Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-12-05 / 23. szám
70- hez, ’s ezt kétségkívül megszámlálhatlanul nagyobb rész tenné, ha e’ vonzalma gyakorlatában megelőzés, buzdítás és kényelemnyujtás által gyámolittatnék. A’ mint most neki-indult, és áradozva terjed ezen előszeretet a’ nagy közönségben a’ nemzeti színészet iránt, biztosan merjük következtetni, bízván a’ nagy tömeg józan belátásában, hogy igen rövid idő alatt átalánossá, minden egyes által meggyőződés utján táplálttá válnék ez előszeretet, ha a’ hatalmat biró felsöség által is kellőleg gyámolíttatnék. Pangás-e az, vagy balirányu törekvés, melly Pest városát a’ magyar színészet pártolásától mostanig visszatartóztatá? Mi most már az elsőt véljük; mert különben azt kellne gondolnunk, hogy azok, kiknek a’ jól vagy roszul cselekvés hatalma kezökben van, sem a’ nemzet jobbjainak, gondolkozó ’s cselekvő részének szavaival, sem a’ fővárosi lakosság tettleges nyilatkozásival mit sem gondolnak, hanem körülbelül azt gondolják: hadd gondoljanak és beszéljenek mindezek, a’ mit akarnak, ők azért azt teszik, a’ mi nekik tetszik; minthogy pedig nekik a’ német színészet a’ magyar haza kebelében jobban tetszik, azt pártolni fogják, és járni beléje, míg csak lehet. Természetesen, hogy ez olly különös beszéd, olly különös gondolkozás volna, mellyet kerek Magyarország legparányibb és legegyügyübb községének embereiről sem tehetnénk fel világos megszólás nélkül. ’S ha e’ nézetek nevetségesség bélyege nélkül nem állhatnak meg az elméletben, miért menjenek tehát tovább is a’ dolgok úgy, mintha szeríntök intéztetnének a’ dolgok a’ gyakorlatban ? Azon pangásra nézve, mellyet fönebb érinténk, csak egy példát kell megemlitnünk, annak megmutatására, hogy sokszor gondolják az emberek a’ meglevő dolog legvilágosabban bemutatott szükségességü változtatását is valami rendkívüli ’s végbevihetten merénynek, holott, ha egy erélyesebb lélek föllép, ’s a’ változást könnyű szerrel véghez viszi, ugyanazok, kik előbb lehellenségröl álmodoztak, most szinte lehetlennek tartják, a’ megváltoztatott állapot régi helyzetébe magukat visszaképzelni. Nem épen ma történt, de nem is olly régi dolog, hogy csak egy századdal is kellne a’ múltba visszamennünk, midőn a’ hozzánk legközelebb eső német fővárosnak, Bécsnek, csak franczia színészete ’s olasz operája volt. És semmi sem bizonyosabb, mint az , hogy midőn a’ német fővárosban ezen olasz-franczia dalszinművészet diszlett, igen számos német ember találkozott Bécsben, ki a’ német színészetet, német halászatot valami képzelhetlen dolognak tartotta, szintúgy, valamint tán nem kevés egyén találtathatik közöttünk is, kik azt képzelik, hogy a’ dunaparti színházba a’ magyar színészetet bevezetni tán épenséggel lehetetlenség. Amott csak egy mély belátásu fejdelem kellett, ki ezen anomalicus helyzetet általlássa, ’s csak egy bölcs rendelmény e’ fejdelemtől, melly az idegen elemei a’ német fővárosból kellőleg kiigazitá, ’s ime, most már Bécsnek öt, ’s ezek közt egy pár a’ tökély magas pontján virágzó, német színháza van, ’s a’ bécsi polgár most már csudálkozva hallja, hogy volt olly idő, mellyben saját fővárosában, kiszoríttat ván illető helyéről a’ német színészet? idegen olasz és franczia pompászkodott. .• Amott, ismételjük, egy fejdelmi szó volt szükséges az üdvös változás élőidé— 45 *