Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)

Költemények - Petőfi: Népdalok

28 Haza ballag nyájam esle felé, Én ballagok a’ temető felé; Kél a’ holdnak halovány orczája, Kél furulyám epedö nótája. Addig epeszt a’ bánat engemet, Addig addig nyögöm keservemet: Mig egyszer a’ hanggal egyetemben Lelkem is a’ más világba röppen. Petőfi Sándor. 0 R Ö M- VIRÁG. Bánátimnak erdejében Egy öröm-virág van : Bírom én e’ gyöngyvirágot Szőke kis leányban. Bánátimnak erdejébe Nap világa nem hat• Sűrű erdő, árnyas erdő, Könycsepp ott a’ harmat. Árny miatt hogy el ne hervadj, Szép öröm-virágom, Én körüled a’ vad ága!: Gondosan kivágom. Ölt borongjon, hol te nem vagy, A’ vadonnak ága ■, Ott a’ hol vagy, tündököljön Nap’ szelíd világa l Yacholt Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék