Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-04-30 / 19. szám
555 ’S gazdagságodban isten megvere, Mert csak néhány kiváltságos here Emészté dús áldásidat; Mig millió koplalva dolgozott , Kapván csontot, ’s kenyérhajat. Nagyok tán az ördög volt veletek , Hogy tálba nyúlni nem engedtetek A’ népnek , melly igás barom Volt a’ békén; ’s elhullt, nem tudva, hogy, Kiért ? miért, a’ harczokon ? Apáitok példája volt talán ? — Járván a’ néphóhérok nyomdokán — Ti nem mérkőzhettek velek! Mint a’ bősz villám pusztítottak ők, De legalább fénylettenek! Igen, fény és dics, mellyben jártának, Jól rájok illett mint pánczél, sisak; Erőtlen vissza magzatok! Sisak, pánczél, ez ősi hagyomány, Rongygyal volt tömve rajtatok ! ’S jött a’ nagy óra, — ’s ti nem vesztek el! Sőt megifjultok a’ nép ezrivel, Mert immár elrémültetek, A’ csillogó csecsebecsék után Négykézláb mászva mint gyerek. Kértünk, hogy önkezetek rontsa szét, A’ kiváltságok vén épületét; Kértünk, de mindig hasztalan ! ’S jött a’ földrengés , megingott a’ ház, ’S a’ rozzant fal ledőlve van ! Az egész erdő számotokra nőtt, Hiába kértünk egy kis tüzelőt, Hogy a’ nép fázik , didereg . . . ’S dördült az ég ... ’s nyájas meleg tüzet Nekünk a’ villám gyújta meg! Hanem hiszen már minden rendbe’ van ! Oh nézzetek a’ népre nyájasan, Szegény, ez mindent elfeled ! ’S olly szívesen kiáltja véletek : Csend , egyetértés, szeretet! TOMPA. QmVUUWQ. Egy titkos dlubbnak jutottunk nyomára. A’ fölfedezés megérdemli, hogy komoly figyelmünket reá fordítsuk........... Nők tartanak titkos országgyűlést! Míg mi azt hisszük, hogy ők pipereasztalaik csecsebecséivel kellőképes