Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-02-08 / 6. szám
hogy, megmutatva nektek világtok legszebb láthatárának kezdetét, egy-két üdvös intéssel készítselek fel a’ futandó pályára. Eddig úgy beszéltem hozzátok, mint nőkhöz, de ti anyák is vagytok vagy lesztek, és, úgy hiszem, boldogságtok kiegészítéséhez tartozik az anyaiság, mert ismertem egy egymást forróan szerető házaspárt, hol a’ nőnek bájos arczára gyakran vonultak bűfellegek azért, hogy gyermektelen. A’ ti rendeltetésteknek ez a’ legfontosabb, de legboldogitóbb része is: erről akarok hozzátok szólani. Ti virágzó hajadonok! ezért félre ne vessétek soraimat; hiszen nektek is el kell készülni e’ boldogító, de fontos pályára. Lélektanilag és olly gyengédséggel fogok szólani, hogy ti is végigolvashatandjátok leveleimet a’ nélkül, hogy arczpirulástól kellene tartanotok. Maga a’ tárgynak nemes fontossága komoly, illedelmes hangot követel; mert van-e nemesebb teremtmény az ég alatt az embernél? lehet-e tehát nemesebb rendeltetés, mint embert adni ’s nevelni a’ világnak ? És én egyedül csak nevelési tekintetben fogok értekezni; arról, miként kellessék a’ gyermekeket testileg ápolni, beszéleni—orvosok hivatása. Én gyermekeiteknek lelkét, eszének, szivének első kiképzésére segítő intéseimet, tanácsaimat akarom figyelmetekbe ajánlani; mert valamint anyaiság a’ női rendeltetésnek kiegészítése, úgy a’ gyermeknek már legzsengébb korában megkezdett nevelése kötelességteiknek legtöbbike, és ezért ezeknek teljesítése lelkiismeretes gyöngédséget ’s szigorúságot követel. A’ ha nőnek , gondos háziasszonynak érdeme tökéletlen leszen , ha mint anya hivatásának nem él, vagy hanyagul felel meg; mert megkivántatik ugyan a’ női tökéletességhez mind a’ háromnak teljes mértékbeni összeolvadása , de a’ gyermek iránti gond hasonlíthatlanul nagyobb figyelmet igényel, mert a’ nő, ha anyává lett, gyermeke által az emberiséghez, a’ világhoz kötötte magát, mellynek joga van tőle követelni, hogy egyik, habár legparányibb tagját, úgy elkészítve bocsássa ki szárnyai alól, hogy az a’ köztársaságnak legcsekélyebb helyén is bár, de becsületesen helyt állhasson. Fontos e’ szerint az anyának helyzete, de nehéz is, és testi lelki erejét kell összeszednie, előlegesen kell elkészülnie, hogy egykor az önelitélésnek sújtó érzete meg ne nehezítse napjait. Isten és világ előtti felelősség terhe alatt áll az anya, és jaj neki, ha mindkettő a’ reá bízott ’s neki adott kincsesek hűtlen sáfárkodásáért a’kárhozat palozáját töri el feje fölött. Milly nehéz lenne e’ fontos pályán eljárni, ha a’ legbölcsebb gondviselés nem lelkesítené az anyát még a’ legnehezebbeknek is semmi áldozat nagyságot nem ismerő teljesítésére azon égő szeretet által, mellyet az anyának szivébe öntött gyermeke iránt. De magasztos mennyei ihletségként lengi át e’ hatalmas ösztön az anyának minden életerét, felmelegíti minden csepp vérét, átjárja idegeinek legkisebbikét, hogy örömittasan, áldozatkészen tesz mindent, de mindent, él, hat gyermekének jólétéért és boldogságáért. Mutassátok meg nekem az anyát, kinek szíve nem égne illy érzésben gyermeke iránt! Vagy igen! találkozik elég gondatlan, de ti a’ jobbak sora-