Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)

1847-09-12 / 11. szám

EGER, sept. 3-án. István főherczeg ’s nádori helytartó ma reggel utazott el. Nem lehet akaratunkban örömeinket vázolni; mert az egész honban talán nincs egyén, ki hűn a’ részletig ne ismerné azt; felesleges dolgot pedig nem akarunk cselekedni. Mindnyájan csak szeretettel, ’s jövőrei legszebb reményekkel fogadhatjuk őt, ’s e’ mellett még őszintén ’s lelkesülten is. Azért csak az ünnepély kül fénye leírására kell szorítkoznunk. Városunkba érkezése egy diadalmenethez hasonlított. Mindjárt a’ határon polgárokból ’s földmivelőkből alakult bandérium fogadta, kiknek kíséretében a’ hosszú külvároson végig haladva, a’ csinos, ’s zászlókkal ékesített diadalkapuhoz érkezett, hol a’ város bírája elnöklete alatt a’ tanács ’s nagyszámú polgárok által üdvözöltetett. Beérkezett a’városba, ’s egyszerre, mintha az ég kezdett volna mennydörögni, olly erősen ’s meg nem szűnni akarón rivalt fel az öröm. Kocsija alig haladhatott a’ sűrű néptömeg között; mindenki óhajtotta látni a’ nagy nádor fiát, az ország második emberét. Végre az érseki lakba megérkezvén , annak előküszöbén érsek ő méltósága’s a’ székes káptalantól fogadta el a’ tisztelgést. A’ termekbe felvezető lépcsőzet keletnek legritkább virágaival olly meglepőn’s pazar gazdagsággal volt díszítve , mikép attól a’ csodálkozást megtagadni majdnem lehetlennek tetszett. A’ nagy látogatási teremben fogadta el a’ megyei nagy ’s ritka fényű küldöttséget, valamint a’ katonai tisztikart is. — Ezután az ebéd kezdődött. — Estve az egész város fényben úszott. A’ város tetemes költségeket áldozott, ennek ritka fényessége végett. Legnevezetesebb volt a’ piacz-téren felállított emlék-alkotvány, melly 600 ftba került. Ezután a’ cisterczi szerzet, lyceum, mecset, ’s foglár-intézet épületeinek különösségig szép kivilágítása érdemel említést. Nem hiányoztak meglepő feliratok, versezetek ’s életnagyságban átvilágított különféle festvények. Az utczák olly világosak valának , mintha csak a’ nap sütött volna , ’s annyi nép , kocsi , lovag hullámzott azokban , mikép az egész, az ezer egy-éjszakai mesékhez sokban hasonlított. István főherczeg kocsin szemlélte ’s járta be a’ város nevezetesebb részét. — A’ casino teremében tartott táncz-vigalomban is majdnem egy óráig időzött, gyönyörrel — mint látszott — nézve a’ csárdás tánczokat, mellyeknek ismétlésére önmaga buzdította a’ körűlötte lévőket. Az azonban, nekünk legalább, szomorú dolognak látszik, hogy a’ válogatott közönségű bálban csak egyetlen egy hölgy jelent meg magyar öltözékben ; de ki aztán ízletes, drága ’s lehetne mondani : gyönyörű öltözeté , és kedves társalgási modora , ’s mondjuk ki: szépsége által a’ bál legkellemesb jelenetei egyikének méltán elismertetett. Neve? . . . nem mondjuk meg; találják ki azok, kik ismerik Egert; mert az egészen idegeneket a’ név semmi esetre sem érdekli. — Midőn kiindult városunkból, ágyuk dörögtek. Itt léte , minekünk egrieknek, egyik legszebb emlékünk lesz. — Más híreinket, most az egyszer, jövő alkalomra halasztjuk. Márton, NAGY-BÁNYA, sept. 3-án, 1847. Ezen levelemet belátásom szerint, úgy hiszem, alig lehetne kedvesb érdekességü tárgygyal előnyöznöm a’ kebeli ,,selyemtenyésztőegylet, nemzeti iparágunk mivelésének ezen térem üdvözlésénél, mit elvégre tehetni igen jól esik lelkemnek, mellynek árvaságára állítom, mikép legbuzgóbb óhajtásaim egyik sajgóbbika ez : vajha nemzetgazdasági intézkedéseink minden ágait egyarányosan lengené át illy részvéti közszellem. Hála századunk iparos nemzőjének , hogy odáig eljutunk, hol ha sokat nem, de valamit csakugyan elő tudunk mutatni, ’s mi legfőbb :saját emberségünkből illő tekintetbe véve e’ mellett azon óriási nehézséget, miszerint csak közönséges magyar emberekül születénk, kiknél keleti sajátságainknál fogva a’ kezdet elég is jó is. — A’ minap ,,Hazánk“-ban olvasók, miként itt bizonyos úri egyed önképző társulatot óhajt alakítni, melly végre gyülhelyül saját lakszobáját ajánlá. Valóban hálával tartozunk a’ tisztelt urnak, ki a’ szellemi kiképződhetésnek városunkban parlag állását átlátván, megfeszített erővel állíttatik vívni a’ csak még eszmében ’s pium desideriumban szendergő társulat lábra állításában. — E’ város határában álló borpataki és mogyorósi szőllőhegyeken a’ múlt hó 24-én dühöngött, emlékre is borzasztó égi zivatar gyászos pusztításoknak lön kíméletlen anyjává. Az ínségnek vészes árkot hasított. Burgonyáink már-már rothadnak. Ennek hiányát gyümölcsöseink tizszerezve kiadák. — A’ napokban a’ királyi próbaház és a’ cs. királyi lóistálló födezetei Vulcan ő istenségének jutának osztályrészül. Csodálom azon építészi csínt, melly szerint elég okadatosak lehettek az illetők, a’ kifagyhatlanul tüzzelműtételes próbaházzal egy fedél alá szénás istállót építtetni, melly okból inkább az marad fen bámulatra, mikép nem gyúlhatott ki mostannál előbb ?!! A’ tűz vészes elemű dühöngésénél többen tüzesen nyilatkozának az itt előfordult abnormitások világ előtti (per se hirlapilag) tudatására ; én tehát hallgatok. — És ezzel bezárom levelem újabb találkozásig. . • ^ Bodonkuti. NOGRAD MEGYE. Az irgalmasság testi cselekedetei eme’ pontját : úton járóknak ff f. •a?nV ^ont megye székhelyén Ipolyságott — az uraság egyetlen korcsmáját haszonbérlő ollj kitünöleg gyakorolja, hogy őt nem ajánlanom teljes lehetlenség.— A’ legközelebb letolt hó3-án Selmeczről éjszakára iparkodtam Ipolyságra, hová éjfélkor meg is érkeztem. — Megvallom, borzadok, ha visszaemlékszem a’ készséges szolgálatra, mellyet a’ vendéglős tanúsított A hideg éjszakának daczára 2 órai zörgés és dörömbölés után a’ lehető legdurvább kifejezés mellett ,,itt nincs semmi“ szavakkal utassíttattam el ; de sokkal nagyobb vala elfárásom és