Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)

1847-09-12 / 11. szám

338 Ha pedig az időd lejárt, Obsitot kapsz , de mekkorát! ’S tudod, mért kapsz i­lyen nagyot ? Hogy legyen itthon paplanod. Muzsika szól, verbuválnak, Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha ! Petőfi Sándor. M­ERENGÉS. (F**y Irmának.) Köröttem tavasz volt, kellemes, virágos, Fűszer illatával könnyű, volt a’ lég — Ünnep volt talán e’ változó világon , Kékes tiszta mezbe öltözött az ég. Mint tündér vidéknek nem ismert zenéje , Kedves volt lelkemnek a’ tavasz beszéde. Titkosan regélt egy barna kis leányról : Azt sugá fülembe, hogy e’ lány szeret, Megtiltá szerényen más virághoz nyúlnom, E’ lánykát ígérte szép virág helyett. Télben, nyárban él — szólt — egyetlen halála — Ha a’ hittelenség szele fú­reája . . . Messze tűnt azóta a’ tavasz, helyette Hideg éjszakával, ködös ősz borong, Sárgul a’ mező, nincs szép dal a’ fenyéren A’ szarvas bogárka más hazába’ dong; Hullnak a’ levelek, deres földön úsznak; — Felelj ősz helyettem a’ bájos tavasznak. Súgd meg, hogy szerettem, és fogom szeretni Híven a’ leánykát, elválhatlanul; De ha ő lesz hűtlen, mint a’ fák levelje Éltem érzéketlen néma sírba hull. Hol gyűlölség, bánat, szerelem alusznak, ’S egyformák napjai ősznek, és tavasznak Lauka Gusztáv. HÁROM FÉRJ ÖZVEGYE. Eredeti beszél­y. (Folytatás.) De ezen első eset nem vala elég; — még egy szörnyű véletlenségnek kelle azt tetőzni, melly engemet is majd igazságtalanságra tévesztett szegény Alfréd iránt,’s a’ világban elterjesztő azon köz hiedelmet, hogy Alfréd nőtlenkori ledérsége és csapodársága, most nős korában, felesége iránti hűtlenséggé válék, mert lássa, édes Mari, az embereknek mindegy , akár találtam én bút és szo­morúságot gondatlan beszédeikben akár nem. Az eset következő vola. Harmadik farsangvasárnapon délután Alfréd ki készült menni, kalapjával

Next