Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-05-29 / 22. szám

ERDŐD, május 18-án. — April. 25-én Pestről reggeli 4 órakor a’ Fehérhajóból Biassini gyorskocsiján Iváthy Lajos és Lendvay Marczi barátim társaságában kiindultam . — Gödöllőig, mennyiben zápor vert, az út igen kellemes volt, és szinte mulatságos ; a’ Kecskelakáig semmi emlitésre méltó nem történt, hol azonban a’ hortobágyi óceán kellő közepén az egyik gyors­kocsi felfordult — mi mindenkor egyszer legalább okvetlen meg szokott történni — ’s a’ mi csak málha-nemü volt a’ kocsin, annyira átázott, mint Don Alvaro spanyol grand azon kalandos éjszaka, midőn, daczára félrefős muzsikális sarkantyúinak, Estrellát, elrablá ; a’ kocsiban ülő hat vendég életben maradt, sőt meg sem ázott , ’s kihatolva a’ gyepűre , mint valami hajótörést szenvedett hollandusok, neki­ fogtak a’ száritgatásnak. Lendvay Marczinak aligha legtöbb ká­ra nem volt; szinészi costumjeiről minden elegantiát lemosott Neptunus. Istenem, milly ret­tenetesen nézett ki Don Caesar de Bazan! a’ garafai gróf mantiljának az oldalát tönkre silá­­nyitották a’ tenger hullámai; Rómeóra is száritó sugárokat lövelt Donna Sál,— mind haszonta­lan ! annyira átázott a’ szerelmes ifjú, hogy a’ kedves Julia is bajosan melegitheté fel hamar­jában ; a’ dühös Mór Károly pedig annyira elérzékenyült ’s bárányosodott, hogy végig nyúj­tózva a’ gyepen, folytonosan könyezett. —Volt a’gyepen minden, mit nagyvárosi luxus felmutathat: magas tetejű kalapok, kesztyűk , topánok , stiklik, esernyők, nadrágok, mellé­nyek , üregek , inexpressiblek , kaputok, női főkötők és kalapok, mindennemű és fajta divat­­czikkek. De minő állapotban­­ valóban ha az ember komolyan végig tekintett az ártatlan szen­vedőkön, akaratlanul el kellett mosolyodnia. — Annyi észt azonban felteszek a’ károsultakban, hogy signor Biassinit megperlik, kinek hanyag rendelkezése miatt az illyen rendetlenségek gyakoriak. —Végre nagy nehezen kedden Debreczenbe megérkeztünk. Debreczen épül, de minő­szélben, minő ízléssel! ha igaz azon állítás, miszerint a’ styl, maga az ember, akkor Deb­­reczenben gyönyörű legények lakhatnak. A’ debreczeni szellem még ugyan kissé gubirozott és bundirozott, de mégis úgy tetszik, naponként javul, kivéve a’ deákságot , melly annyira libe­rális , hogy i­lyen liberalismust még Moszkvában sem szeretnék. — Mindazonáltal, annyi áll, hogy lelkes fiúk, ’s ha egyszer kiforrták magukat, bizonyosan jobb polgárokat szolgáltat­nak ez árva honnak, mint azon fiatalok, kik minden kaput és zrínyi láttára kalapot emelnek. ,— II. Károly bizonyos idő óta rendkivül csendes; újabb időben Petőfi N. Károly czimű verse idézett elő kevéske mozgalmakat a’ seniorok között; ha e’ vers olvastakor vágott carica­­turalis arczokat Kruisánk fába metszhetné , hosszasabb időre biztositaná a’ halhatatlanságot Herostratnál. NI. Károly újabb időben haladást tanusitott, 1846-ki 17. October óta azonban min­tán tekintetben tesped. S­z­at­m­ár­n­é­m­eti mindinkább megérdemli a’sz. kir. város neve­zetet; utczáit elnevezd, ’s azok nevei szegleteken felirva is szemlélhetők. Sőt annyira ment nemes buzgalmában , hogy némellyik utczának két neve is van ; a’ házak mindannyian számoz­­vák; a’ hid ugyan jelenleg még nincsen készen, de készen lehetne; fürdőháza annyira ronda, hogy valamire való ember csak undorral mosakodhatik szennyes belsejében ; vendéglője szinte szennyes ; kávéháza pedig újabb időben gyülhelye a’ legaljasabb iparlovagoknak; most azon­ban a’ vállalkozó szellemű Kápolnai egy izlésteljes kávéház felállítását vette munkálatba, ’s biz­tosan tudjuk, hogy az rövid idő múlva készen álland az időzni szeretőknek. — Végre, hogy Erdődről is írjak valamit, örömmel tudatom veled, édes Mórom, hogy barátunk, a’ lelkes Petőfi Sándor, ide épen tegnap délutáni 3 óra tájban szerencsésen megérkezett, ’s megszállásolva, Lisz­­nyai Kálmán szerint, szerény vauiklusemben, reményt nyújtott, vele nálam hosszabb ideig időz­hetni — honnan azonban apróbb kirándulásokat is teendőnk az igéző és kies fekvésű provence­­ban. És most Isten áldjon meg bennünket! Lau­ka. KŐSZEG. — Csak a’ régiben vagyunk bizony mi. Voltak magyar színészeink; de el­­távozának , mert közönségünk igen nagy része a’ szellemi tápot nem tartja szükségesnek az életre. Volt egy hangversenyünk is,— végre valahára tehát foglalkozást nyertek a’ fülek, mely­­lyek az annyira alárendelt szerepet már unni is kezdették. —Egy óvód­a igen szükséges volna a’ kőszegi gyermekek számára. Majd minden utczán egy-egy határ a’ porban csuszó-má­­szó gyermekkel találkozik az ember, kik minden felvigyázat nélkül barangolnak ide ’s tova, ki­téve ezer veszélynek. Ezen időt pedig hasznosan tölthetnék az óvodában elmeélesitő ’s test­gyakorló foglalkozások között. Ngos Cs­ergheő tanácsos ur még pénzforrást is ajánlott ezen c­élra, t. i. kiadandó művének tiszta jövedelmét, és igy a’ kőszegiektől csak részvét és semmi más nem kívántatik, ’s ők még ezzel is fösvénykednek. — A’ takarékpénztár ügye újabb idők­ben több figyelmet vont magára, mint egyébiránt történni szokott. Ez azonban nem oknélküli fejleménye a’ dolgok folyásának. Egy tisztviselője volt ennek, ki egyébiránt gazdag ember­nek mondatik pénzre , de annál szegényebbnek becsületességre nézve, ki az intézetet tetemesb öszvegben megkárosította; de rajta kapatott ’s igy — mint a'magyar mondani szokta:. .,ben­­tözött a’ kése.“ Felsőbb helyről érkezett parancs következtében a’ példás hivatalnok has hely­re vala szállásoltatandó; de az erélyes hatóság őt csak hamar szabadon engedte tovább vándo­rolni. — Az ellenzék egy veteránja hunyt el körünkben, gr. F­e­s­te­ti­c­s Imr­e , életének 87-ik évében. — Posztógyárunk fenáll , de azért a’ védegyletnek hirét sem halljuk — ha csak egy pár német ember nem vitzel felette a’ kávéházakban. — Nyári évszakokban valódi élv e’ város kebelében lehetni, miután a’ szellemhiányt a’ természet, varázs kellemeivel, olly bökezűleg pó­tolja. A’ legkellemesb sétahelyek kínálkoznak itt ábrándvilágul a’ léleknek, mintegy a’ kebelbe átsugalva a’ gondolatot, hogy legszebb ’s legédesebb öröm az, mit az anya-természet kellemei, mint megannyi varázserők, fakasztanak fel az emberi kebelben. A’ néma ünnepély, melly az ős erdők virányit ellepi, mintegy jelenteni látszik a’ mesés gondolatot , miszerint az ős szel­lem ide költözött, ’s az utókorra vár ’s mélyen figyel, ’s viharként száll le ollykor a’ városra — villámot ont és ismét elvonul. — Fürdőhelyünk elég csinos és sok látogatónak örvend; de an­nál kevesb élénkség mutatkozik naphosszat a’ cassinóban. Ez a’ legtisztább egyesület itt, mellyben még a’ magyar elem túlnyomóságot gyakorol, ’s melly üdvösen, tiszta nemzeti irány­ban hat tár­sadalmi életünk fejlődésére. — Az árvaház belszerkezetét nem ismerem , de annyit

Next