Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-05-30 / 22. szám

testgyakorolában folytonos működés van — sikerrel. — Gr. Eszterházy Miklós nejét, kit Olaszhon ege éltetett, de sírnyugalmat honában óhajtott, Gannán (Veszprém megyében) tevék le a’ családi porhonba; hű emlékezet és béke fedezze porát! — A’ műipar jó lábon áll ; kalap, posztó, bőr, liszt ’s porczellánforma edények ollyak készülnek, hogy bizony becsületére válik a’ védegyletnek ; — szóval: Tatát úgy lehet tekinteni, mint egy 15 éves lyánkát, melly készül egy szebb kor fogadottjává lenni, ’s oh, ez milly jól esik Piros Pistának. ZALÁBÓL. — A’ keszthelyi georgiconi gazdasági intézet növendéki f. évi ápril 23- dikán, mint intézetük halhatlan emlékű nagy alapitója néhai gróf Fesztetics György népünnepének előestéjén, tánczvigalmat rendeztek, mellynek jövedelmét a’ m. gazdas. egyesület czéljára ’s jelesen a’ pesti köztelek építési költségének részbeni födözésére ajánlották fel, ’s e’ végre a’ bejött 400 v. ftnyi jövedelmet Török János urnak , mint a’ m. gazd. egyes. titoknokának, f. hó 12-kén le is fizették. — A’ közügy érdekében legyen hála mondva az intézet lelkes növendékinek, kik már tanulási pályájokon tettel járulnak a’ haza jólétének előmozdítására, de köszönet szinte a’ minden jót felkaroló zalamegyei közönségnek is , melly számos jelenlétével a’ tánczvigalomban részt vevén, ez által annak közczélra szánt jövedelmét tetemesen szaporította. X 70MBOR, máj. 18. — Annyiszor emlegetem ezt a’ mi olvasókörünket, hogy a’ nyájas olvasó tán már szerelmesnek vél bele , vagy inkább, mit magam sem tudnék hamar elhatározni, magyarlelkü szép, igen szép tagjaiba ? kiknek a’ két testvérhonban párjukat kell ám keresni. Bármint van a’ dolog, annyi igaz , édesen esik — habár néha-néha élesebben kell — szólanom olvasókörünk jelentékenyebb mozgalmairól, mellyek nemesebb társalgás közt kölcsönös eszmecere utján kifejlenek, ’s a’ kisvárosi élet egyhangúságába vidor elevenséget lehelnek. — Illy élénkség tűnt fel a’ f. hó elején tartott olvasóköri közgyűlésen, mellynek közreható eredménye az, hogy jövő június hó 16-ik napjára ismét egy nagyobbszerü’s sorshúzással párosult tánczvigalom—a’kebelbeli kórház javára , vagy a’ házankinti koldulás megszüntetésére ? az még vitatás alatti kérdés , de minden esetre egyik, vagy másik üdvös czélra — a’ tanácsházi nagy teremben rendeztetni határoztatott, melly tánczvigalom az ezer forinton túl gyümölcsözött farsanginál, reméljük, szinte nem kevésbbé jövedelmező ’s fényes lesz , ha az idő kedvez , ’s a’ vidékről szívesen fogadandó vendégek érkeznek. ’S nem szenved kétséget, hogy e’ vigalmat is olly szellem, minő egyátaljában nyilvános társalgási ’s közérintkezési helyeinken nem rég kezd lábra kapni, — a’ korszerű nemzeti szellem tengendiát. De előre is sejtjük, miként fog ismét boszonkodni ’s panaszkodni a’ zágrábi horvátujságban az ismeretlen, de általunk akár ujjal megmutatható zombori levélíró, kit saját becses alakjában „egy bácsországi“ földink e’ lapokban sziveskedék nekünk bemutatni. Valóban mi, kik azon horvátujságot csakugyan nem olvassuk, az említett zombori levélíró epekeserü kifakadásain ’s gúnynyilain, melylyeket jobblelkű szerb szépeink ellen lövelni nem pirul, minden józanul gondolkozó szerb ’s szláv hazánkfiaival egyetemben, csak jó izűen nevethetünk ; olvasókörünk pedig, melly annyi gáncsolás daczára is halad szép pályáján nemes czélja felé, az ellene a’ farsangi, kiválólag magyar szellemű bál rendezése miatt (!!) nemtelenül intézett szemrehányást megveti ; mert illycsaholás nem hallik mennyországba, ’s fogadni mernénk, hogy ama háladatlan zombori levélíró nem tudja mit beszél: bocsásd meg, Uram ! tehát neki az ő vétkeit! — Egyébiránt, fájdalom! illy antinationalis lelkületű pánszlávval nemcsak a’ horvátujságban találkozhatunk; a’ .Pesti divatlapéban nem rég szinte ráakadánk efféle jó virágra , ki még nemzeti irányú olvasókörünk lételét is merészré tagadni. Ugyan, szeretnék tudni, mellyik odúból bujt ki a’ vakmerő, vagy merő vak szép madár? alkalmasint a’napfény sugárai elvették szeme világát — a’ sötétséget, hogy nem lát. Szegény tatár ! — Múlt héten Klobusiczky K. pesti fi itt átutaztában zongorára ’s kézaccordionra — vulgo harmonikára — rendezett egyetlen hangversenyt adott az olvasókör teremében. Nem akarunk igen szigorúak lenni ítéletünkben ’s a’ nevezett fiatal zenésztől, ki idővel tán előmenetelt tehet, minden tehetséget megtagadni, de őszintén ki kell mondanunk, korán van még, hogy művészkép fellépjen ’s magát nyilván hallassa; mert ha valaki bementi dij mellett hangversenyezni akar , méltán megkívánhatjuk, hogy ha a’ művészetben nem is Liszt lángeszű, legalább a’ mindennapiságon felülemelkedjék. Olly hangokat, mellyek kedélyünkre közönyösen ’s nem megragadólag hatnak, nálunk is minden lépten hallhatni. Úgy látszik, Klobusiczky K. hangversenyével egy kis úti költségre kívánt szert tenni, mit mi neki nem irigylünk, csak ha e’ czélját közönségünk műértelmének kicsinylése nélkül szándékozta elérni. — De az olvasókör igazgatóválasztmányának azon szerfeletti liberalitásával sem tudunk megbarátkozni, miszerint ez alkalomra a’ köri lakot ’s illetőleg teremet, mellyért a’ társulat 550 hot fizet évi bér fejében, nem tudjuk, mi jognál fogva, a’ nevezett hangversenyzőnek, az olvasni ’s társalogni akarók nem kis rövidségével, ingyen átengedé. Ha már a’ választmány könyörületes akart lenni, miután a’ kör — szabályaiként— a’közre is jótékonyan hatni czéloz , miért nem köté legalább ki, hogy a’ jövedelem egyik része valamelly jótékony vagy közhasznú czélra fordittassék? ezzel legalább önkénykedését szépen elleplezhette volna. — Szinte nem lehet a’ megrovandók során megrovás nélkül hagynunk, miként darab idő óta némelly uracsok hölgyeinkről sületlen elménezséggel telt holmi mosaik’s daguerreotyp-féle jellemfestéseket összefirkálnak, mellyek több példányban keringnek a’ városban, mint Jósika munkái. Aztán csak ne használnák ezen éretlen elménetek illy gyit-