Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-10-23 / 17. szám
táléitól, minden becsületesnél pedig tiszteletet biztosit. Csak egy tekintet egy illyen nőtől és a’ legvakmerőbb is, hacsak egészen el nem aljasodott, az Hiedelem korlátai közé tér vissza. Közmondásként a’ szent léleknek tükre lévén, minden nőről, ki e’ méltóságnak birtokában van, ezt kisebb mértékben le lehet ugyan olvasni, de ez ezért korántsem a’ junói termet ’s általánosan az egész külsőnek elbájoló szépségében áll, hanem a’ romlatlan, tiszta érzésű szív legmélyebb redői közt nyugszik, mindannyiszor borgyöngyként kifelé törő, valahányszor valami helytelen által gyöngéd érzete csak a’legtávolabbról is érintetik, és ekkor az erényhezi ragaszkodás által fölélesztett nemes büszkeség diadalmasan tör meg minden kétértelmű kísérletet, — és ezen rendreigazitni tudásban áll a’nőnek méltósága, vagy hogy érthetőbben fejezzem ki magamat, e’ méltóság erkölcsi érdemteknek nemes érzete, melly mig bennetek él, addig kebletek tiszta, ’s erényes öntudatotoknak legkisebb sértését sem tűrhetitek el. Innét ezt úgy tekinthetitek, mint az illő ’s illetlen, a’ szabad ’s tiltott közti tért kijelelő határvonalt, mellyet túllépni nem szabad; mert e’méltóság az erénytisztasággal olly szoros kapcsolatban áll, hogy egyik a’ másiknak lételét föltételezi, ’s ha az erénytisztaságra szeplösitö homály borult, akkor a’méltóság sem állhat többé azon fénykörözte magasságban, hol állani egy nőnek magasztosító dicsőség, honnét lebukni arczpiritó gyalázat. Azért szerezhető olly sokszor azon szomoritó tapasztalás, hogy egy nőt, ha egyszer meglepte a’ gyarló pillanat, ’s nem volt elég erős a’ csábokkal megküzdeni, ritkán láthatni visszatérni, hanem mindég mélyebben sülyed, gyakran az elaljasodásig mélyen, mert az első ’s ismételt tévedések önbecsének érzetét megölték, az erény tisztaságának fölemelő érzete megsemmisült, ’s nincsen többé birtokában az az ön lelki erejébe helyeztetett bizodalom, mi a’ kisértések visszautasítására ébreszt, de mi csak tiszta szívnek lehet sajátja; mindez pedig maga után vonja a’méltóságnak elvesztését , mi nélkül küzdeni nehéz , fokonként bukni könnyű. És ha egy nő a’ bukás örvényébe sülyedez, akkor erkölcsi halála bekövetkezett, akkor minden tiszta örömről , minden tiszta boldogság reményéről lemondhat, akkor elhagyott, megvetett, meggyalázott. Legyen a’ legszebb , a’ tiszta keblű mégis undorodással fog tőle elfordulni, nem leszen egy szív, melly értte tiszta érzéssel versen ; a’szerelemnek, barátságnak szent érzéseiben ő nem részesülhet. Azért őrizzétek meg méltóságtokat,áldozzatok föl értté—ha kell —minden kéjt, örömet ’s élvezetet, de őrizzétek meg rendithetlen elszántsággal; küzdjetek érette lankadhatlan erővel, mert ez a’ fejetek fölött lengő örzőangyaltok, ez az életnek boros ’s derűs ösvényén vezérlő csillagtok, ez a’fejeteket környező szent sugár