Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-03-19 / 12. szám
A’ HONÁRULÓKHOZ. .. A’ ki nem az, ne vegye magára. Mikor nyugosznak már békén , mikor Az ezeréves sírok szentjei? Mikor nem bántják ősök álmait Az unokák garázda vétkei? . . . Oh! — az igaz magyar hazafinak Nemcsak éltében kell lakolnia . . . Hálátlan, szemtelen vétkek miatt Sírjában is meg kell fordulnia! . . . ’S nincs a’ haragos égnek mennyköve ^ Melly megüsse az illy gyalázatot ? Mennykő , villám! — Hová is gondolák * Hisz már az is megvásároltatott! . . . Vagy a’ napok és csillagok ura A’ napot rájok sütni engedi? Hát mit csináljon ? — Hisz maguknak ők Napot aranyból tudnak önteni! . . . Vagy a’ gaz mellett nincs többé virág ? A’ tengerben többé gyöngy nem terem? Végkép kiélte már magát a’ föld, ’S arany nincs többé meddő méhiben ? Örök borúban állott meg a’ nap, Hogy fény az árnyék mellett nem szökell, ’S a’ földet örök és árnyéktalan Egy alakú borúja födi el ? . . . Nem, nem! — Ne higyjük, van még a’ mezőn Tán a’ gyomnál is sokkal több virág; Tengerfenéken sok szép gyöngy terem ’S az árnyék mellett több a’ napvilág. Oh csak a’ földön, emberek között Gazok mellé dicsők nem termenek, — Mert isten számol a’ sors vétkivel, De árulót ember büntetne meg ! . . . Tél van fölöttünk meglehet, midőn Vékony sugár mosolyg a’ hon egén ; De egy virága van a’ télnek is, ’S ez egy virág az örökzöld remény. Remény! . . . Oh most hallgatnom hagyjatok, Mert könnyet tán, de szót nem ejthetek . . . Csak egyet kérek : hogy ha jő a’ nyár, A’ mennykövek közt én is ott legyek . . .! Vajda János.