Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-09-12 / 11. szám
A’ HATÁRSZÉLEKRŐL.*) E’napokban Begrád- vagyis Nándorfehérváron valék. — Újvidéken csak annyi ideig mulatánk, mig a’ felső gőzösre várakozni kénytelénk ; ’s e’ kis idő is elég volt azon meggyőződésre vezetni, hogy itt — ’s ezt több izbeni ittlétem tapasztalása után mondhatom — nagyobb túlbuzgóság uralkodik a’száv elem mellett, mint magában Serbiában. A’ várakozó tömegben sok asszonyságok ’s urak voltak, ’s ezek mind ráczul társalogtak. Társalgásuk a’ rácz nyelv szépsége fölötti elmélkedések ’s több olly kifejezésekből állottak, mellyek nyíltan elárulák szerb gondolkozásmódjukat. Sőt közölök egy 50 év felé járó ur őszintén bevallotta, hogy bár ő magyarul jól tud, mégis szerbnek tartja magát. ’S fiatal menyecskéje, ki mellette szinte élénk részt vett a’nemzetiségi vitákban, egy átellenében ülő fiatal ’s tüzes szerb uracshoz szüntelen ezt rebesgette ajkain : ,oh, milly szép az a’ szerb nyelv!1 — Ebből kettő a’ tanúság: 1) hogy Újvidék nem Szabadka , 2) hogy ott az asszonyok is lelkesednek a’ nyelvkérdésben, mi magyar hölgyeink ’s asszonyainknak is ajánlandó , utánzásul, vagy ha úgy tetszik , csak ösztönzésül; mert hála Istennek! nem élünk már a’ nagy német világban. — A’ gőzös elérkezett, és mi örömmel sieténk tetejére, a’kilátás gyönyöreit élvezendők ’s gondolkodandók a’ hallottak ’s tapasztaltakról. Egész Karloviczig semmi figyelemre méltót nem láttunk. Ott a’ hegyeket szépen művelve és szőlőkkel beültetve találtuk; természetesen, mert a’ lakosoknak ez legfőbb ’s tán egyetlen kereseti módjuk. Itt terem az édes karloviczi ürmös, melly mindinkább nagyobb-nagyobb kereskedésnek örvend. A’ város egyébiránt nem sokat mutat. Négy-öt templom , pár emeletes ház a’ többi alacsony házikók között: ez az egész. ’S mégis itt egy érsek lakik, kinek Temesvár, vagy Újvidék mindenesetre illőbb székhelyet nyujtandana. Tovább Szalánkemént láttuk a’ hegy oldalában ős templomával, mellyről az óhitüek 400 esztendős fenállását hiszik , ’s hogy ez lett volna első óhitű imaház honunkban. Egy kőkutat is mutattak , mellyböl—ismét a’ monda szerint — sós viz buzog, mitől állítólag nevét is nyerte volna a’falu. Mi azonban Szalánkeménnek nevezetességet szerzett, az azon ütközet volt, melly 1601 -iki aug. 19-én nagyvezér Köpriki Musztafán ’s hatalmas táborán Badeni Lajos ’s a’ mieink által e’ helyütt és tájon ejtetett. Szalánkeménről Zmonyig mi érdekes sem adta elő magát. Ez utóbbi várost szépnek találtam, legalább Újvidéknél mindenesetre szebbnek, mert széles utczái legtöbbnyire emeletes házakkal vannak megrakva ’s a’ kereskedés is benne elég élénk, hogy nagyvárosias képet tüntessen szemeink elé. Lakosai ráczok ’s épen azért legtöbben ezen nyelven beszélnek; azonban a’ szellem benne mégis németes. Közhelyeken a’ műveltebb közönséget csak németül hallám társalogni. A’ színházban olly hangosan folyt a’ német társalgás, hogy a’ szegény német színészeket hallani is alig lehetett. Nekem úgy tetszett, a’ nőknek itt hangosabb , hogy ne mondjam , sikoltabb társalgási modoruk van, mint egyéb helyeken. Sőt a’ magyar katona tisztek is , kiket nyelvükről ugyan nem is nevezhetek magyaroknak , olly élénkül beszélgettek , hogy többen közülök , úgy hittem , a’ színész szerepét vállalák magukra. Uracsokat itt nem igen láttam, vagy azért, mert nincsenek, vagy hogy a’ katonai kaszta itt is, egyéb kis városok példájára, szívesben láttatik. Mindamellett Zimony mégis kedvesebb előttem Újvidéknél. Azt Temesvárhoz hasonlíthatnám, emezt Belgrádhoz szellem, szépség, ’s tisztaság tekintetében. Másnap egy csajkásztiszt, ki maga a’ szívesség vala ’s kinek ez szerint sajnálom, hogy nevét elfeledém, mellénk adva egy útmutató káplárt, átvitetett bennünket Szerbia fővárosába, mellynek hajdan erős és szép várát most a’ lomha, de ifjú gyermekes török katonák őrzik alázottságuk érzetében. A’ Dunáról, közelében a’ Szávának, gyönyörű tekintetet szolgáltat a’ szemnek Nándorfehérvár. Merném mondani, kevés szebb fekvésű erősség lehet Európában. A’ Száván átkelve, melly itt foly be a’ Dunába , csupa törökruhás emberek tűntek szemeinkbe, kik a’ part hosszán majd evezve, majd fehér ruhákat mosva lézengtek. Midőn megállónk ladikunkkal, egy közülök hozzánk jött ’s rácz — vagy mert Szerbiában vagyunk — szerb nyelven szólítva meg, útleveleink láttamozása végett egy nagy házba utasított. Ezt megtevén, az Útmutatóul nyert csajkász-káplár oldala mellett először is a’ várat ’s aztán a’ török várost barangolók be. A’ várat elhagyott állapotban találók ’s mégis a’ bástyákon mindenütt török örkatonák valának láthatók, kohás puskákkal vállaikon. Magának a’ basának lakása egy magyar falusi szegény földesúr rongyos kastélyát juttatja eszünkbe , mellynek udvarát úgy benőtte a’ zöld fű, hogy lakatlannak hinnék , ha a’kapu alatt guggoló udvaros ellenkezőről nem tenne bizonyságot; a’ laknak ablakait néhol zöld redőnyök, néhol töredezett üvegtáblák képezik, hogy fogalmunk lehessen még inkább alattvalóinak rongyos házairól. Midőn a’ kapust a’ hasához leendő szabad bemenetért megkérdezek , azt felelte , hogy ura még a litván , nem fogadhat el; azonban figyelmeztetett bennünket, hogy később — még az nap — reggeli 8 órakor jöjünk, ha akarjuk látni urát. Tiz óra lévén az idő , csudálkoztunk ez utasítás értelmén. Később tudtuk meg, hogy a’ törököknél máskép van az óraszámitás, mint nálunk. Az ő reggeli 8 órájuk, nálunk délutáni 3-at jelent. Nem mehetvén be tehát ezúttal a’ basához , a’ kastély előtti bástyákról nézdegélénk szét. A’ kilátás innen gyönyörű! Előttünk fekvőnek a’ szigetek, mellyeken Eugen hada állott 30 franczia és német herczeg önkénytesek csatlakozásával, ’s ide gondoltuk elleneinket, a’ várban levő 30 ezer törököt, kiknek a’ nagyvezér az ostrom 4-ik hónapján 150 ezer, a’ tatár khán pedig 70 ezernyi sereggel jött segitségül. ’S képzeményeinkben megújulni láttuk a’ véres csatát, mellyet *) Ez érdekes tudósítást, nehogy tárgyhalmaz miatt közlését elhalasztani kénytelenítessünk, a’ borítékra szorítottuk. Szerk.