Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-07-03 / 1. szám

Üdvözlünk, szép olvasóink, lapjaink ujabb körének küszöbén : üdvözlünk lelkünk hö érzetével titeket, kik kegyesek valótok gyöngéd figyelmetekre méltatni azokat, ’s szerény, de buzgó­­igyekezetünket ápolva , uj ösztönt gerjeszteni bennünk arra, hogy pályánkon csü­ggedetlenü­l haladjunk. Ti valátok reményünk horgonya vállalatunk kétes kezdetén; ’s bár mit regél­jenek mások részvétlenségtek, közönyösségtek és állhatatlanságtokról, mi nem hiszünk szavaiknak: mert tapasztalásból tudjuk, mikép kebletek szent és tartós lánggal ég a’hon iránt,’s hogy forrón öleltek minden szé­pet és jót, mit a'múzsa honfiúi lelkesedéssel, a’polgáriró hivatása érzetével nemzeties művelődésünk szent geniusának,’s általa nektek nyújtani serény­kedik. Maradjatok tovább is áldott védangyalai buzgó törekvéseinknek, ’s mi örömmel teendjük le tiszta kebleitekbe az irodalom és művészet múzsá­jának szent áldozmányait. Midőn e­ sorokat írjuk, a’ bájos kikelet ismét távozott, ’s a’ nyár lépe helyébe egész pompájával. A’ pacsirta elfeledte reggeli hymnusát, mellyel, magasra emelkedve, dicsérte az alkotót; a’bájénekű­ csattogány elnémult, ’s vele a’ liget elveszte legkedvesebb dalnokát; a’ gyöngyvirág magba szállt, ’s a’ kis ibolyának csak zöld levelei láthatók a’ bokrok árnyékában — illatlanul és bájtalanul! Mint változott minden körű­lü­nk azóta, hogy e’ lapokban először találkozónk ez év kezdetén! Két szaka az évnek szállt közénk: a’ halál és ébredés; jött az élet, ’sim, mi szép most is a’természet, e’ gyümölcsözni induló szakában! Miként a’ tél viharos napjaiban a’ csillogó teremek fényözönében, miként az ájuló tavaszszal kertettek rozsaágyainál ’s illatos jarminlugosai-

Next