Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-11-20 / 21. szám
692 tenni szokott, az elnök tiszteltetnék meg, mint kinek egyébiránt is a’ lovagiasságról legvilágosabb fogalmai vannak. Elnök úr tehát, főleg az arszlányiságot tartván szemei előtt, az alaknak fejét a’ halak helyett orozlán-sörénynyel, vagy, mivel elnök úr magyar divatujságiró létére a’ franczia ,módit melly különösen pártfogolja, terjedelmes allonge-vendéghajjal ékítené föl Xld. Lajos korából, melly távairól orozlán-sörényhez hasonlítana, karcsú testére könyökig érő szűk frakkot ’s gyász tricotnadrágot, a’ magyar arszlán legismertetöbb jelét t öltené. Igen tanácsos volna ’s a’ dámákat is nagyon lekötelezné elnök úr, ha a’ lovagnak vállaira pilleszárnyakat vagy úgynevezett Psychelegyezöket alkalmazna, végre, hogy a’ nemzet kívánságának ’s várakozásának méltán meg lehessen felelni, kardot, bajuszt és sarkantyúkat a’ világért sem kell elfelejteni, sőt ebben a’ tekintetben tanácsosabb lévén inkább többet, mint kevesebbet tenni, az említett ismertető jelekkel a lovat is föl lehetne czifrázni, mint egyszer Orosz úr ezt nagy bölcsen gyakorolta a’ ,Századunk‘ betűinél. — Csak illyformán létesülhetne azon nagyszerű mű, melly P. Horváth Lázár ur belső szemei előtt lebegett, midőn a’ magyar világot roppant műértőséget tanúsító tervével meglepte ’s bámulatra ragadá ; csak illyformán lehetne fölállítani egy művet, melly egész Europa előtt, az írókezektől kezdve a’ Cannibálok országáig, művészi tehetségeink és tökéletesülésünket fényesen bebizonyíthatná. — Hogy pedig t. olvasóinknak némi fogalmuk legyen a’ műnek nagyszerűségéről, vagy inkább, hogy méltóbban fejezzük ki magunkat, világcsudásságáról, melly, P. Horváth Lázár urnak szörnyű mélységes intuitiója szerint, Pestnek valamellyik nyilvános helyét diszesiteni fogja gyermekeink és unokáink örömére és dicsőségére, azt gyönge ecsetvonalakban közálmélkodásra ide bigyeszteni bátorkodunk. Lássuk tehát és csudáljuk! FIGYELMEZTETÉS: Tisztelettel jelentjük a’ t. ez. olvasóknak ’s dolgozótársunknak , mikép a’ legjobb elbeszélésre és költeményre programmunkban kitűzött tiz és illetőleg hároma arany jutalomra érkezett 's f. évi július elejétől fogva ugyanazon évi december végéig közlött és közlendő művek bírálóivá, nevezetesen az elbeszélésekre nézve, t. ez. Bajza József, Császár Ferencz és Szontagh Gusztáv, a’költeményekre nézve pedig szinte Bajza József, Garay János és Vachot Sándor urakat kértük és nyertük meg. Az eredmény jövő év január végén fog hírül adatni. Egyszersmind felszólítjuk t. ez. olvasóinkat, méltóztassanak a’ legjobbnak tartott művekröl, becses véleményüket bérmentes levelekben ’s csak rövid sorokban velünk tudatni, hogy e’ szerint a’ nyilvános vélemény is latba vettethetvén, a’ bíráló választmány ítéletét minél biztosabb alappal támaszthassuk.