Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-03-23 / 13. szám

390 E’ perczben egy hatalmas kéz hátulról megtaszitja ’s ő sulyegyent bukik le magas trónja erkélyéről. E’ kéz volt Cecina Paetusé. Ő volt az, ki a’ zsarnokot a’ fenevadak közé, őrült diadala közepett, a’ trónból letaszító. De a’ zsarnokok élete fölött a’ fátum őrködik. Nem szabad ő nekik röviden élni. Hosszú életüknek kell lenni, hogy be teljék bűneik pohára. Claudius hosszú bíbor palástjánál fogva függve maradt a’ corynthi oszlo­pok czifrázatán ’s ott függött a’ rá fölordító vadak piros torkai fölött ’s egy perez alatt megőszültek hosszú fekete hajfürtéi. Zsoldosai futottak őt megszabadítani ’s a’ zavarban Cecina Paetus meg­szabadult. Egy óra múlva caesari zsoldosok állták el a’ római polgár házának ajtaját, a’ zsarnok iszonyú boszút esküvők fejére , midőn ősz hajfürtéit meglátta. Megesküvék, hogy mindazoknak, kik Paetust e’ tettre buzdíták, vére folyni fog ’s a’ polgár emberi gondolattól soha meg nem talált kínokkal fog kénysze­­ríttetni azoknak ki vallására. Szép, fiatal neje volt a’ polgárnak, — Arria. Mikor meghalla férje sikertelen merényét, ’s a’vészt, melly a’hazára jöhet, ha férje összeesküvése részeseit kivallja; hozzá sietett ’s egy éles tőrt adott kezébe, hogy ölje meg magát. A’ férfi, ki százszor látta szemközt a’ halált, ki a’ csatákban sokszor föl­kereste azt, lelke bénultan álla most ’s az átadott tőr kihulla kezéből. Nem volt ereje azt önszivébe döfni. Látta körül a’ szép ragyogó napot, a’ mosolygó eget, az életet , zajával, hullámzásaival,’s nem volt bátorsága az ismeretlen sírt megnyitni maga előtt. Látta keblén csüggni a’ szép ifjú hölgyet, kinek ölében a’ mennyországot bírta, ’s nem volt bátorsága a’ sír férgeihez kebléről leszállni. Künn a’ zsarnok zsoldosai törték rájok az ajtót. Ekkor Arria fölvette a’ tőrt, mit férje elejtett, ’s önkeblébe döfve adta át azt neki. — Nem fáj a’ halál Paetus! szólt és mosolygott és — meghalt. Perez múlva mindkettőjök szivvére összeomlott. Lelkeik együtt röpültek föl a’ szabadság istenéhez............. ilyen halála volt Arriának. Claudius Tiberius Drusust később saját kedvese mérgezte meg. Kétség­beesve, hetekig kínlódva, elhagyva, egyedül, megátkozottan múlt ki a’ világból. Örömünnep volt temetése napja. Minő különbség halál és halál között! Jókai Mór: IRÁNYESZMÉK. I. A’ világot elvek, vélemények, eszmék kormányozzák. Ezekből alakul a’ közszellem. ’S ez ellebeg a’ haza felett, ’s leplével beborítja a’ láthatárt. A’ közhit gyakran hibás, de mert közhit: kormányozza a’ világot, ’s irányt ad a’ milliók cselekvényének. Azért éltek a’ középkor népei sötét századokban. A’ tudatlanság ho-

Next