Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-04-16 / 17. szám
509 királyok alatt ’s éljenek boldogul. Az egészben nekem leginkább az ajándékozási eszme tetszik. Mi úgy ajándékozzuk a’ tartományokat jobbra, balra, a’ lengyeleknek Galicziát, az olaszoknak Lombardiát, mintha mindezen tartományok csak amúgy bitangiában gazdátlanul őgyelegnének a’ mezőn. Hátha várjon valakinek eszébe jutna tót királyságot alapítani ’s elkérné tőlünk Liptó, Árva, Nyitra et cetera graeca vármegyéket, mit mondanánk hozzá? — A’zsidók egyébiránt maguk sem csekély mértékben segítik előmozdítani az ellenük megrögzött ellenszenvet tágíthatatlan separatismusuk által. Pedig a’ közelítés tárgyában az első lépést nekik kell megtenni, nem azért, mintha ez igy volna természetes igazság, hanem azért, mert ez önérdekükben áll ’s a’ rokonszenvet kényszerítés nem idézi elő. — Liptó vármegye tehát tótul akar repraesentálni. A’ legközelebbi megyegyűlésen beront a’ főjegyző bűr a’ gyűlésterembe, egész corteshadsereget vezetve háta mögött, ott menten földhöz csapja magát, iszonyú jajveszéklés közt megcsókolja a’ földet, fejét a’ pallóhoz veri, ruháját beporozza, haját megtépi, azután térdre áll ’s égnek feszített öklökkel irtózatos dictiót tart a’ tótnyelv ügyében, minélfogva elhatároztatik, hogy ezentúl Árva vármegye az országgyűlésen tótul fog képviseltetni. . . . Itt vannak a’ ti gyönyörűséges municipalis jogaitok! — A’német szinház ma, azaz ápr. 15-kén ünnepélyesen bezáratott. Forst úr beadta a’ kulcsot. Más szóval: elkergették.Őt is tönkre tette a’forradalom. Most tehát sem arena, sem Stadttheater , sem árnyékszinház többé. Egy tüsszenése a’ forradalomnak ’s a’ kártyavár, mit harmincz fogadott tapsoló ordítása meg nem ingatott, ledül. — Az újonan felépülendő városi színház a’magyar Thaliának fog megnyittatni ’s a’ magyar Thalia helyén az országház épülend. Jobb is oda, mint az ujtérre. Hadd maradjon ott az árnyékszinház , még valaha jó lesz barikadnak. — A’ ministerelnök megérkeztére tegnapelőtt éjjel tartatott az ovatió. Tehát az első független magyar ministérium csakugyan itthon van. Az ember alig hisz szemeinek. Az elfogadtatás pompája annyival díszesebb volt, minthogy egész délután esett az eső. Az uniformisok ugyan nem kívánták az áldást, de annál inkább a’ vetések. — A’ tisztelt mészáros urak napja is alkonyodik. Folyó hó 30-dikától kezdve mindenki szabadonmérhet húst, a’ ki akar. Lesz olcsó világ. — Szegeden az utczák uj keresztnevekkel ékitetének fel. Van István tér, Battyáni tér, Kossuth, Deák, Petőfi, Ötvös, Szemere, Klauzál, Szentkirályi, Vörösmarti, Teleki, Veselényi utcza. — Elhagytak bennünket a’ mi tehén, retek, kétszív, akáczfa, kalap, csizma, aranykéz, borz, ürge, medve stb. utczáinkkal. —Irsáról a’szolgabiró elkergette a’falu jegyzőjét, hogy vasvillás embereket nem adott segélyül a’ nemességgeli összeütközésre. Nézze meg az ember ezeket a’ kis despotákat, hogy mérgeskednek, mikor már uralkodásuknak fél lába a’ koporsóban. KÜLFÖLDI TÁRSASÉLET. BÉCS. 1848. Tavaszhó 6-kán. Régi bureaucraticus kormányrendszerünk haldoklik, minek csalhatlan jele az, hogy a világbéli ministereink egymás után köszönnek le. Kübeck benyujtá lemondását, Inczághy nyugdijazva van , ’s Kolorvrát elbocsáttatását kérte. Maguktól is átlátták ezen jó urak, hogy nem az uj világba valók. Nagyon megszokták a’ sötétséget, szemeik sehogy sem bírták ki a’ mostani világosságot. Lemondásukat többnyire betegséggel indokolták, mit mi örömest elhiszünk. A’ lefolyt nagyszerű eseményeknek megrázó hatása eshetett idegrendszerükre. Meg az a’ felelősség is átkozott portéka, különösen ollyanok előtt, kik mindenhez