Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-05-21 / 23. szám
Kívánják legelőször is, hogy őket ezentúl ne hríják schuster’paboknak, hanem országszerte fogadtassék el helyette e’ titulus : lábtyaművészfogalmazógyakornokok. 2- szer. Hagyassák meg a’ fiakereknek, hogy midőn a’ tisztelt lábtyü etc. etc. hivatalos eljárásaikban a’ bakra felkapaszkodnak, ne merjenek az ostorral hátravágni. 3- szor. A’ kundschaftoknak ne legyen szabad azt mondani, hogy nincs aprópénzük, midőn ők a’ csizmát haza viszik nekik. 4- szer. A’ mestereknek tiltassák meg az ő üstökeiknek ezentúl bármelly jogczím alatti igénybevétele, például megczibálása. E’ pontra nézve egyébiránt gyökeres orvoslás volna, ha üstökeiket lehető apróra lenyiratnák. 5- ször. Minden néven nevezendő pecsenyék, rétesek, lepények és pogácsáknak a’ pékhez hordásától ünnepélyesen mentessenek föl. 6- szor. Tiltassák meg a’ mezítláb-járás minden hazafinak a’ két magyar hazában. 7- szer. Adassék minden lábtya stb. stb.-nak külön kapukulcs, hogy éjjeli krawalloknál és macskazenéknél hivataluk szerint pontos részvétükkel jelenlenni a’ házmesterek zsarnoksága által meg ne gátoltassanak. E’ napokban egy titkos cseh dlubbot fogtak el itt Pesten. Atya úr isten! Még csehek is formálnak jogot szegény hazánkhoz! Ki van még hátra? Azt mondják, hogy magyar ember akkor legbuzgóbb hazája iránt, midőn országán kívül van; tartok tőle, hogy ha ez igy tart, rövid idő alatt valamenynyien mind igen buzgó hazafiakká leszünk. *** Régi bohóságok. Párizsban hajdan a’ szent Antal barátok azon privilégiummal éltek, miszerint szabad volt nekik ötezer sertést az utczákon tartani. Ezek a’ szentantal disznói a’ nép kegyes adakozásaiból szoktak aztán meghízni ’s különös tiszteletben tartanának. Meg is érdemelték. Ollyan szépen henteregtek az utczákon a’ sárban, a’ sétálók lábai alatt, mint megannyi ittas potrohos sváb. Ez a’ privilégium jelenleg őket illeti. Egy pompás fejedelmi lovagszobornak egy éjjel kendővel bekötötték a’ szemét ’s nyakába czédulát akasztottak e’ felirattal: emlékezzetek meg a’ szegény világtalanról. Szinte egy fejedelmi szobor alá, melly kinyújtott áldó kézzel van fölállítva,egy elméncz ezt irta: „Szállj le már onnét, hadd üljön fel az utódod is egy kissé.“ Egy másik elméncz erre azt felelte: „Világért le ne szállj, mert ha az ül fel, megfordítja tenyerét és pénzt kér.“ Semmi sem lesz belőlünk. Rothschild azt mondja, hogy nincs európai hatalmasság , mellynek ő pénzt kölcsönözni akarjon jelenleg. Igazán elmondhatni, hogy a’ háborút jelenleg ő tartja zacskóba kötve. A’ színházban Sobrit adták. A’ tehénutczában ki volt téve az önkénytes hadfogadási zászló. Három buzgó hazafi fogdosta egymás markát a’ színházban, ’s érzékenyen búcsúzott mindenkitől és fente a’ fogát. Menendők valának a’ tehénutczába ’s onnét a’ törökre, muszkára, illírre ’s más egyéb pogány nemzetekre, azért búcsúztak olly érzékenyen — szegények. Sobri végén sokat lövöldöznek, a’ színház megtelik puskaporszaggal. — Pfuj! mond a’ három hazafi ’s zsebkendőt tart rögtön orrára, szájára, így bepuskaporfüstözni a’ közönséget! pfui!