Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-02-08 / 6. szám
16- ban álltok dicsően. Ti érzitek hivatástoknak e’ tekintetbeni fontosságát, és habár gondos anyáitok jobban felkészítettek a’ pályára, mint én tehetném; habár saját szorgalom- ’s tapasztalástok több ismeretek birtokába segített, mellyeket az anyai nehéz, de szép pálya futásán czélszerűen használhattok, mint én csekély gondolatimnak közlésével eszközölhetném, meg vagyok mégis győződve, hogy ezen inkább emlékeztetésül, mint tanításkép veendő barátságos felszólalásaimat szívesen fogadandjátok. Ki pályáját dicsően akarja megfutni, annak lehetőleg kell arra felkészülni, mert máskép vagy vakon tévelyeg azon ’s minden lépten-nyomon elbukhatik, vagy soha koszorút nem arat. És mivel ember életében, bármi állásponton, soha nem mondhatja, hogy a’ hivatása köréhez szükséges tanulmányokban elérte a’,netovábbját, ti sem tarthattok soha sem bárkitől jövő bármi csekély figyelmeztetést, intést, felvilágosítást feleslegesnek, mi hivatástoknak tökéletesebb betöltésére segít. Semmi mesterség, semmi tudomány egyszerre meg nem tanulható , így ama nagy és szent tudomány sem, gyermeket é s gyermekből az emberiségnek méltó tagot nevelni. Igaz, az isteni gondviselés itt is áldásdúsan működik, mert az anyai kebelbe öntött érzés sokban felvilágosítja az anyát, mikre előbb figyelme nem vala. A’ reszketve szerető anya gyermeke lelkébe lát, a’ néma kisdednek is leolvassa arczáról az örömöt vagy fájdalmat, mert ihletségként lengi át a’ szeretet, melly éles tapintattal, ritkán csaló sejtéssel, ügyességgel ruházza fel, úgy, hogy a’ szeretet által el nem vakított észnek hozzájárulásával czélszerűen képes nevelni gyermekét. De habár a’ természeti ösztön nyújt segédkezeket, ezt mégis csak segedelemkép lehet elfogadni; teljesen ’s mindenkor annak magát átengedni, az által vezettetni nem lehet, mert ez sokszor elfogulttá teszi az anyát, elfogultság pedig valamint mindenütt, úgy itt is, szemet vakító, az érzést az ész felett uralomra emelő. Ne csak az érzés vezesse tehát az anyát, hanem az ész is, azaz: a’ nevelés tudományát tanulmánya tárgyává tegye. Olvassatok erről szóló iratokat, nézzétek közösen elismert gondos ’s a’ nevelésben ügyes tapintatú anyák példáját, ’s az ekként szerzett ismereteket alkalmazzátok saját gyermekeitek nevelésénél, mert csak úgy remélhetitek, hogy gyermekeitekből a’ szó szoros értelmében vett derék emberek válandnak, ha az alap általatok jól leszen megkezdve. így és nem máskép illetend a’ dicsőség koszorúja ; igy és nem máskép válandnak gyermekeitek napjaitokat édesítő örömökké!! URAMBÁTYÁM AMERIKÁBÓL. I. Vérlankasztó nyári nap délutáni óráiban, mint elvitathatlan maradéka ázsiai őseimnek, lomhán elterülve időztem bérlett pamlagomon Szobám tár— 12*