Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-01-02 / 1. szám
— Pestre váratik egy igen jeles zongoraművész. Se ha de, kire a’ külföldi lapok mint igen érdekes tüneményre a’ zenevilágban figyelmeztetnek. Jelesnek mondatik ő mint zeneszerző is : egyes darabjai valódi ihletet remek classicitással párositnak. A' középszerűségek e’ divatvilágában nagy élvezetet várhatunk e’ kitűnő művésznek körünkbeni megjelenésétől.— A’ redouttermek bérlője, mint halljuk, a’ magyar zenészeket tökéletesen ki akarja rekeszteni tánczvigalmaiból’s merő németeket substituálni. Szép tőle; kivált mikor az ember magyar embernek mondja magát ’s a’ polgári huszárhadnak egyik érdemes tagja. Ha e’ hit csakugyan valósulna, akkor P. úrról is el lehet mondani: ,ruha nem teszi az embert!‘ — Nem tudjuk ugyan, kiknek kedvében akar eljárni bérlő úr, midőn a’ nemzeti zenét kiszorítja, de hogy igen ferdén calculál, ha ezt a’ többség érdekében véli teendhetni, azt a’ következmény fogja megmutatni. Nem vagyunk mi azért itt Magyarországban, édes úr, hogy mint a’ rákok hátramenjünk, ’s azért ne tessék bevárni, hogy ezt önnek hangosabban is tudtára adjuk. (Beküldetett.) ÉRTESÍTŐ A’ NEMZETI SZÍNHÁZ ÜGYEIBEN. Vannak udvari Színházak, mellyekről a’ helybeli lapoknak, különösen a’ kezelés ügyében , szólani nem szabad. Illy helyütt nyilvánosság nincs, mi mindenesetre azon gyanút ébreszti, hogy az illetőknek van mit takargatniok. Illy helyütt a’ közönség a’ színfalak mögé nem láthatván, csak abból ítél, mi a’ színpadon szeme láttára történik; ’s nem tudhatván az akadályokat, mellyekkel az igazgatóság küzd, sem az erőket, mellyeket akár vigyázatlanságból, akár vétkesen mellőz és elhanyagol, iránta sem méltányos, sem igazságos nem lehet. Illy helyütt az igazgatóság mind az ügygyel, mind a’ közönséggel szembekötősdit játszik, ’s előre vagy hátra, de mindenesetre oda vezérli, hová vezetnie kell annak parancsából, ki fölötte is rendelkezik. Részünkről örömmel jelenthetjük, hogy nálunk illyetén mesterségesen készített éjszakára nincs szükség; mert a’ nemzeti szinház igazgatóságának nincs mit titok leplébe burkolnia. De van a’ színvilágban úgy, mint egyéb ügyekben, egy nem kevésbbé veszélyes állapot ;’s ez — a’ fél nyilvánosság, t. i. midőn az egyik fél folyvást beszél és beszélhet, mig a’ másik hallgat, vagy hallgatnia kell. Hasonlít ez a’ holdfényhez, mellynek félhomálya — bármi kedves, regényes a’ méla ábrándozóknak — közügyekre nézve igen kártékony. Az illy félhomályban lát ugyan valamit a’ közönség, de semmit tisztán és igazán ; ’s némelly roszakarók vagy roszul értesültek rábeszélő szavára hallgatván, a’ szürkületkor leginkább féktelenkedő képzelődés hozzájárultával, gyakran a’ legártatlanabb tárgyakban is kisértő rémeket sejt, ’s olly részt jövendöl és retteg, mellyeken közelebbi vizsgálódás után kaczagnia kell. Az illy félhomályban a’ megvesztegetés (pénz, hizelgés ’sat. által) pajtáskodás, kenyéririgység, szerelem ’sa’, szóval, mindennemű szeszély és szenvedély — nem ugyan olly kényelmes bátorságosan, mint a’ merő sötétben — de ildomos eszközöket használva, szinte szabadon űzheti és űzi csábitó hazug játékait; ’s a’közvélemény általok jégre vezettetvén, gyakran sújt ollyanokat, kik semminek sem okai, és legyezi azokat, kiket sújtania kellene. Azért ezen rovat egyik fő czélja és feladata ezen félhomályra az igazság napját deríteni, ’s a’nemzeti színháznak, mint országos közintézetnek, a’ közönséget érdekelhető ügyeire nézve félnyilvánosság helyett teljes nyilvánosságot eszközleni. E’ végre mi, t. i. az „Életképek“ szerkesztősége, birjuk a’ nemzeti szinház igazgatóságának ígéretét, hogy az intézet minden ügyeiről folytonosan tudósíthatni fogunk, és mi ezen adatok nyomán