Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)

Költemények - Kubinsky: Népdal

/■ 373 Azért-e csak , Hogy hervadandó kelyhed légyen Hová csalódás éjjelében Szemünk harmatjai hulljanak ? De nem panaszlok , bár keblem teli , ’S az elfojtás még inkább neveli Búm tengerét ; ügy is, ki tudja? hogyha hallnád Lelkem kiáradó fájdalmát: Talán már meg sem értenéd Nem is kívánom megtérésedet, Akár óhajtód, akár megveted Uj frigyemet; Az istenség is tehetetlen Egygyé bűvölni e’ kebelben A’ szertezuzott lánczszemet .... Nem lánczszem az, nem! egy világ vala, Mellynek napjául a’ hit lángola, A’ drága hit! iiájött a’ végítélet napja, ’S már semmi föl nem támaszthatja Ledúlt világom romjait Isten veled, te elpártolt barát, Ki ábrándim ködét elzavarád, Isten veled ! Fogadd a’ múltakért emlékül Megcsalt barátság gyötrelmétü! Utószor omb tt könnyemet. Petőfi Sándor. NÉPDALOK. *) 1. CSÁRDÁBAN. ^öld levelű gyöngyvirágszál Süvegemen olly vigan áll; Hej, de más van a’ szivemben, Bánatvirág nyílik ebben. Patyolatüng lobogása , Czifra suba suhogása, Mit ér a’ pengő sarkantyú, Ha nótája keserű bú. *) Elsőrendű költőink egyikétől , ki ,népdal' költeményeiben majdnem utolérhetlen S z er k.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék