Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-04-23 / 18. szám
527 Felnyergelem szürke paripámat ; Fegyveremre senki sem tart számot , Senkié sem — igaz keresményem : Azt vegye hát el valaki tőlem! Ollyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, a’ ki nem bánt engem: De a’ szabadságért, ha egy íznyi, Talpon állok mindhalálig víni. ARANY JÁNOS, MAGDUS ÉS A’ KÉT ÚR. (Szomorú kép a’ múlt generatióból.) Ha Szardanapál, szive hölgyeinek lágy karjain álmodozva, országa nappaláról meg nem feledkezik: az assyriai roppant birodalom — talán? — ma is fenáll. — Ha Sámson , Izi’nél Herculese , Delilája selyem-kötényén álomba nem mélyed ; a’ Filisztheusok tábora alkalmasint homokba veri orrát, — ’s a’ kezéből kiröppent szamár áll, több életet olt el, mennyit valaha szamár elolthatott. — Ha a’ magyar hosszas álmot nem alszik, Mátyás kora korábban földerül. — Ha az ungvári lunaticus orosz diák magneticai álomba nem szenderül; holora ez évre nem jövendöltetik, ’s nem hordják rémitésünkre a’ borzasztó híreket onnan is, hol a’ bajnak híre sincs. Ha az apostolok a’ getsemáne kertben álomra nem dőlnek, nem keserítik meg jó mesterek utolsó perczeit----no de a’ jövendölések teljesedésre várakoztak. — Ha dicső nagyapánk Attila, arája mellett — mint becsületes magyar vőlegényhez illik — ébren marad; megmenti drága életvérét, melly szagműszerén bugyogott föl, ’s ömlött alá hatalmas dörgésü hangja edényébe. — Ha aegyptus fekete királya, mélységes laethargiájában a’ hét kövér és sovány tehénről nem álmodik: Izrael fajtája nem fut ellensége torkába ’s nem kedveli meg az igénytelen vöröshagymát .... és ha ez utolsó nem történik, nem lesz némelly fontos fejű magyar előtt olly iszonyatos rémördög az emancipatio. Ha Endymion, Lathmusz barlangban el nem álmosodik ; Luna néni — úgy éjfél tájban — meglehet, mosolyra rángatná halvány arcza nyugalmas vonalait .... Oh pedig, milly érdekes a’ mosoly egy nyugalmas arczon! azt csak azt érzé, ki először láthatá! — Ha Szilénus pater, — öreg paedagogusa Dithyrambus urfinak, sohá nem horkol a’ sziklabarlangban; nem vetik hurokra a’ gonosz Szatyrusok (a’ kecskelábú angyalok) az ő fontolva-haladó lábait, ’s nem teszik csúffá, borostyán-füzérrel, borbibircses homlokát. — Ha,o ye, a’ F ó isten kedves mamája, nyomasztó álma alatt, fehér elefántot nem nyel el; Chinában és Indiában nem lennének olly drágák az istenített állat apróbb csontocskái. Ha a’ nagy apostol eleibe — midőn feküdnék a’ lapos háztetőn — álmában nagy mennyiségű béka nem bocsátkozik alá , fehér lepedőben, e’ szavak kíséretében „öljed és egyed“, — nem vagdaltatnak le kíméletlenül, hátulsó úszóműszerei a’ zöld bársonyban parádézó katonabókáknak. Ha a’cannaei aranygyűrűs hősök, a’kéj és szerelmi élvek között, a’ paizsok és katapulták mellől el nem dőledeznek ; Hannibálról nem beszél olly fennen ’s Rómáról nem énekel olly pittyedt ajakkal a’ történet múzsája. — Ha a’ kutyavérü kisasszony — Medúza — az Átlász hegy alatt el nem alszik, hiába borús Perszeus fejére a’ Paliász adta láthatlan sisak , hasztalan villog kezében a’ Vulkán remekelte görbe kard ; — helyén marad az elménezkedéssel teljes fő . . ha, mondom, Medúza kisasszony el nem alszik : — Mauritániában ma is Átlasz unokája tartja a’ kormányt!. .. ’s mi legnagyobb nyereség lenne: nem bódorogna annyi kietlen fő a’ Hippokréne forrás körül, ’s nem bámulnánk olly re