Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-02-20 / 8. szám

236 Mondják hideg nyugalmasan Az öregek : Szilaj, bolond fiú vagyok, Csendesb legyek ! . . . Vénség az életnek viszhangja csak, E’ tompa hangok meg nem bántanak. Szilaj vagyok, igaz , ’s bolond ? Az is lehet. Az észt tanácsra nem hívom, Csak a’ szivet. No de fejemnek is hasznát veszem : Reá bokrétás kalpagom teszem. Mi olvasóink előtt fölöslegesnek tartjuk a’ tovább titkolódzást. Ócska kastély, komor tetőivel, egykor zajos teremek, most kihalt folyosók, agg bútorok, lakatlan szobasorok, elhagyatott udvar, bezárt gaz­dasági épületek; aztán az elpusztult kert, omladozó szobraival, beesett hidjaival, ’s kiszáradt vizvezetéseivel — mind hangosan beszélik a’ család közelgő romlását. A’ kastély alatt az építkezések uj birtokosok által létetnek; a’ lovag­kor maradványai, midőn az ész, ipar, civilisatio eredményeivel jönnek összeütközésbe, mindannyiszor összeroskadnak; — a’jelenkor gyors for­galma, a’ változó pénzviszonyok , az uj életmód miként tűrhetne maga mellett illy fenmaradt várakat ? Ha e’ jelenetekről Emilia néha bátorságot van kérdést tenni, a’ bá­róné mindig kitérőleg felelt. — (Folyt, követk.) Pálffy Albert. I F J U S Á G. ’S a’ szív nem rész tanácsadó, Higyétek el; Az észnél gyakran messzebb lát Sejtelmivel. Az ifjú szíve lánglobogva ég, Világit ez, midőn sötét az ég. ’S szolgál a’ szív nemcsak vezér- Szövétnekül. Balsors telében életünk Gyakorta hűl, ’S az ész miatt akár megfagyhatnánk, De szívünkben fölmelegít a’ láng. És ne higyétek, csendes öregek, Hogy tán megárt, Ha túllobogja is a’ fiatal Tűz a’ határt , Fel szoktak gyújtani egész mezőt, ’S lesz égés által ez gyümöltsözőbb ! Petőfi Sándor: ÜTI TÁRCZÁMBÓL. «­I. TENGEREN. Hová szakadtál, völgyi repkedő, Meleg fészkedből a’Kárpát alatt ? — Hullám felett, háborgó tengeren, Vad éji szél ragadja szárnyadat. ’S hová pihenni meghajtod fejed . . . Csak száraz árboczaz, zöld ág helyett. Lombsátorokban puha dal terem ; Legyen dalom keményebb, hangosabb! Ha a’ szelekkel itt viaskodik, Tán hogy erőre, hatalomra kap. Felhő közé borúl az énekes, Ki villámontó zengeményt keres.

Next