Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-08-15 / 7. szám
200 Előttünk a’ követválasztás. A’ megyei pártok kezdik magukat kifejteni — Határlaky és Horoghy a’ két különböző párt kijelöltjei. Harlem visszautazott Pestre. — Stammer ! — Parancsoljon nagyságod. A’ mai naptól kezdve a’ segédek negyven percenttel kevesebb fizetést fognak kapni. Tegye ezt ön jegyzékbe. A’ segédek letevék a’ tollat ... és morogni kezdtek . . . Mi ez ? Valaki itt szólani mer? a’ ki nem elégszik meg, mehet a’ mikor tetszik. A’ segédek maradtak. Harlem Richard pedig tovább is Pesten nagykereskedő, a’ vidéken hatalmas aristocrata, minden ember előtt pedig derék, müvelt, szeretetre méltó ’s becsületes ember. Pálffy Albert: A SZÉL. Ma lágyan suttogó, szelíd szellő vagyok, Zöldellő mezőkön föl ’s alá sétálok ; Csókot lehelek a’ bimbók ajakára, Édes meleg csókom hü szerelmi zálog. „Nyíljatok, nyíljatok, tavasz szép leányt.“ Ezt súgom fülükbe, „nyíljatok , nyíljatok !“ És ők szemérmesen levetik leplüket, ’S én szép keblökön a’ késtől elájulok. Holnap süvöltő hang, vad fuvalom leszek, Reszket előttem a’ bokor, mert fél tőlem . Látja, hogy kezemben kés van, köszörült kés, ’S tudja, hogy lombjait azzal lemetélem. A’ virágoknak ezt sziszegem fülébe : „Balga, könnyen hivő lyányok, hervadjatok!“ Ők hervadtan hullnak az ősz kebelére, ’S én rajtok hidegen , gúnyosan kaczagok. Ma lágy szellő vagyok, csendes folyó gyanánt Úszom át a’ leget, néma nyugalomban. Létezésemet csak a’ kis méhe tudja, Melly haza felé tart a’ rétről fáradtan; Ha fáradtan száll a’ kis méh a’ tehertől, Mellyet oldalán visz, mellyböl mézet készít, Tenyeremre veszem e’ kicsiny bogarat, Úgy segítem elő lankadt röpűlésit. Holnap vihar leszek, zúgó bőgő vihar, Szilaj paripámon a’ tengert bejárom , ’S mint a’ tanító a’ csintalan gyermeknek , Sötétzöld üstökét haragosan rázom. Bejárom a’ tengert, ’s ha hajót találok: Szárnyát, a’ lobogó vitorlát, kitépem, ’S árboczával írom a’ habokba sorsát, Hogy nem fog pihenni többé kikötőben. Petőfi Sándor.