Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-05-07 / 20. szám
591 leányból anya lesz , honpolgárok anyja , ’s a’ haza számot kér tőle fiaiért. — Anyák! emberekké neveljétek a’ hon leányait. Azért : 1) Vegyétek ki rögtön leányaitokat a’ gouvernantek kezei közül. Saját szemeitekkel őr’ködjetek a’ hon kincsei felett. 2) Adjatok leányaitoknak lelkes nemzeti tanítókat, kik a’ tudománynyal együtt szilárd elveket ’s hazaszeretetet oltsanak sziveikbe. 8) Mellőzzétek a’ zongorát, ezt a’ lélekölő idővesztegetést, mellyet félre dob az eszes lány, mihelyt férjhez ment. Tanuljon helyette hallani. Égi ajándékul adá nekünk teremtőnk a’ hangot, hogy legyen tolmácsa lelkünk érzelmeinek ott, hol a’ nyelv ezt tenni nem bírja. 4) Fordítsatok több időt a’ tudományokra. — Történet, ez adhat egyedül szélesebb világnézeteket, ez ragad ki bennünket a’ köznapiasság kisszerű köréből. — Erkölcstan tanítsa a’ leányt jót rosztól megkülönböztetni, hogy meggyőződésből kövesse az erény útját , ne csak sejtelemből. 5) Tanitassátok röviden az egészségtant; igy megelőzitek mind azon untató gyengélkedéseket ’s szeszélyeket, mellyeknek annyian áldozzák fel családjok boldogságát. 6) Végre ne pazarolja többé leány idejét hasztalan női munkákra, ezek által jelleme csak silányul. Tanuljon varrni fehérneműt, ruhát —ha kell — de ne kössön sapkákat, dohányzacskókat, hogy aztán ajándékival az üres arszlánsereg kérkedjék, így reformáljuk leánykáink tanuló-termét. Magunk pedig rontsuk le körültünk a’ hamis istenek oltárait, mellyeken áldoztunk. Legyünk egyszerűek, nemesek szívben és külsőnkben: szakasszák szét a’ convenienz-szőtte üres viszonyokat , keressünk szellemi élvezetet, keressük a’ kitűnő elméket, kiknek ragyogó észfáklyája nappalra derítheti lelkünk homályát. A’ forradalom kiemelte újainkat a’ köznapiasság sülyesztö porából. Messze haladtak a’ fiatal sasok, merész reptökben megközelítik az ideált. Legyünk ébren, polgártársnéim! a’ kor rohanó gyorsasággal változtatja át az életet, elmaradnunk nem szabad, nem lehet. Előre, hazám leányai, fejlődjünk, szilárduljunk, hadd legyen valóság a’ három szent szó: egyenlőség, testvériség, szabadság ! *) NEMZETI SZÍNHÁZ. „Darlington Richard“, dráma 4 felv. Forradalmi időben Párizsban még a’ claqueurs-ök sem tapsolnak. Hát még mi, kiknek a’ forradalom egy olly édes, még soha nem érzett állapot volt, mint az első szerelem, melly tigrist és bárányt teremt az emberből egy varázscsattanásra, — (belőlünk, mert nagykorúabbak vagyunk — arszlánok és birkák levének) mi elragadtatva a’ szabadságnak csiklandó szellemölelésitől, karjaiban töltöttünk éjt ’s napot, feledkeztünk minden más gyönyörről , mulatságról, baj , kéj és színházi bírálatról, szívtuk az éltető és lelkesítő csókokat, mellyre egy haldokló nemzet sírja széléről a’ csatapiarcz közepére kelt, gyülekeztünk a’ zászló alá, mellyet a’ magyarok istene lobogtatott, még pedig annyi ’s olly nagy szerencsével, hogy nemcsak polgárhalottunk nem volt, hanem parasoljaink segítségével még a’ szeplő ellen is védelmeztük magunkat. Kérdem e’ szerint, csoda-e, ha a’ „Hunyadi János“ dráma-féle bírálatával adósak maradtunk, többszöri történet ez, kivált azon időből, mikor még nemes emberek is voltunk. Nem tudom e’ pillanatban, az adósság vagy nemesség emlékezete pirított-e el inkább ? ! *) Legyen üdvözölve a’ tisztelt polgártársnő jóakaratáért, mi azonban kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a’ nőnevelés ügyében a’ statusé az első lépés. Reméljük , hogy e’ tárgyat a’ nőolubbi viták bővebben ki fogják fejteni. Szerk.