Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-02-08 / 6. szám
NŐK VILÁGA.*) SZABÓ RICHARDTÓL. IX LEVÉLEl czím alatt irt, ’s e’ lapokban közlött leveleimnek végsőjében elbúcsúztam tőled, kedves testvér, és tőletek e’ lapokat olvasó tisztelt hölgyek, mert nem számoltam e’ lapokban illy térem ismétt találkozásra. Szinte nehezemre esett ez elválás, mert még sok mondani való feküdt szívemen, mert hivatástoknak legérdekesb, legfontosb részénél kell elnémulnom, de egy bizonyos gyengédség és annak szerény elismerése, hogy más tárgyavatottabbtól körülményesb, kimerítőbb oktatást nyerhetnétek, mint tőlem, gátolták leveleimnek további folytatását. Azonban azon igen hízelgő és megbecsülhetetlen figyelem, mellyel szerénytelen soraimat kísérni szívesek valátok, ösztönöz , hogy még egyszer szép világiak körében széttekintsek, és mennyire korlátozott tehetségeim engedik, ha többért nem, de legtisztább szándékomért bizodalmát érdemlő kalauzként vezesselek annak ösvényén, melly a’ ti rendeltetésieknek legméltóságosabb, legszebb ágához vezet. Rajtatok álland a’ soraimban nyilvánítandó útmutatásokat követni vagy elvetni, de bizonyossá teszlek benneteket, hogy iparkodni fogok soraimat tanulságosokká tenni. Felfogom tehát leveleimnek megszakított fonalát ’s ott, hol a’ nők világának szép láthatárát vizsgálódó tekintetemmel elhagytam , feltekintek újra. ) Lásd az :Életképek a mult félévi folyamát.12