Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-03-05 / 10. szám

307 Nem vagyok én részeg, sem boros, Xem szűk nekem az út, nem szoros, nem tántorgok én, csak czifrázom Jó kedvemből most a’ járásom. 11a elesném is itt székibe , Xe csúfoljon engem senki se ; Tudom én mit teszek nagyon jól, Szűz a’ szám, hogy is szűz a’ bortól; 2. Csittatok csak! nektek megmondom: Próbaköre teszem galambom; Ha majd meglát, és ki nem nevet, Szent igaz hogy hű , hogy bűn szeret.... Én meg aztán kapom magamat , Felé tartok e’ szép szin alatt; ’S ha kérdi, hogy mi lest ? mi bajom ? Válaszom egy csókba foglalom. Hir­t­ele­n B­ar­na. KERESZTELŐ. (Románcz.) Keresztvíz buli reád Piczinyke kis leány: .Ilonka légy‘ — mond a' Pap, oltár zsámolyán. Imájában isten Áldása lebegett; — Hárman sírnak reá Örömszentelt vizet: .Légy szende bonleányt — Az édes apa mond — Am­int másodistened1 ,Imádd a’ drága bont! ,L­é­gy boldog!­ — esdekelt Az édes jó anya, ’S oltári láng gyanánt Szeme rálobbana. .Angyalka légy* — monda’ nagyanya boldogul, ’S mosolygó ajkira Örömkönyvre buli, ’S ím ő­sirá a’ leg­szentebb keresztvizet. Mert a’ mit ő kívánt, Be is teljesedett: Angyalka jön, — meghalt Gyönyörű kis halott! Oly szép, hogy ajkán a’ Halál is mosolyog. Isten felcsókolá Lelkét, e’ tiszta fényt; Hagyván szülőinek Konyát, ’s hervadt reményt! — ’S ő látogatni jár, Titokban, éjjelen . Egy fényesen hulló Kis csillag képiben. Isten áldást hoz, ott Viraszt álmok felett; ’S hajnalhasadtakor A’ mennybe visszamegy. ’S — hallhadd könyvs szemmel Beszélni az anyát: Hogy álmában látta, ,Megholt kis angyalát­! Lisznyay Kálmán, ROMOK A’ TISZA PARTJÁN. Egy nemzet nagyságát, nemzeti nagy létét csak kora múltjában éldelheti, melly népfaj ennek hiányával küzd, melly történeti korrajzait nagyapján túl históriai hitelességgel nem viheti, ’s mind azt, mit szépet, jelest é s dicsőségest őseiről hall és tud, csak mondák mesés tömkelegéből meríti; az jelenleg, mint kereskedő nép nevezetes sőt híres is lehet, de nemzeti nagyszerűség babérával felkoszorúzottan a’ népek küzd homokán fel nem léphet. A’ magyar , a’ messze keletnek ezen egyedül eredeti népe, melly szokásá­val, nyelvével, öltözetével, tánczával sem apát, sem rokont nem mutathat. 20.

Next