Életjel Évkönyv 4., 1978-1983
Az Életjel visszhangja - Irodalmi estek
A tucatnyi olajképet és a két költő porttréját Urbán Gábor készítette. Az alkalmi kiállításoktól eltérően, amelyek gyakran csak igen áttételesen kapcsolódnak a rendezvényhez, a képeknek ez a „gyülekezete" szinte elkülöníthetetlen részévé vált az irodalmi estnek. Urbán Gábor ugyanis Arany János verseihez festett illusztrációit sorakoztatta fel. A rendező Krekity Olgának egy jó ötletét láttuk ott megvalósulni, mert az elhangzott versekhez sok esetben még a képzőművészeti megfogalmazás, sűrítés is felzárkózott. A program felépítését az alcímben is feltüntetett kettősség jellemezte: előbb a szerb, majd a magyar költő életművét idézte a műsor. Mindkét rész előtt rövid ismertető hangzott el. A versek egymásutánját Hajdú Tibor citera- és tekerő-, illene Hegedűs Ágnes énekszámai szakították meg ott, ahol a költeményekben indázó gondolatsor megszakadni látszott. Az előadók mezőnyéből messze kiemelkedett T. Sziráczky Katalin, Urbán Mária és Törnek Béla ihletett, drámaian láttató versmondása. Nagy kár, hogy az est kissé hosszúra nyúlt, s a rendezőnek, a maximalizmus bűnébe esvén, nem sikerült akkora hatást elérnie, mintha egy rövidebbre fogott irodalmi összeállítást állított volna pódiumra. Mégis méltó zászlóhajtás volt ez a két költő életműve előtt. KÖZÉLET ÉS IRODALOM — ORV — (7 Nap, 1982. május 7.) Tegnap este az Életjel szerkesztősége a Híd-díjas dr. Szeli István irodalomtudóst köszöntötte. A közönség elsősorban irodalmi, művelődéspolitikai, közéleti kérdéseket boncolgató Történő történelem című tanulmánykötetével ismerkedett meg közelebbről. Bevezetőtőt Biacsi Antal, a szerkesztő bizottsága elnöke mondott, s a műsorban közreműködött Kamna Margit és Pataki László színművész, valamint Molter Mátyás zongoraművész. Közélet és irodalom volt az összeállítás címe, s Hornyik Miklósnak valóban úgy sikerült megszerkesztenie és végigvezetnie a látszólag népszerűtlen, közönségtől távol álló műfaj bemutatására vállalkozó műsort, hogy a címben jelzen kérdéskörök lényegi vonásait, egybefonódásait és egyúttal a szerzői est vendégét, munkásságát, írói és emberi magatartását, életszemléletét is megismerhette a közönség. A szerzővel folytatott közvetlen hangvételű beszélgetések és a felvetett kérdésekhez szervesen kapcsolódó, a kötetből felolvasott írásrészletek számos jelentős témába nyújtottak betekintést, így képet kaptunk egyebek közt az olvasóközönség irodalmi kultúrájáról. Sajnos ma is időszerű dr. Szeli Istvánnak az a tíz évvel ezelőtti megállapítása, hogy a vajdasági magyar irodalmi kultúra egyoldalú, az értelmiség nagy része, amely nem anyanyelvén végezte tanulmányait, nem érez különösebb vonzalmat a szépirodalom iránt, az egyéb foglalkozásúak műveltségi szintje pedig elég alacsony írók írnak íróknak, vagy jobbik esetben egy szűkebb literátusi közönségnek. Egyre több az új író, elsősorban a költő, de ez egyúttal nem jelent minőségi javulást is. A kötetből, de az esten is megismerhettük Szeli István tudományos megalapozottságú és szépirodalmi igényességgel megfogalmazott fejtegetéseit, rávilágított gyakorlatunk bizonyos ellentmondásaira és számos közérdekű irodalom- és művelődéspolitikai kérdésre. Mindezek miatt kár, hogy a színvonalas, tartalmas és érdekfeszítő, sok helyütt a humort, kedélyességet sem nélkülöző műsort kevesen tekintették meg. Elsősorban az írókat, a kultúrmunkásokat, de mindenekelőtt a megyár szakos egykori tanítványokat hiányolhattuk. Gubás Ágota (Szabadkai Rádió, 1982. május 18.) 151