Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-12-19 / 25. szám
776 — Miért nem ? urok jó kedve vonzó példa leend előttük. — Ne hidd, Irene, ők gyűlölnek engemet, ’s akkor is rettegik hatalmamat, midőn baráti jobbomat nyújtom nekik; — de jól van igy: e’ makacs nép érezze, hogy gyilkoló szarvait, mellyeket az egész világ rettegett, hatalmam törte le; holnap épen legjobb alkalmam leend, néhány békétlennek örök hallgatást parancsolni, ők itt e’ mulatság közepette a’ többiek példájára veszszenek el. Mind jeles férfiak, patríciusok és lovagok, ezek ifjak és szépek, mint Mars szülöttei, csak kár, hogy a’ szabadság gőze elkábilá őket. — Uram, borzasztóvá akarod-e mulatságunkat tenni? vésztőiért alkotni termeimből? hogy, kiknek barátságukat megnyerni óhajtom, fussák lakomat, mintha kárhozat rejtenék abban, vagy Circe lenne annak urnéja Nem, nagyúri e’ szörnyű jelenet színpada lakom nem leend én mulató kört óhajtok, nem pedig gyász-ünnepet; te engedni fogsz kérésemnek, uram! — Szelíd galamb! a’ te kezeidben a’ hatalom pityergő gyermekké válnék ’s az igazság bábbá, mellynek feje alá a’ szánakozás helyezné vánkosát, hogy békén szunnyadjon.— Szavadnak engedek, hiszen ezer alkalmam leend, árulóimat másutt megtalálni. — Mióta szerelmed Thessalia kies völgyéből kicsalt ’s e’ szép hon tájaira költözöm — nem látám nyugtát népednek; sűrű kivégeztetések által izgattatok dühre, ’s csuda leend-e, ha boszuja utóbb kitör? — Irene, — mond a’ dictator fenyegetve — te tetteim fölött akarsz bíráskodni ? — Bocsáss meg, uram, — válaszola a’ szép leány ’s karjaiba dűlve, csókjaival igyekvék elsimítani a’ haragos homlok redöit — szólnom kell, mert nem ismered néped állapotját, gyáva hízelgők azt hamisan rajzolák előtted, ’s a’ rettegök nem mernek szólani. — Te azoknak életükért esdesz, kik saját életem ellen törnek, ’s kimélöbb legyek-e irántok, mint magamhoz ? te nem ismered e’ népet, uralkodó kell ezeknek, kit meg ne rettentsen a’ nyugtalanok moraja, e’ nélkül nincs szilárd alapja a’ nemzet létének, forgó és változékony mindene, de a’ nép vak, nem ismeri önmaga érdekét. Azonban hagyjuk ezt; kebledre sietek, hogy felejtsem uralkodásom terheit; készitél-e számomra estebédet? — Igen, uram, — ’s szerelmem fűszerezd meg azt. A’ pár eltűnt, a’ pamlag üresen maradt. A’ dictator reggel tért meg csapatjával a’ városba. II. Másnap este Sulla villáinak pompás termeiben csoportoztak Róma főrendei; megjelent itt minden, ki hivaték, bár legtöbbet kénytelenség vezetett ide, és rettegés a’ zsarnok hatalmától, melly kész volt halállal sújtani azt, ki kegyvesztésén kívül mitsem vétett. A’ rómaiak makacssága meg volt törve, s a’ szabadság iránti vonzalmuk majd végképen elfojtva, ők olly engedelme.