Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-09-18 / 12. szám

zeit az életnek örömvirágai után, mellyek helyett talán, ha vérző tüskékbe kapott volna, minden zúgolódás nélkül tanul önkorán ’s máskor vigyázóbb leszen. Ha pedig az isteni gondviselés számára búnál ’s fájdalomnál e­lve­­ket nem teremtett, vallásos szent érzéssel tűri jelenét és reménynyel tekint jövője elébe. Lelki fönségének minden önérzete mellett sem felejtkezik meg­ soha a’ nőt ékesítő szerénységről. Minden segélyt elkerül ; nem kérkedik azzal, minek birtokában nincsen; nem kapkod körén kívül eső komoly tudomá­nyok után; ellenben mindazt, mit mint nőnek tudnia kell, vas szorgalom­mal tesz sajátjává, hogy helyzetének minden ágaiban legkisebb fölakadás nélkül eljárhasson. Hasznos könyvek olvasásával eszét kiműveli, ízlését nemesíti, ismereteit gazdagítja, emlékező és ítélő tehetségét élesíti, ugy, hogy megtanulja , mi szükséges , mi hasznos, mi mulatságos; nem divat, nem hiúság, nem érzékiség választatják vele olvasmányait, hanem az ön­művelődésre való törekvés, miért is minden köréhez nem tartozót vagy épen női gyöngédséget sértőt érintetlenül hagy; ellenben női kötelességeit alaposan tárgyazó könyvek olvasásával szívesen foglalkozik , mellyeket nem futólagosan tekint át, hanem tanulmányképen elmélkedve lapoz, hogy hivatásának minden részleteit ismerje és teljesíthesse. Mind haszonnal tett olvasásai, mind az életből merített tapasztalásai megtanítván arra, hogy ezért téveszt, ha körén kívül eső foglalkozásokban keresi hivatását, habár magasban szárnyaló lelke férfiúi tettek után sóvá­rogna is, megelégszik helyzetével, é s innét kifolyó minden kötelességeinek örömmel megfelel. Mivel pedig szűkebbre mért helyzetében sincs végké­pen minden a’ világgali érintkezéstől megfosztva, e’ viszony követeléseiről sem felejtkezik meg, azért valamint ő maga mindenkitől illő tiszteletet igényelhet, úgy ő is mindenkit tiszteletben tart; innét az elöljárók iránt, midőn hivatalos érintkezésbe jön velők, engedelmes; az öregeket megbe­csülő; jótevői iránt háladatos; magas­ rangúakat, női méltóságának érze­tében, tisztelő; alacsonyabbak iránt leereszkedő; hízelgők irányában zára­­kozott; szemtelenek iránt szigorú; megsértői iránt szelíd és engedékeny; szóval: az isteni, polgári ’s társas élet törvényeinek hódoló. A’ szónak legszorosabb értelmében, vallásos. A’ vallást, mint az em­beriséget istennel egybekötő legszebb kincset tekinti, ’s ezért szent érze­­ménynyel tiszteletben tartja azt. A’ korral divatos vallástalanságban kere­sett fölvilágosodás el nem kábítja, ebben nem kíván kitűnni; de buzgó ra­gaszkodással követi vallása szent elveit, mellyeknek gyakorlatához vannak erényes életének örömei kapcsolva, és ezért a’ vallás felöl soha tisztelet­­lenül, soha gúnynyal nem beszél, hanem minden tetteit égi kenelkép ihleti meg a’ vallásnak magasztosan gyöngéd érzelme, és nem szégyenli megval-

Next