Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)

1847-08-15 / 7. szám

200 Előttünk a’ követválasztás. A’ megyei pártok kezdik magukat kifejteni — Határlaky és Horoghy a’ két különböző párt kijelöltjei. Harlem visszautazott Pestre. — Stammer ! — Parancsoljon nagyságod. A’ mai naptól kezdve a’ segédek negyven percenttel kevesebb fizetést fognak kapni. Tegye ezt ön jegyzékbe. A’ segédek letevék a’ tollat ... és morogni kezdtek . . . Mi ez ? Valaki itt szólani mer? a’ ki nem elégszik meg, mehet a’ mikor tetszik. A’ segédek maradtak. Harlem Richard pedig tovább is Pesten nagy­­kereskedő, a’ vidéken hatalmas aristocrata, minden ember előtt pedig de­rék, müvelt, szeretetre méltó ’s becsületes ember. Pálffy Albert: A SZÉ­L. Ma lágyan suttogó, szelíd szellő vagyok, Zöldellő mezőkön föl ’s alá sétálok ; Csókot lehelek a’ bimbók ajakára, Édes meleg csókom hü szerelmi zálog. „Nyíljatok, nyíljatok, tavasz szép leányt.“ Ezt súgom fülükbe, „nyíljatok , nyíljatok !“ És ők szemérmesen levetik leplüket, ’S én szép keblökön a’ késtől elájulok. Holnap süvöltő hang, vad fuvalom leszek, Reszket előttem a’ bokor, mert fél tőlem . Látja, hogy kezemben kés van, köszörült kés, ’S tudja, hogy lombjait azzal lemetélem. A’ virágoknak ezt sziszegem fülébe : „Balga, könnyen hivő lyányok, hervadjatok!“ Ők hervadtan hullnak az ősz kebelére, ’S én rajtok hidegen , gúnyosan kaczagok. Ma lágy szellő vagyok, csendes folyó gyanánt Úszom át a’ leget, néma nyugalomban. Létezésemet csak a’ kis méhe tudja, Melly haza felé tart a’ rétről fáradtan; Ha fáradtan száll a’ kis méh a’ tehertől, Mellyet oldalán visz, mellyböl mézet készít, Tenyeremre veszem e’ kicsiny bogarat, Úgy segítem elő lankadt röpű­lésit. Holnap vihar leszek, zúgó bőgő vihar, Szilaj paripámon a’ tengert bejárom , ’S mint a’ tanító a’ csintalan gyermeknek , Sötétzöld üstökét haragosan rázom. Bejárom a’ tengert, ’s ha hajót találok: Szárnyát, a’ lobogó vitorlát, kitépem, ’S árboczával írom a’ habokba sorsát, Hogy nem fog pihenni többé kikötőben. Petőfi Sándor.

Next