Életjel Évkönyv 4., 1978-1983

Az Életjel visszhangja - Irodalmi estek

A tucatnyi olajképet és a két költő porttréját Urbán Gábor készítette. Az alkalmi kiállításoktól eltérően, amelyek gyakran csak igen áttételesen kap­csolódnak a rendezvényhez, a képeknek ez a „gyülekezete" szinte elkülönít­­hetetlen részévé vált az irodalmi estnek. Urbán Gábor ugyanis Arany János verseihez festett illusztrációit sorakoztatta fel. A rendező Krekity Olgának egy jó ötletét láttuk ott megvalósulni, mert az elhangzott versekhez sok eset­ben még a képzőművészeti megfogalmazás, sűrítés is felzárkózott. A program felépítését az alcímben is feltüntetett kettősség jellemezte: előbb a szerb, majd a magyar költő életművét idézte a műsor. Mindkét rész előtt rövid ismertető hangzott el. A versek egymásutánját Hajdú Tibor cite­­ra- és tekerő-, illene Hegedűs Ágnes énekszámai szakították meg ott, ahol a költeményekben indázó gondolatsor megszakadni látszott. Az előadók mezőnyéből messze kiemelkedett T. Sziráczky Katalin, Ur­bán Mária és Törnek Béla ihletett, drámaian láttató versmondása. Nagy kár, hogy az est kissé hosszúra nyúlt, s a rendezőnek, a maxi­­malizmus bűnébe esvén, nem sikerült akkora hatást elérnie, mintha egy rö­­videbbre fogott irodalmi összeállítást állított volna pódiumra. Mégis méltó zászlóhajtás volt ez a két költő életműve előtt. KÖZÉLET ÉS IRODALOM — ORV — (7 Nap, 1982. május 7.) Tegnap este az Életjel szerkesztősége a Híd-díjas dr. Szeli István iro­dalomtudóst köszöntötte. A közönség elsősorban irodalmi, művelődéspoliti­kai, közéleti kérdéseket boncolgató Történő történelem című tanulmányköte­tével ismerkedett meg közelebbről. Bevezetőtőt Biacsi Antal, a szerkesztő bizottsága elnöke mondott, s a műsorban közreműködött Kamna Margit és Pataki László színművész, valamint Molter Mátyás zongoraművész. Közélet és irodalom volt az összeállítás címe, s Hornyik Miklósnak valóban úgy sikerült megszerkesztenie és végigvezetnie a látszólag népszerűt­len, közönségtől távol álló műfaj bemutatására vállalkozó műsort, hogy a címben jelzen kérdéskörök lényegi vonásait, egybefonódásait és egyúttal a szerzői est vendégét, munkásságát, írói és emberi magatartását, életszemlé­letét is megismerhette a közönség. A szerzővel folytatott közvetlen hangvéte­lű beszélgetések és a felvetett kérdésekhez szervesen kapcsolódó, a kötetből felolvasott írásrészletek számos jelentős témába nyújtottak betekintést, így képet kaptunk egyebek közt az olvasóközönség irodalmi kultúrájáról. Sajnos ma is időszerű dr. Szeli Istvánnak az a tíz évvel ezelőtti megállapítása, hogy a vajdasági magyar irodalmi kultúra egyoldalú, az értelmiség nagy része, amely nem anyanyelvén végezte tanulmányait, nem érez különösebb von­zalmat a szépirodalom iránt, az egyéb foglalkozásúak műveltségi szintje pe­dig elég alacsony­ írók írnak íróknak, vagy jobbik esetben egy szűkebb lite­­rátusi közönségnek. Egyre több az új író, elsősorban a költő, de ez egyúttal nem jelent minőségi javulást is. A kötetből, de az esten is megismerhettük Szeli István tudományos megalapozottságú és szépirodalmi igényességgel megfogalmazott fejtegetéseit, rávilágított gyakorlatunk bizonyos ellentmondá­saira és számos közérdekű irodalom- és művelődéspolitikai kérdésre. Mindezek miatt kár, hogy a színvonalas, tartalmas és érdekfeszítő, sok helyütt a humort, kedélyességet sem nélkülöző műsort kevesen tekintették meg. Elsősorban az írókat, a kultúrmunkásokat, de mindenekelőtt a megyár szakos egykori tanítványokat hiányolhattuk. Gubás Ágota (Szabadkai Rádió, 1982. május 18.) 151

Next