Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-08-29 / 9. szám
Azonnal megkezdém a’ régi várnak ostromlását, nem kételkedvén, hogy a’ düledező sánczokon, ’s az idő hatalmas viszontagságai által okozott számtalan résen keresztül igen könnyű lesz berontani. Udvarias megszólításomra a’ mama kénytelen volt felelni, folytattam a’ beszédet, ’s ő ismét felelt; de mást nem tett. Valaki ezt iskolai próbatérnek tarthatta volna : én kérdeztem, a’ mama felelt, a’ mi végre unalmas lehetett volna. Más eszközről kellett tehát gondoskodnom, melly által e’ különben beszédes nyelvet megoldjam. Nem sokára kitaláltam. Nem tudom, mondtam-e már, ha nem, tehát most mondom, hogy a’ mamában, még Staudinger nagyító üvegén keresztül sem lehetett volna a’ legkisebb szeretetreméltóságot is találni; annál inkább elhitte, ha valaki azt mondá, hogy ő szeretetre méltó. E’tekintetben még Hiadoron is túltett, kire jó baráti addig fogták rá, hogy nagy költő, míg maga is elhitte. — A’ hölgyeket általában hizelgés által lehet megnyerni! Minél szűkebben áldotta meg őket az anyatermészet kitűnő lelki és testi tulajdonokkal, annál könnyen hivőbbek, ’s megközelíthetőbbek a’ hizelgés mézes szavai által; a’ valódi miveitek ’s nagy szépségű hölgyek nehezebben ragadnak lépre, mert a’ hódításokat köteles adóul tekintik, mellyel a’ férfivilág szépségűk hatalmának tartozik; szerencse, hogy az igen szép hölgyek közt ritkán találni olly okosakat is, kik e’ hiú ledérségek által nem engedik magokat eltántoríttatni. Én is ezen universalis hódító eszközhöz folyamodom, ollyanokat füllentettem e’ matróna vonzó külsejéről, hódító szelleméről, veleszületett ,nobeli viseletéről, hogy magam is pirultam belé; szórtam a’ ,nagyságos czímeket, mint polyvát, sőt annyira neki szemtelenkedtem, hogy Laurát — testvérhugának nevezém. Ezt már meg sem tűrheté, hanem nagyszerényen megigazított, Laurát mint leányát mutatván be. Én hitetlenül csóváltam fejemet, ’s nem vettem észre hogy, míg a’ mamát elbolondítottam, leánya ellen a’ legnagyobb sottise-t követtem el. A’ matróna arcza mindinkább kiderült, hasonló volt egy lekaszált réthez, mellyre az octoberi nap süti utolsó sugarait. A’ ritka, szürke szempillák alól kilövellt egyes kegyteli pillantások még inkább bátorítanak, ’s mire a’ ligetkerti vasrostélyos kapuhoz értünk, a’ kapitányné nemcsak felelt, hanem kérdezett is, a’ mi változás kedvéért ugyan szükséges, de azért mégis unalmas volt. Laura nem vett részt a’conversatióban. Ha ránéztem, mosoly,gott, a’mi szép leányoknál veszedelmes criteriona szokott lenni eszük, nek vagy — másnak. Laura szemei egyébiránt igen értelmesek voltak ’s ajkai körül olly finom gunyvonás honolt, melly nem szokott bamba hölgyek tulajdona lenni. Laurát minden esetre kivételnek tartám a’ bécsi leányok közt, kik iránt, megvallom, nem igen kedvező véleménynyel vagyok. Nem ismertem ugyan még szellemi tulajdonait, de hallottam őt be