Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-01-30 / 5. szám

144 EGY HÁZASSÁG A' NAGYVILÁGBAN. I. Volt egyszer egy hosszú tél, Vigalmaknak kora, Míg tarta, elfogyott mind A’ múlt ősznek bora. Nem maradt nőtlen ember, És nem lány hajadon, Mind párt talált magának Falun és városon. ’S míg a’ mezők hallgattak, ’S volt halva a’ berek, Kunyhókban, palotákban Vigadt a’ nászseres. És kedvnek, miilyen az volt, Hét ország szűk határ, Lábnak nem volt czipője, Zenének húrja már. — Ez élet égi útján Ingerlé a’ napot, Ráunt a’ nőtlenségre , ’S szélyelnézett legott. A’ földet pillantá meg, Olly szépen néze ki Hófehér köntösében , Hogy megtetszett neki. Gondolta, hogy ha nappal Jár szélben, jár fagyon, Legalább éjszakára Meleg ágy várja hon. És reszkető sugárral A’ hölgy felé hajolt, Csókját az elfogadta — Már régi álma volt. II. Mi zaj van a’ világon, Melly mozgalom körül? Anyává lett a’ szép föld, És férje úgy örül. Fel is kel most korábban, Mint míg volt vőlegény, Fejét magasbra tartja, Nagyobb arczán a’ fény. És minthogy a’ menyegzőt Tartotta titkosan , Keresztelőre egész Világ hivatva van. Az őstermészet, a’ pap, Már rég elérkezett, Hozott a’ hegy folyára Keresztelő vizet. ’S a’ pap szépen megáldá A’ bájos kisdedet, Ki a’ szülék kedvére Kapott tavasz nevet. ’S van vígság a’ világban, A’ kő is ing ’s dobog, A’ szellők tánczra kelnek, A’ lomb velek forog. A’ hallgató erecskék Mind — mind felzajganak, Öröm miatt a’ bokrok Virágot hajtanak. A’ csillagok fáklyáznak, Hogy majd az ég kigyul, És a’ kar a’ berekben Uj éneket tanul. Keresztapa a’ hold lett, ’S a’ nap komázza már, És ő . . . keresztfiához Látogatóba jár. III. A’ föld elhagyta ágyát, ’S még bájosabb ma már. Nevelését fiának Altalvevé a’ nyár. De a’ holdat zavarban Nem hozza már az itt, A’ hölgy régen megérté Bús pillantásait. Komából házbarát lett, ’S ha a’ férj messze van, Udvart csinál hölgyének Az est’ óráiban. És míg az meg nem szánja, Addig eped , sóhajt, Ábrándozó arczával El is csábítja majd. A’ szerelemnek álma, Bú és kéj titkai Borongó szép képének Voltak vonásai. ’S megtört a’ föld hűsége Ezen vonásokon , ’S a’ tört hűségre leplet Az éj kegyelme van. —