Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-01-16 / 3. szám
lene zavarba hozni, azonban gyakran ő jő bele, ditto szerep nem tudás végett. E’ leczke több társairól is szól. Ennyit a’ személyzetről. Tán még lesz alkalmam néhány kitünőbb egyénről megemlékezni. Atalán tekintve az előadások sorát, melly eddig az ötvenet meghaladta, kerekded és kielégitőleg adott darabokat keveset számlálhatunk. Szorgalomhiány vagy rendezői ügyetlenség? — A’ sikerültek közé Grittit, Kalmár és tengerészt, Farsangi iskolát és Mátyás diákot sorozhatjuk; az operák közül Belizár második előadását. A’ Báléj is ide tartoznék, ha Lukácsi feltűnő rekedtsége csorbát nem ejt rajta. Végül, hogy némi újdonsággal is szolgáljak, hiteles kútfőből halljuk, hogy Schodelnét és Szerdahelyit néhány vendégszerepre megnyerendjük. Az első hír kétes reményben tűn fel előttünk , a másik bizonyosnak mondatik. Jövő levelemben néhány variatiokkal leszek bátor kedveskedni, super eo: Milly kedves (!) kis (nagyon igaz) közönség ez a’ pécsi közönség ! Tyuk Mihály, SOPRON, január 5-kén. Hatalmas czáfolatokat megelőzendő , múltkori levelemnek egy tévedését helyre kell igazitanom. T. i. azon casinoi persely-határzat csakugyan életbe léptetett , ’s igy az ívnek kiterítése nem áll. A’ tévedés onnan eredt, hogy a’ társulat teremeiben a’ szegények számára szokásos újévi váltságok gyüjtettek össze egy iv által, nem pedig a’ szolgaszemélyzetnek nyújtandó ajándékok , mellyek csakugyan persely által alamizsna gyanánt szedetnek be. Azonban a’ tévedést az okozá , mert a’ gyermeknek név nem adatott. — Időjárásunk múlt hó elejétől fogva a’ szánkázóknak igen kedvező ; ’s hírlik , hogy mellette a’ jégkeblek igen jól érzik magukat, — mert a’ hon iránti közöny, elemében van. — Torma. SZABADKA , január 8-kán. Az újévvel sem köszöntött be hozzánk semmi változatosság. Vagyunk a’ régiben — szokásaink ’s foglalkozásaink közepett , mellyek nem olly dicséretesek, vagy különösek , hogy körülményes leírást igényelnének. Szóval: nem élünk római köztársasági időket, hol polgár , polgár fölött erényekben fel- é s kitűnni szeretett. Minden életjelenségi mozgásunk egyes divatozó eszmék körülti súrlódásunkban áll, ’s ha ezt elvégeztük, takarékpénztárunkról szólunk valamit ’s ezzel minden cselekvőségünknek vége. Egykoriban szóban volt vasúti tervezgetésünket is félbehagytuk , mert nem remélnek az illetők annyi aláírót, mennyi annak létesítésére szükséges. A’ jövő országgyűlés azonban , úgy hiszem , e’ részben bennünket , kishitüeket, más gondolatokra vezérelhet; mert akkor a’ fővonalakra ’s az eszmére nézve inkább leendünk tisztában ’s a’ segítségi forrásokat illetőleg is , már addig talán némi felvilágosítást szerzendünk. — Színészeink nagyon középszerűek, ’s a’ közönség mégis meglehetős számmal látogatta eddig a’ színházat, mi arra mutat, hogy Szabadkán a’ színházi élvezet főbb szükséggé vált, annyira , hogy tánczvigalmakról tán hamarább mondhatnánk le , mint színházról, így változik ’s nemesbül ízlésünk, ’s ennek az elérendő közművelődés szempontjából csak örülhetünk. Felépítendő nagyobbszerü színházunknak tehát, természetesen nem kis örömmel nézünk elébe ; annál is inkább , mivel megyénk többi városaiból is tudunk családokat, mellyek csak e’miatt — ha jól rendezett társaságunk leend — a’ telet nálunk töltendik. ’S ez öszpontositásban mi nyereség fekszik , kérdezzétek meg az illető kereskedőket ’s mesterembereket, kiket részben az érdeklett szinház teremteni, részben fölsegiteni fog. — Adandó tánczvigalmakról keveset hallottam, kivéve a minden vasárnapi redouttokat, a mit annak tulajdonítok, hogy az idén általában a’ bálozási szenvedés csökkent, ’s hogy tavali háladó fiataljaink egynémellyike megtelt az itteni közönség egynémelly részével. Mindenesetre ezt szép hölgyeink báli krónikájába feljegyeztetni kérem azon utóirattal, hogy mind a’ mellett remélni lehet , miszerint a par excellence ,fiatal Szabadkai , vagyis: a’ barátikör e’ báli zavarból alighanem kisegitendi dámáink egynémellyikét. Baráti körrül lévén szó , el nem hallgathatom , hogy ott az illetők, minden héten egy korszerű kérdést tűznek ki vitatásul, mihez aztán egyes tagok nem kis érdekkel szoktak hozzá szólani; sőt, mint hallom , ugyan ők egy írott újságot is szerkesztenek, mellyben egyes politikus czikken kívül színészi bírálatok is foglaltatnak az itteni színészekre vonatkozólag. Kár , hogy a’ mondott újság , egy példánybani léte miatt , közkézen nem foroghat ; mert ollyan charivari-féle dongó ha valahol, itt ugyancsak elkelne, hol olly közel vagyunk lethargia, apathia, és még Isten tudja miféle bachanalis (!) betegségekhez. — Végül ide irom , a’ hozzánk közel fekvő Almás mezőváros újdonságául, hogy ott a’ plébánusnak nép iránti lelkesedése ’s áldozatkészsége következtében estvéri iskolák fognak kinyittatni , miután a’ szegényebb néposztály nem képes, gyermekeit a’ nappaliakba, elfoglalkozása miatt, járatni , — ’s hogy e’ végre az ottani földes urak által adandó tánczvigalomban nyereményes Borsjáték fog rendeztetni, minek létesitendésére sok szép itteni hölgy is közmunkálataival járulását ígérte. ,Tégy jót annak idejében — gyújts gyertyát, mig sötét van, ezt mondá Kisfaludy , ’s ehhez én mitsem adhatok........de igen! ugyan tőle egy másik hason mondást ,tégy jót, ’s vesd a’ tengerbe — tovább ne gondolj. Ha meg nem ismeri a’ hal , megismeri a’ teremtő.44 Szép hölgyek , ez nektek is szól. Isten velünk ! Manó. NÓGRÁDI VERÖCZE , január elején. Szomszéd Vácz városában néhány hetek óta Kilényi és Latabár igazgatásuk alatti vándor szinésztársaság mulattatja a’ színi előadásokban élvezetet találó közönséget. Megemlítésre méltó , mikép ezen társulat iránti sziveskedésböl több előadások alkalmával — a pesti színészek és színésznők nevezetesbjei közül vendégszerepekben léptek fel, midőn mindannyiszor a’ nézők serege becsületesen megtölté a’ színhelyet. Mi az előadásokat illeti , átalánosan dicséretre érdemesitetnek , mert az ipart igen is észrevehetni rajtuk, különösen midőn a’ pesti vendégekkel lépnek fel, olly jól betanult szerepekkel állnak elő , hogy a’ súgót is könnyen nélkülözhetnék. Kár , hogy e’ derék társaság már f. hó 7-kén odább viszi sátorfáit, — de nem lehet máskép, mert a’ szinhely tánczvigalom helyévé fog átvarázsoltatni, hogy az ínséggel küzdők javára (?) minél előbb áldozhassunk. — A’ váczi társaskör is — hol ezelőtt mégis csak lehetett a’ téli hosszú estvéken némi elszóródást találni — a’ mint mondják — végkép eloszlott, ’s e’ szerint Váczon , hol annyi fiatalság, tudós ember