tudjuk - ő pedig kiváltképp -, hogy a szabadságjogok korlátozása nem a jövőben és nagy valószínűséggel fog majd bekövetkezni, „bárki” által, hanem többéves múlttal van már jelen. Továbbá hogy nem „bárki akarna” majd korlátozni, hanem aki ezt mondja, vagyis a kormány akar - hiszen, lám, már konkrét konfliktusokat is kitermelt ez a szándéka, így mindezek elviselése tényleges és mai kényszert jelent a társadalom számára, amelynek azonban egyelőre nincs eszköze ezzel a kényszerrel szemben, tehát az esetleges szabadságvágyai ellenére is gyakorolja ezt az „elviselést”. Szijjártó kétszer is elmondott, cinikus mondatának lényege tehát az önkényuralmi fenyegetés. Ha őszintén azt mondta volna ki, amit gondol, a mondata így hangzott volna: „Közép-Európában mindenféle népek laknak, akikkel olykor előfordul, hogy nem viselik el, ha bárki korlátozni akarná szabadságjogaikat. De ez most nem áll módjukban, mert azért tartjuk a rendőrséget, hogy ez az »olykor« ne most legyen.” Szijjártó ezzel a folyamatosan szajkózott mondatával formállogikai szempontból megoldotta, hogy az általuk gyakorolt diktatórikus lépéseknek ne létezhessenek bizonyítékai. A mondatnak, de főként a benne rejlő fenyegetésnek tehát ismét csak itthon van igazán jelentősége. A kérdés, hogy miképp és meddig tud ennek a fenyegetettségnek ellenállni a civil szféra. Az anyagi függetlensége mellett meg tudja-e őrizni azt a fajta szuverenitását is, amely azért lehet meggyőző a társadalom jobb érzésű tagjai számára, mert nem reagál a cinikus hatalmi technikákra, kívül kerül ezen a dimenzión. Lepereg róla az ügynökség, a hazaárulás, a törvénykikerülés vádja, amellyel azért sem érdemes foglalkozni, mert hiszen teljesen mindegy, ki milyen érvekkel próbál védekezni - ezekkel mindenképp megvádolják. És el tudja érni, hogy mindezekkel szemben az általa gyakorolt tevékenységekről, azok társadalmi hasznáról essék szó, és így sokakat meg tud győzni arról, hogy ezek hiánya további, súlyos hiányokat és megoldatlanságokat gerjeszt. Kövér László nemrég, a Freedom Express általa botrányossá tett, budapesti rendezvényén azt találta mondani, hogy Magyarországon igazából nincs is civil szféra, hiszen akik a rendszerváltás után belekezdtek ennek a fölépítésébe, „azok mind kommunisták”. Kulcskérdése a mai helyzetnek, hogy bárki, de a civilek elsősorban, képesek-e meggyőzően érvelni az e mögött rejlő, torz szabadságfogalommal szemben, és merik-e képviselni, hogy a társadalom szabadsága világnézeti alapon nem felosztható. Ha egyáltalán létezik az országban kommunista, akkor annak is szabadságában áll civilnek lenni. Egyetlen aktuális és esetlegesen hatalomban lévő kormány sem szabhatja meg, hogy ki lehet civil, és kinek a jelenléte érvényteleníti a civil szférát. Az ugyanis a személyes autonómia kérdése, erkölcsi gyakorlata és másokkal való kapcsolatai révén sokkal inkább meghatározója a nemzeti együvé tartozásnak, mint a származási mítoszok, vallási regulák és hatalmi pozíciók rendje. Lévai Júlia VISSZHANG Az idei Paul Lendvai-díj átadása november 13-án, csütörtökön lesz a Spinoza Házban. A részletekről időben tájékoztatunk. „Ha az Orbán-rendszer valamilyen okból ma összeomlana, a helyén keletkező politikai vákuumot szélsőjobboldali és baloldali politikai csoportok töltenék ki, amit esetleg a Fidesz romjaiból kivált »mérsékelt konzervatív« (értsd: kevésbé kompromittálódott) csoportok egészíthetnének ki. Egy ilyen helyzetben a baloldal saját legitimitásdeficitjét a szokásos »népfrontos« gesztusokkal, például díszliberálisok bevonásával kísérelné meg ellensúlyozni. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy jelenleg nincs forgalomban a NER-rel szembehelyezhető liberális alternatíva.” (Jövő heti számunkban Radó Péter írása: A liberális alternatíváról) ÉLET ÉS IRODALOM Jungmann-díj A cseh Műfordítószövetség (Obec prekladatela) szakmai zsűrije idén, október 2-án immár 23. alkalommal ítélte oda az előző évben megjelent legjobb műfordításért járó Jungmann-díjat. Az átadásra a prágai Goethe Intézet épületében került sor. Ebben a rangos szakmai elismerésben ezúttal Svoboda Róbert részesült, Esterházy Péter Harmonia ceelestis című könyvének cseh fordításáért. A 2013-ban a prágai Academia Könyvkiadónál megjelent mű fordítója idén tavasszal ugyanezért a munkájáért megkapta - „műfordítás” kategóriában - a Magnesia Litera cseh irodalmi díjat. A két díj történetében egyébként ez volt az első eset, hogy valaki - egyazon évben - mind a kettőt elnyerje. Kőszeg Ferenc kapta a kasseli polgárok díját Idén magyar civil jogvédő nyerte el az egyik legrangosabb német magándíjat. A több területen is maradandót alkotó Kőszeg Ferenc elismerése elsősorban annak a teljesítménynek szól, amit a Magyar Helsinki Bizottság vezetőjeként az emberi jogok védelme során nyújtott. A kasseli operaházban vasárnap ünnepélyes keretek között adták át Kőszeg Ferencnek a polgárok díját, az ún. „Értelem prizmáját” (Das Glas der Vernunft). Az 1990-ben alapított és először egy évvel később kiosztott szobrot olyan személyek vehetik át, akik munkásságukkal bizonyították, hogy türelemmel és megértéssel sikerülhet lebontani a világnézeti korlátokat, illetve akik képesek voltak megmutatni, hogy az egyén hatással lehet akár az ellenséges környezetre is. Az évente kiosztott díjjal tízezer eurós jutalom is jár, amelyet a kasseli polgárok közadakozással gyűjtenek össze. Paul Lendvai-díj Hirdessen az ES-ben! E heti számunk 15 200 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4060 példány jut előfizetőinkhez, 11 080 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. Online előfizetőink száma átlagosan 1532 fő. A hirdetések technikai feltételeiről részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210- 5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu címen. Hirdetési tarifák 7/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 1/8 esik 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/700105x100 49 7/700 50x100 25 2/50 105x50 25 7/50 50x50 12,5 ÚJ - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt. Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 Higfebklügl www.observer.hu E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 7/7 270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 7/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 ÉLET ÉS irodalomI Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken pTARNÓI GIZELLA Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika: ruff@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHÁI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 75-44 HU-ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaál Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Székhely: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Felelős vezető: Horváth Gábor Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001 -20043393 Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2014-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Anker köz 1-3., bejárat a Király utca felől). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. MAGYAR BRANDS 2014. OKTÓBER 10.