Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-04-30 / 19. szám

elvégre a’nyert jogok után tovább megy kívánságaival, természetében lévén, mindig többet és többet óhajtani, ott hol gát és határ nincs, melly jó eleve fülébe kiáltsa ,,a’ ne továbbot.“ Vegyük hozzá . . . hogy a’ hazában , magában a’ magyar elemben is , támadhat ellenségünk, a’ minthogy egyik hiúságának, másik önzésének áldozatjaként nézi magát; mindezeknek tehát kibékítése, kielégítése, vagy ha úgy tetszik : legyőzése sok ész, sok erőt és sebes eljárást igényel ministériumunk részéről. Mert pár napok alatt most a’ gyeplőtlen népek és nemzetek ki vannak téve annak, hogy azt kivánják holnap , mit még ma szentségtelenségnek tartottak. Ma dynastia, holnap respublica; ma egy nagy magyar nemzet, holnap legfölebb népek szövetkezése, vagy egymás elleni haláltusa. Válasszatok ide aztán a dologra.......... Eddig nem írhattam meg, hogy mi is elfogadtuk népgyűlésünkben a’ 12 pontot, mert a’ fegyver-gyakorlás ’s újságok olvasása elfoglalja minden időnket; azonban ki városunk szellemét ismeri, az képzelni fogja, hogy fővárosunk hangulatát — mielőtt más városok példáját vártuk volna be— azonnal mi is magunkévá tettük. Itt magyar és szabad szellem uralkodott mindig. Kissé több lelkesedés a’ katonásdiságban nem ártana ugyan, de távolabb lévén izolált helyzetünkben a’ tűztől, és sokan a’ kötelező ’s majdan kellőleg rendező törvényeket akarván bevárni, a’ naponként tartott katonai gyakorlatokban még nem vesznek részt; 400-an azonban már elég ügyesen kezelik fegyvereiket. — Négyféle ezred van itt alakulóban; u. m. : közönséges gyalog, gránátos, vadász és lovasság. Ez utóbbi, bunyevácz atyánkfiainak szép lovai miatt, úgy hisszük, szép számból fog állani. Horvát atyánkfiainak pedig megmutatandjuk, hogy nem olly könnyen engedjük magunkat hozzájuk csatlani, mint ők hirték Bécsbeni létükkor; magyaroknak tartván magunkat, habár neveink icscsel végződjenek is, ’s habár Bácsországnak fele a’ szláv nyelvet beszélje is. Ezt óvásul helyén láttam, a’Bacsót’s Bánátot magokhoz hódítni akaró par excellence horvát deputatio ellenében megjegyezni .... Mint a’ pestiek, mi is lefoglaltuk a’ kereskedőinknél lévő néhány mázsa puskaport, ’s azt két héten át, minden 24 órában felváltott 12 — leginkább urakból ’s mesteremberekből álló — nemzeti őrség által őriztük. Hogy a’puskaporház melletti rögtönzött vártaházban nem volt épen nehéz a’várakozás, azt az egyetértő fiatalságnak köszönhetni, kik őrtálló pajtásaikat mindig nagy számban látogatván meg, kedélyes beszélgetéseikkel, ’s helyhez illő baltás életeikkel, röviddé tevék az éjszakát. Szép tőlök! — A’ casino — mint mondják — illyenkor mindig üres volt. A’ katonai foglalatosság e’ szerint nem is olly nehéz, mint gondoltuk, ’s igyen, a’ nélkül, hogy észrevennék, bele találjuk magunkat a’ formákba, mellyek azelőtt gyerekes játékként tűntek fel szemeink előtt. Nem kell egyéb tehát, csak jó törvény és fegyver, és mi jó katonák leendünk. Kedv és tűz van elég, csak használni kell az alkalmat; de ezzel sietni kell, mert most ha valaha áll azon közmondás : „si vis pacem para bellum.“ — Napóleonnak egy emlékirata jelent meg itt a’ napokban sajtónk alól magyar fordításban *); az is azt mondja : midőn a’ népek általánosan fel lesznek fegyverezve, lesz béke, lesz szabadság. ,,mert a’ szabadság nem áll a jognak tudományos fejtegetéséből, hanem azoknak eleven érzéséből ’s azoknak megvédésére szükséges erőből. Csak a’ fegyveres férfi lehet szabad; mert ő oltalmatlanul másra nem szorul, és mert a’merész elbizottság, melly kedvét, találja az alacsonyitó gyávaság faggatásában, nem bántja azt, kinek ellenszegülésétől félni kell , mert minden elbizottság félénk, gyáva, pulya.“ Ugyanott a’többi közt Napoleon jóslólag a’jelen forradalmi időkre a’ következőket mondja : ,, Polgári társaságainknak alkotványa elkorhad és összedül, semmi emberi erő nem bírván feltartóztatni a’ természet örök járását. Valamint a’ megérett gyümölcs leesik, úgy bomlanak el rothadásban az országok is, midőn őszük elérkezett. A’ revolutiónak fergetege , melly Frankhon fölébe egyes felhőkben vonult, borzasztó éjképpen fog egész földrészünkre borulni, és csak ha a’ természet éghető anyagaiból kifogyott, fog a’ menydörgés megszűnni, és a’ derűltebb nap előtűnni.“ Egy más helyütt pedig : ,,Az emberiségnek egyesülni, és a’ népeket választó közfalaknak le kell hulniok, ezen út felé vezet bennünket a’ természet .... ’s kevés századok múlva földrészünk minden lakosai egy európai rokonságot fognak képezni . . . már jelenleg is a’ művelt nemzeteknek csak köznépeit lehet megkülönböztetni, mert műveltjei a’ különböző nemzeteknek is , csak egy népet tesznek. Ezen közelítésre ’s egyesülésre dolgozik a’ természet, mióta az embereket teremtette; ’s meg fognak egyszer minden polgári jogok és erények szűnni, és helyökbe tisztán emberiségiek lépendenek, igy fog végre az egész emberi nemzet szabadon a’ határtalan téren mozogni. — Ez a’ teremtőnek akaratja, melly teljesedésbe menend, nyilatkozzanak bár az emberek bölcseségökben mellette vagy ellene..“ E’ kevés idézésekből, mint látjuk, Napóleonnak tisztánlátó combinatiója nem csalatkozott, ’s csak igen sajnosan, hogy e’ helyütt mindazon szebbnél szebb igazságokat nem hozhatom elő, mik a’ mondott emlékiratban — időnkre ’s helyzetünkre alkalmazólag — feltalálhatók. Ismertetésül azonban tán ennyi is elég, hogy a’ mintegy 3 ívre terjedő ’s Napoleon hattyúdalának méltán nevezhető munkácskájára figyelmessé tegyem az olvasó közönséget. Ára 30 kr. váltó. Kapható Miks Miklós könyvkereskedésében helyben. Manó. *) Kiadója : Simon Mihály. Élőbeszédében azt mondja , hogy a’ mű másolatban jutott volna kezéhez a’ nélkül, hogy tudná, ki lett légyen fordítója, kinek is , ha kivánni fogja, kész, kiadási költségeinek levonása után, a’ jövedelmet kézbesíteni.