Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-01-02 / 1. szám

KARD ÉS LÁNCZ. Földre szállt a’ legszebb angyal Isten engedelmivel, hogy Fölkeresse, megtekintse A’ legszebbik szép leányt. Megtalálta, megszerette. És ezentúl rája nézve Szebb volt a’ föld, mint a’ menny, És azért is minden éjjel Le-lejárt a’ szép leányhoz. Csillagról csillagra lépett, És midőn elérte már A’ legalsó csillagot, Ottan egy hattyúra ült, Egy fehér hattyúra, és ez Hozta őt a’ lyánka mellé, A’ ki őt kertébe várta ’S szűz mosolylyal fogadá, Mellytől a’ bimbók kinyíltak !És az elhervadt virágok Újólag feléledének. Ottan ültek és beszéltek, Míg a’ hajnal nem hasadt, És beszédök mindenről folyt, A’ mi szép és a’ mi szent. A’ leányka szemlesütve Hallgatá a’ fényes angyalt, ’S a’ hogy egyszer feltekintett, Annyi bűbáj volt szemében,1

Next