Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-03-27 / 13. szám

407 NAPLÓTÖREDÉKEK. •­ I. Budán 1­792-dik évben. Május 16-kán megindultam, 19-kén beértem Budára. Szállásom, mint a’ szürtei báró V. Ferencz ur képviselőjének, a’ vízi-városon. Május 26-d. ebéden generalis gróf B. Miklósnénál, szül. báró P. Anna- Máriánál. Generalis B., magyarországi commandirozó is ott. Ez nagy ellensége volt a’ magyarok tüzének, melly a’ II. József halálakor szikrázva lobogott. A’ generalis sértegető szókat ejtegete a’ magyarokról, a’ magyar öregasszonyság asztalánál és magyarok közt. Az ő vadságát azzal adám vissza, hogy midőn nem tudom már, melly éretlen szót ejte, gonosz tisztelettel fejtegetém neki, milly elmétlenséggel szólott. Az öreg szálas német elnyelte a’ mézes falatot. A’ mint felkelénk az asztaltól, M. J. pesti luth. pred. beinte a’ billiard-asztal­­hoz, ’s kért, vigyáznék magamra. Máj. 81-d. vacsorán Horváth Ádámmal, a’ költővel. Jun. 1-jén ebéden gróf T. J. ugocsai főispánnál. Jun. 2-d. a’ király pompás bejövetele. Gr. T. J. is szeker­e előtt lovag­­lott. Kalpagának kolcsagtolla mellé akasztá azon aranypénzt, mellyet XV. La­jostól nyere, Párisban mulatván, annak jutalmául, hogy a’ La­ Caille bizonyítása szerint, magát ennek tanítványai közt megkülönbözteté. Azt hitte-e ez a’ nagy ember, hogy az illy fényes nap szembe fog tűnni ? ’S nem gyengeség volt-e ezzel akarni tekintetet vonni magára ? Az ország nagyai ’s kicsinyei nevették értté. — Jun. 6­ d. a’ király megkoronáztatik a’ franciscánusok templomában, által­­ellenben az ország házával, ’s itt azért, mert ennek nem voltak oszlopai, és igy a’ koronázást mindenki láthatta. A’ két testvér báró P. L. Csanádi és G. nóg­rádi főispánok, együtt léptek a’ templomba, noha egymást nem szenvedheték ; mindketten felöltött, térdig érő mentében, aranyfonalból szőttből, azon különb­séggel, hogy a’ Gáboré zöldbe csapott, a’ Lászlóé nem. — Aranyfonalból szőtt materia volt a’ császár mentéje, dolmánya ’s nadrága is, mint a’ mos­tani palatínusunké (József főherczegé is; — az akkori palatínusé, az 1795- ben meghalt Sándor főherczegé, kék selyem); a’toskanai főherczegé (Ferdi­­nándé) aranynyal gazdagon kitűzött ponceau szinü posztó. Felöltve volt minden­nek mentéje, ’s csizma a’ lábakon, nem bokkancs. De gazdagabban és több íz­léssel öltözve senki sem volt, mint herczeg Batthyányi Fülöp ; mentéje, dol­mánya, nadrága világoskék selyem, úgy hogy a’ ki látá, csodálkozék rajta, mint mert illy fényes nap illy egyszerüleg öltözni, de közelebb jutván látásához, milly nagy vala az álmélkodás, látván, hogy minden sinór helyett igen nagy­számú orientalis gyöngyök lepék el ruháját, a’ gombok gyémántból. Nekem az volt legfőbb vágyásom, hogy közel eskessem a’ koronához, mi­dőn a’ király azzal innen kimegy ’s a’ helytartó tanács épülete mellett álló tem­plomba vezetteti magát, hogy ott arany sarkantyus vitézeket üssön. Nem leve meg, a’ mit óhajtottam , eltolatám a’ franciscanusok templomának küszöbétől. Siettem tehát a’ másikhoz, ’s közel állék a’ templom ajtajához, midőn a’ proces­­sio jött. De ismét retteghetvén a’ kimozditást, közéjek fúrtam magam a’ püs­pököknek, ’s olly szerencsével, hogy azok engem szinte a’ trónusig vittek el ’s annyira, hogy lábam talán nem is éré a’ földet. A’ trónus a’ templom jobb felén, a’ falnál vala felállítva. Jobb felöl can­­cellarius gr. P. K., balfelöl az országbíró, az 1826. meghalt finanezminister gr. Z. K., tárták kezeikben a’ lovagokká ütendők neveiket, ’s váltva szóliták fel .) Ezen igen érdekes ereklyéket Kazinczy Gábor barátomnak köszönöm : szíves­kedjék a’ t. ez. közönség azokat olly pietással fogadni, minővel én adom. S­z­erk.

Next