Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-04-16 / 17. szám

495 Az emberek kígyót kiáltanak Reánk, ha megtudják, hogy van szivem. Emlékezel, midőn a’ kertbe mentünk, ’S együtt székeltünk a’ virágok közt ? Emlékezel, hogy egy rózsát adál, Mit szent ereklyeként megőrizék? . . . Sokszor kívántam látni, és elő- Vevém, ’s ha néztem, keblem olly hideg Maradt, minő emléked. Oh azóta Mássá levék én, sokszor elmerengek, És messze tétováz a’ gondolat Főmből — a’ gondolat, melly nem szabad . . . A’ gondolat, melly lánczon függ . . . Rabélet! — Csak álom-e az a’ dicső szabadság? Vagy megtalálók a’ nagy szellemek? Én nem találom , mert megtörpülök . . . Én tudni nem fogom, mi az: szabadság! „Neveljetek szabad polgárokat!“ És ezt nekünk mondjátok! A’ rabmadár röpülni fog tanítni, ’S ha nem teszi? sújtsátok porba őt! Édes barátim, kérlek szépen! azt Ne követeljétek , hogy valakit Szeretni tudjunk megtanítani!... Kinek szivét megölték, nem taníthat A’ szeretetre senkit? Gyermek ősz hajakkal . . . Ember , Kinek fejét levették, hogy ne lásson . . . Meg a’ szamár, min Krisztus nyargala .... A’ Test életét eltépni nem szabad, — ’S a’ szellemet megölni — szent cselekvény . . . A’ szerzetes már meghalt a’ világnak . . . Igaz! higyétek, szent igaz! . . . Tehát a’ Halál tanít mást élni! Hahaha! Ki az, ki életében nem kétkedett? Tudjátok-e? Az esztelen. De én Hitemről is kétkedtem, mégis el-­átkoztam azt, ki látni nem birá, mit A’ kétkedés lepelbe zárt előlem — Én kötelességemnek megfeleltem. Oh emberek! Voltam közöttetek. ’S láttam sokat, midőn ott voltam! Az Istentelen, ki tisztán , nemesen Nem élvez , a’ bűn karján éldel — az Erkölcsi érzet ’s ész útját nem állja. Remény — jövőnek bálványképeit Szétzúzta, de hát megragadja a’ Jelent, ’s mi gondja? Élv, csak élv legyen . . . Én örülni nem tudok , ’s a’ tompaság Lehúz, mikor magas élvért sóvárgok . . . De még a’ bűn is elvesztő előttem

Next