Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-01-02 / 1. szám
BELFÖLDI LEVELEZÉSEK. ARAD, december 25-kén. Közönséges panasz az .Életképek aradi levelezői ellen, hogy ezen ártatlan kezelői az ephemer karczolatoknak rendesen az itteni közéletből kifolyó ostobaságokat ütik dobra, s ha történetesen valami okos gomba bújik ki egy vagy más ténsor agyából, azzal semmi áron sem akarják az olvasó közönség kandiságát felcsiklandozni. E panasz következtében az illetőket kibékítendő , eltökélöm magamat az eddigi levelezőknek — hadat szenni, azaz : e lapok szives olvasóit ezentúl mindenkor csak olly tényekről értesíteni, mellyek önzéstelen honszeretet, egyéni s egyetemi jóllét, értelmi felvilágosodás, erkölcstisztulás ’s több illy — jámbor óhajtásoknak körünkben megvalósulására kiáltó bizonyságul, magoknak e’ tények embereinek pedig a’ szó teljes értelmében — becsületére szolgálnak. Illy becsületre váló tények azonban — hála a’ sorsnak! — nálunk nem mindennapiak , ezért előre bocsánatot kérek, ha második levelemmel olly későn találkozandnak a’ szives olvasók, hogy az elsőnek tartalmát kegyes nevemmel együtt már el is felejtették ; én részemről e’ tettükért , mint a’ sarkantyúk aranykorában egy lucsivnai tót a’ szabad ég egyik csillagát holmi tejfeles conferentiáért , soha sem fogom a’ szives olvasókat azzal vádolni, hogy a’ haza javát szivükön, a’ bor javát pedig gyomrukban nem viselik , fájdalmasan tudván azt, hogy írónak , olvasónak sorsa egyiránt feledni és feledtetni. A’ becsületre váló tényeknek , mellyekről ezúttal emlékezni kívánok, egyike casinónkra vonatkozik , casinónkra, melly mire e’ sorok világot látnak, már nem leend az élők sorában. Az utóbbi tisztujitás előtt megvolt nálunk az a’ jó szokás , hogy az aradi rendek politicai véleménykülönbsége csak a’ zöldasztal mellett mutogatta fogafehérét ’s ha a’ zöldasztali csemegéket felemésztette , azonnal ütött órája, azaz: a’ társas életben jobb oldal, bal oldal mitsem tudva , nem is akarva tudni pártszinezetről, becsületesen megfért egymás mellett; a’ tisztujitás óta azonban e’ szép szokásnak valaki vagy valami hátára ült ’s addig sarkantyuzta, mig a’ szép szokás azon nem szép szokássá görbedt alatta, miszerint napjainkban a baloldal a’ jobb oldallal rendesen farkas szemet néz. Ha már valamelly egyesület illyen egymással farkas-szemet néző tagokból áll , mi természetesebb, mint az, hogy az egyesület könnyen kettősületté változhatik? Annak egyébiránt, hogy casinónk nem virad föl a’ jövő újévre, oka még az aradi polgárságnak nemzetiségünk iránti azon forró buzgalma is , melly szerint biz az nem sokat bánja , ha akkor látja is a’ magyar hírlapokat , mikor a’ háta közepét. Én, ki különben irodalmunk minél inkább terjesztetni kivánása tekintetéből casinók ’s vidéki könyvtáraknak ezentúl nem nagy barátja vagyok, casinónk fölbomlását Aradon , hol még tekeasztallal ’s klabitással kell némelly úri embereket olvasásra csalogatni, időelőttinek ’s már csak azon nézetből is , hogy egy kedves köztársalgó helytől fosztattunk meg , nem kis veszteségül tekintem. A’ hir szerint alakulandó gyülde , polgári casino ’s a’ már valóban alakult ,nemzeti kört aligha fognak tartós erőre vergődhetni, minővel a’ megboldogult birt. Veszteségünk mellett az mégis örvendeztető, hogy a’ casino bútorai elárvereztetvén , jövedelme a városi szegények közt fog kiosztatni. Nem is tudok én ezen annyira csodálkozni, mint a’ becsületre váló tények ama másodikán, melly szerint a’ féktelen sötétség zsarnokhatalma egy megyében — nem mondom, mellyikben — erőt vett a’ világosságon. E’ tény röviden és zavartan ennyiből áll. A’ csermőiek egy éven át keserűen tapasztalván azt, hogy a’ fejre nálok kevesebb, de észre több világosiak mindig és mindig borsot törnek az ő orruk alá , fölkérték az elekieket cum appertinentiis , hogy illendő stóla mellett segitnének letorkolni a’ világosiakat. Az elekiek cum appertinentiis meg is jelentek külsejűk és belsejök egész feketeségében, 's kezet fogva a’ csermőiekkel, csakugyan letorkolták a’ világosiakat. Ezen torkolás alkalmával egy nemzeti sarkantyus levelező (szinte a’ csermőiek közül) , kinél a’ felügyelők mindég jó állapotban akarják a’ pénztárt találni, úgy megindította nyelve kerekeit , hogy az (a’ nyelve a’ hamisnak) halála után is mindig kerepelni fog, hacsak szánakozásból valami eretnek nagyon nem üti. — Hogy e’ letorkolási tény kissé kényes portéka, magyaráznom szükségtelen. Vigasztalnám az illetőket , ha tudnám, hogy e’ csapás csüggedéssel töltötte el keblüket ; de mivel ellenkezőről vagyok meggyőződve , ezúttal csak ezen magyar közmondatot kívánom emlékezetökben megújítani: Adj a’ tótnak szállást, kiver a’ házból! Szekercze, BAJA , december 21-én. Közönségünket — melly már az egész őszi időszak alatt magányába vonulva tölté el unalmas napjait — tegnap egybegyüjteni iparkodott Fischer József a’ m. f. polgárság zenekarának karmestere, az igazgatása alatti zenészek által ,,Reunio“ czim alatt adott hangversenyével; — mondok : iparkodott*; de, sajnálom , csak kevesen jelenének meg élvezni a’ derekasan és dicséretesen kivitt ’s a’ közönség által zajos tapsokkal és éljennel fogadott zenének bájait. E’ gyérség oka leginkább a’ hirdetmények hanyag kihordása, és az „eszmének nálunk’ újszerűsége.“ A’ két nyelven szerkezeti hirdetményben a’ programmnak csak német nyelven történt közlését nem lehet nem roszalnunk, tudva azt, hogy alig van város, mellyben — nem említve a’ magyar elemnek általános uralkodását — a’ német ’s más ajkú lakók olyannyira bírnák a’ magyar nyelvet, mint épen városunkban, — miért is nincs szükség arra, ho°-'v a’ német nyelv a’ magyar nyelv mellett csak magyarázó nyelvül is használtassák, — miért is°á’ magyar nyelvet mellőző bár minő hirdetmények közönségünknek nemzetiségét sértik. Sapienti pauca. — Intézeteink száma ismét kettővel növekedett: t. i. „Tudakoló,“ és „Kereskedelmi tanintézettel; mindkettő nagy hasznára leend a’ városnak, ha azok kellőleg pártoltatni , a’ vállalkozók által pedig kellőleg kezeltetni fognak. Intézeteink koszorújába a’ már mintegy két évvel ezelőtt indítványozott, tanácskozás alá vett ’s azóta mély siri csenddel és hallggatással fedett kisdedóvodát is szeretnék fűzni, remélvén, miszerint az akkoron megszendített eszme