Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-06-23 / 25-26. szám
813 ÚJHELYI ERZSÉBET. 1. Történetünk lapjain elég nevet találunk, mellytől undorral ’s megvetéssel kell elfordulnunk, ’s fájdalom, hogy e’ nevek viselői nem mind férfiak valának. — Sokszerüek ’s magasztosak a’ nőnem hazánkat érdeklő , ’s annak javát, boldogságát ’s felvirágzását előmozdító érdemei ; dicsően ragyognak a’ múltba visszatekintő honfi szemei előtt a’ Sarolta herczegné, Gisella királyné, Ilona, Erzse és Mária királynék, Szilágyi Erzsébet, ’s számos más nagyszerű érdemű hölgyek nevei; ámde sötét ’s véres árnyfoltokként tűnnek elő néhány szörnyek nevei, és undokabban, mint mindezek, áll előttünk az Ujhelyi Erzsébet név ; mert olly nőt, ki aljasabb lett volna nálánál, alig mutat elő a’ magyar történet, mellynek legszomorubb korszakában, a’ XVII-ik század vége felé tűnik fel e’ borzasztó alak. Feszler, hazánk történeteinek eddigi legterjedelmesebb írója, a’ legsötétebb színekben állítja élőnkbe a’ gonosz nő undok jellemét, ’s ha mindazt , mit róla ez és egyéb történetirók feljegyeztek, elolvassuk , elborzadva kérdjük : mikép lehet ennyire sülyedni, illy undok szörnynyé fajulni egy nőnek ? Igen , a’ legborz zasztóbb alakban tűnik ő fel Caraffa Antal oldala mellett, ama véres emlékű napokban, mellyek alatt annyi ártatlan vér folyt Eperjes utczáin. Aljas boszuját tölté ki akkor a’gonosz nő egy családon, mellynek egyik tagja ellen egykor kiveté csábja hálóit, ’s melly akkor, midőn lerántatott undok álarcza, úgy, a’ mint megérdemlő, bánt vele.—— Hosszú idők óta köztiszteletben állott Eperjesen a’ Ketzer-család, mellynek egyik tagja több éven át viselte a’ bírói hivatalt, ’s a’ legnagyobb mértékben bírta nemcsak a’ polgárság, de az egész megye és vidék szeretetét, tiszteletét ’s bizalmát. Ketzer Endre — ez volt a’ köztiszteletü férfiú neve — ifjú évei óta szoros baráti viszonyban állt Rauschmann tanácsnokkal, kinek leányát szemelte ki leendő menyéül. Mindazok, kik Budára utaztak , fellengzően magasztalták az ottani apáczáknál nevelésben levő Rauschmann hölgyet,’s az öreg Ketzer semmit sem tartott bizonyosabbnak, mint hogy fia, kit haza várt Erdélyből, szerelemre lobban a’ bájd kis ifjú szűz iránt, ’s hogy illykép nem sokára mint menyét zárandja kebléhez banítja leányát. Ámde, fájdalom ! szomorú csalódásban kellett részesülni az öregnek, mielőtt elérhetné vágya czélját: fia haza tért, de nem szabad kebellel . Erdély bérczei közt élt a’ hölgy, ki szerelemre gyulasztá szivét, s ezzel akart ő az oltárhoz lépni, ’s az ősz apa, ki egyelőre mindent elkövetett, hogy szerelmét feláldozva, akaratját teljesítse Gábor, — elvégre kénytelen volt megegyezni, hogy fia, erdélyi kedvesét vehesse el nőül. Kevéssel azután, hogy a’ hölgy, kit Gábor szerete, egy agg nő, mint mondatott, rokona társaságában Eperjesre lőve,— leverő, sőt kétségbeejtő hirt vén a’ Rauschmann-család. A’ Budáról visszatérő ’s szülei által epedve várt ifjú hölgyet vivő szekér rablók által támadtatott meg, ’s a’ vidék népe nem távol a’ helytől, hol a’rablás történt, vérpocsolyát fedezettel; sőt egy pár, ki a’ hegyekben bolygott, azt is mondá, hogy a’ rablók megölték az utasokat ’s egy mély sziklaüregbe dobták be hideg tetemeiket, nem adván csak egyetlen egynek sem kegyelmet. Ketzer élénk részvéttel osztakozott agg barátja keservében, ’s nem gyanitá, hogy a’ hölgy, kit fia szeretett, volt okozója e’ borzasztó hírnek. — Igen, a’ hölgy, kit Gábor imádott, kérté fel a’ rablókat. — Gábor nem