Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-11-14 / 20. szám
633 és több piszkos üvegből egy butykosba töltögetett orvosságot adott neki át. Ezután az öreg fiát hívta be, kinek a’ vén banya üterét tapintotta meg; de mit beszélt neki, nem tudjuk. Egy czifra kártyát is láttam a’ boszorkánynál, mellyen aranyos körök ’s más czirádák voltak ; erről azt beszélte embereinknek, hogy az 150 esztendős, és sz. Gellért hegyéről a’ boszorkányok gyűléséből hozta, melly fölötte csoda erejű. Miután néhány fehér húszast adott az öreg a’ banyának, elhagyók a’ varázstanyát, a’ nélkül hogy valami rendkívülit láttunk volna. Ha ott nem vagyunk, hihető más czeremoniákban tünteti elő hatályos mesterségét embereink előtt. Szekerünkhöz éjfél után megtérvén, kérdeztem az öreg fiától: van-e haszna fáradságuknak, ’s ő igy beszélt : „Nekem orvosságot adott, a’ többek közt fenyőfa-virágot, mit vízben kell megfőzni, ’s annak levét inni ; azután tegyem ki a’ napra, és ha az a’ fenyőfa-virág kivirágzik, meggyógyulok ; ha nem, meghalok. Azt mondta továbbá, hogy majd reggel M.Pócson egy szinte tudákos asszonyt keressünk fel, és az, eret vág rajtam. Sógoromat is megbiztatta, hogy, ha farkasinát kaphat — minthogy már csak ez hiányzik a’ szerek közöl — maga első Patra, és a’ zsiványt akkor — a’ köszvénynyel öszvehuzatja.“ Reggel M. Pócson míg sz. Mária híres képét megnézni voltunk, azalatt az öreg fiát kegyetlenül megkínozta itt egy szinte tudákos asszony , mert tudatlanul úgy vágta meg rajta az eret, hogy alig lehet e vérét elállítani, ’s az egyszerre elerőtlenedettet a’ szekérhez vezetni stb. Délután elváltam tőlök, ők hazájokba P # # ^ra, én követségem helyére R # ^ ra érkeztem. Sok példát hallottam itt arra, mennyire babonás a’ nép különösen e környéken. A’ többek közt egy r. .i embernek ellopták négy lovát a’ múlt évben, ’s egy illy népcsábító banya azon feleletet adta neki, hogy N. N. falu határában van igen erős kezek között ; de ha jó erővel megy és siet, másnap estig még ott találandja. És az együgyű ember —de ez is minél nagyobb titokban—sok czimborát gyújtván, ’s azokat puskákkal, ólmosokkal jól felfegyverkeztetvén, a’ mindentudó istennő szavai után, útnak indította bosszúszomjas csapatját nem hallgatva semmit okos felszólításra, hogy t. i. menjen el NI.Kállóba, hol — mint körözve van — most csíptek el egy betyárt négy lóval. A’ szinte öt mérföldnyi útról seregével hasztalanul tért vissza, ’s csak, miután Kálróból haza hozta négy lovát, tudá meg, ’s szégyenlte a’ világtól : mennyire bolonddá lett! Hát a’ p . . . fák hogy’ vannak ? — A’ ház kirablóját még mindeddig sem huzatta össze gombolyagba a’ mindenható banya. Az ifjú embert haza menetelök után vitték el betegen egy közel levő városi rendes orvoshoz, ki idő után egyedül azon gyógyszert rendelhető számára : „rendeld el dolgaidat, mert meghalsz“ ’s a’ szánandóság gyermekét pünkösd másod napján ősz apja, ha neje gyermekeivel ’s rokonaival együtt sírva kisérték ki az örök nyugalom hajlékába. T. D. ÚTI JEGYZETEK. Lipcse ’s A Weimár közt. Emlékezet ’s remény földi létünk e’ két átellenes távpontjai mint földünk zenit , ’s nadirja között, mellyekkel éltünk minden mozzanatiban forgunk, — az öblös diligence mélyébe vonulva rendezgetém elszórt eszméimet, mint ki tenger apályát használva annak fenekére száll tarka csigákat gyűjtögetni , míg a’ hullámözön vissza nem tér ’s összecsap fölötte. A' puszta nagy rónaság , melly Lipcsétől az utazó elé ásít , nem alkalmas a’ lelket folytonos éberségben tartani. Még mindig csak népöldöklő csaták emlékei szomorú ’s vérfagyasztó a’ történet évkönyveiben a’ harminezéves háború. Tehát ennyi évek sora 's illy feláldozások után kell embernek ember által bitorolt, természettől nyert, örök birtokába visszajutnia?!..