Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-04-02 / 15. szám

442 E’ szóra a’ fogolylyá tett ’s hóhéraiktól szolgalelkűen kínzott polgárok szabadon bocsáttattak, a’ ministerimra megadatott, a’ katonaság nagy része ki­­takaríttatott a’ városból, a’ király népe karjaiba vetette magát. Most ez azt követelte, hogy a’ koronaörökös, ki e’ vérengzés oka volt, mondjon le jogairól. Odahordta a’ kastély elé a’ csatában elesteket ’s előhivá a’ királyt, hogy lássa, hányan estek el jogaik védelmében. A’ sebesülteket pedig behordták a’ királyi palotába. Innen a’ koronaörökös palotája elé vitték a’ halottakat. A’ nép iszonyú tömegben levett kalappal kiséré azokat, halotti dalt énekelve, ’s ott felrivalva: ezek a’ nép joga védelmében elesett polgárok! Szerencséje a’ ko­ronaörökösnek , hogy cselédi álköntösben ez alatt megszökött. Az elestek száma a’ polgárok részéről 400, a’ katonaságéról 800, köztük 80 tiszt. 20- kán a’ nép oldaliakat tartott az árulók fölött: egy keztyűsnek, ki a’nála menedéket keresett tanulókat elárulta, mindenét leszórta az utczára ’s megégető, hasonlót tett egy őrnagygyal; a’ Rajna vendéglős 300 tallért fizetett a’ sebesül­tek részére, hogy árulásáért le ne romboltassák fogadója. Délután a’ halálra ítélt nyolcz lengyelt szabadítá ki a’ nép, kik közül egy a’ német és lengyel lobogót kezeibe véve, óhajtását nyilvánitá a’ két nemzet egyenlő szabadsági egyesülése fölött. 21- kén délben a’király bejárta a’várost, a’nemzeti lobogót Mieroslawszky vitte előtte, kit két hó előtt a’ király, mint zendülőt, halálra ítélt. 22- kén a’ holtakat temették. Polgár és katona egy sírban nyugosznak. A’ király kikiáltotta magát az összes német birodalom császárjának. MI HÍR BUDÁN? — Az ingerültség folyvást növekszik.Bennünket csalnak! A’ ministerium még mindig nincs megerősítve. A’ király 12 nap alatt nem írta alá, a’ mit megígért. Mit tesz ez? Lehet-e a’ királyról föltenni, hogy arról gondolkodjék: mikép adott királyi szavát megtartsa-e, vagy ne? Ki merné ezt koronás feje­delmünkre ráfogni? Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll. Debreczen , Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, az egész Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pancsova, ’s majd minden nevezetesebb város és helység, a’ megyék nagyobb része a’ forradalom elveihez csatlakozott. A’ határszélek kiverték a’ katonai hatóságot, a’ főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a’ nők észrevették és kikorbácsolták. Radeczkyt kiverték Olaszországból, a’ magyar katonaság a’ felkelőket segítette. Marinovics admi­­ralt lefejezték, fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a’ forradalom egének futó csillagai, futó királyok, futó ministerek, szerteszét hullva monda­nak iszonyú példát a’ szomszédoknak,’s ki gondolná, hogy illyenkor a’ király ráérjen 12 napig azon gondolkodni, hogy beváltsa-e nyíltan adott szavát, vagy se? Ha a’ király személye szent, akkor a’ király adott szava is szent legyen. A’ nép felnyitotta szemeit, ’s nem fél többé azon kísértetektől, miknek isme­retébe bele nevelték. A’ király számára népének szeretete maradt hátra ; ’s a’ király ezt nem az által fogja megtartani, ha a’ nép gyűlöletére kijelöltek taná­csaira hallgat.Kiben lehet saját népén kívül biznia? Ministereiben? azok fanto­mok, a’ napvilág elveri őket. Katonáiban ? Azok is megszűntek automaták, zsol­dosok lenni ’s tudnak érezni a’ hazáért, ’s hogy tudnak érezni a’ szabadságért is, megmutatták magyar seregeink Olaszországban. — Szövetségeseiben? Föl akarja-e forgatni az egész Európát, hogy egy pár bukott minister életét pár perczczel meghosszabbítsa ’s koczkára tegyen mindent — semmiért? ’S illyen­kor a’ király 12 napig gondolkodik! Tizenkét napig kormány nélkül van az

Next