Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-03-06 / 10. szám

323 idézni. A­ doctor megidézteti magát, de nem tagit. ,Die Garde stirbt, doch sie ergibt sich nicht!( 100) Pesten egy egész falka hamis bankjegy-csinál­ókat csiptek el. — Mondják, hogy az irodalmi rendőrség is nyomán van egy hires kritikusnak, ki Heine ,salon‘-jából csipeget holmi hulladékokat a’ maga konyhájára. 101) Vannak olly kiváncsiak, kik szeretnék tudni, miért kellett Lovassy Bettinek a’ ,bájital*­ban Reszler úrral föllépni, midőn Téli Róza mellé Wol­­fot állították? — A’ pártfogások néha roszul ütnek ki! 102) Komáromban már múlt hétnek elején rakták be a’ hidat , a’ miéink nem igen sietnek vele; ez nagyon kis­­városias lenne! 103) A’ budai főgymnasium ma­gasabb osztályú ifjusága múlt hétfőn, az első félévi közvizsgálatok befejezé­séül, szavalati gyakorlatot tartván, ez alkalommal a’ fiatal Cz.— T.—, kire már múlt évben, mint kitűnő te­hetségre, figyelmeztettük olvasóinkat, egy a’ ,múlandóságáról irt költeményt olly hatásosan szavalt, hogy az mély benyomást eszközölvén a’ hallgatókra, tetszésök hangos jeleivel jutalmazák hazánknak e’ felserdülő nagyreményű csemetéjét. 10­4) A’ derék tanítók, nemcsak azon fáradságokért, mellyel a’ gond­jukra bízott fiatalság szellemi kifejlő­dését hatásosan elősegítik, hanem azon hazafias irányukért is, melly szerint a’ szavallott tárgyak közül kétharmada magyar volt, legméltóbb elismeré­sünket igénylik. 105) Warda hazánkfia, jelenleg a’ hamburgi színház első tenoristája, ki­nek hangja , műértők állítása szerint, mindinkább érczesül­és sokkal jobb, mint ezelőtt öt évvel volt , a’ nemzeti színházban óhajt vendégszerepelni. Igen kívánatos volna, ha e’ jeles éne­kest színházunk számára állandóul megnyerhetnék. W­o­­­f nem énekelhet mindég és mindent ; de az operai új­donságok is gyorsabban követhetnék egymást, ’s a’ mi fődolog, az árfeleme­lés bizonyos jóakaró urak előtt ez által némileg igazolva lenne. 100) Nagy nyereség lenne a’ művé­szetre még az is, ha Wurda később énektanítói minőségben telepednék le nálunk , mire , mint B.— Ku­­rírhoz irt leveléből megértők, igen nagy hajlandósága van. Mindenki tud­ja, milly szüksége van, nemcsak szín­házunknak, hanem az egész városnak egy olly műveit, értelmes énekmesterre, minőt Wurdában kirondnánk ? — hi­szen, hogy erről meggyőződjünk, csak eddigi énekmestereinket kell tekinteni; képezett-e csak egyik is közülök va­lódi drámai énekest (a’ mi alig lehet­­séges, ha a’ tanító maga nem volt az), ’s nem sodronybábokat állitottak-e többnyire a’ színpadra, kik lélek- ’s érzelemnélküli kornyikálásaik által szem- és fülre egyiránt kellemetlenül hatottak? — Wurda mint jeles éne­kes ’s nem kevésbbé jeles énektanitó, kettős hasznot hajtand színházunknak. 107) Egy más nevezetes eseményt is örömmel közlünk olvasóinkkal. Berg­er, ki a’ v­o­l­t német színháznak a’ de­rék comicus Rott úrral egyedüli tá­masza volt, több évi folytonos Studium által annyira sajátjává téve a’ magyar nyelvet, hogy elegendő képesnek érzi magát, színpadunkon fölléphetni, mi végett a’ szükséges lépéseket már meg­tette. Derék igazgatóságunk, kétség kívül, Berg urnak e’ dicséretes szán­dékát méltányolni ’s a’ derék művész­nek alkalmat fog nyújtani, hogy szép tehetségeit a’ közönség minél előbb élvezhesse. — Berg ur Szentpéterynk szerepeit játsza, ’s szintolly kedveneze volt a’ német közönségnek , mint ez utóbbi a’ miénk. Ha a’ próba sikerű­­­lend, vajmi jeles és haszonvehető tagot nyerhetne a’ nemzeti színház. 108) Milly szép ellentétet képez a’ derék Berg, ki idegen létére annyi vonzódással viseltetik nyelvünkhöz, hogy annak megtanulására, meglettebb korában, több éveket szentel, — ama mondva csinált művész hazánkfiaihoz, kik idegen földön, idegen tömjénszag­tól narkotizálva, nemcsak nyelvünket felejtik el, hanem tulajdon vérüket meg­tagadva, nemzetünket gyalázzák ’s min­den alkalommal nevetségessé teszik. 109) Liszt most Kie­l-ben hang­versenyez, később Konstantinápolyba indul. Bizonyos ár nyakra főre törökül 21*

Next