Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-05-28 / 24. szám
— De már úgy én jobban gazdálkodtam, szól Imre, nekem kilenczven farkast, nyolcz rókát és harmincz nyusztot kell adóznom, ’s már ezt mind összeszereztem, tudni kell a’ módját, csaptatókat kell állítani. — Könnyű neked beszélned, de én a’ medvéket csak nem foghatom vidravassal. — Még azon felül három hermelint is fogtam, jó lesz a’ feleségemnek főkötőnek, meg egy kék rókát, abból meg nekem lesz nyakravaló. — Hanem szegény G... járta meg; annak három zsák tengeri kutyafogat kell összeteremteni; egész nap a’ jégen jár, ’s ha megunja magát, verseket ir a’ jégsziklákra. — Egyébiránt, minek köszönhetem e’ ritka szerencsét? — Hát csak annak, hogy azon három napig, míg távol voltam, a’ szél eltemette a’ kunyhómat hóval, most nem találok haza, be kell várnom, míg ismét lefújja róla, addig hozzád kvártélyozom be magamat. — Szívesen látlak. Egy irámtehenem tegnap múlt ki a’ világból, annak a’ helyén ellehetsz. — Van sok irámszarvasod! — No, no, nem sok, de csak elég. Tavaly még nem volt több tíznél, most már van harminczöt, esztendőre, ha isten segít, felviszem kétszázra. Barátom az irámszarvas megbecsülhetetlen kincs illyen helyen. Maga keres magának enni és igen jó teje van Már sajtot is tudok belőle csinálni és pálinkát, — felségeset! — Jó, hogy eszembe juttatod, szörnyen ehetném és ihatnám. — Lesz minden, ne búsulj , a’ feleségem !— áldott jó lélek, sohasem zúgolódik, pedig ugyan sok dolga van, — most épen kozáklevest főz, pompás comedentia, Kamtsatkában tanulta, hámtéj, halzsír, rákikra, földimoha, aszalt kökény és éretttúró összefőzve. Nem is képzeled, miilyen angyali eledel ? rá egy pohár savó, ’s azzal készen vagyunk. — Hát ez a’ medve mit vétett itt ? Soha sem ettél még rántott medvefület ’s halzsírban sült medvemájat? Hja sz akkor nem is tudod , hogy mi a’ jó ? Ezt majd én készítem el, értek hozzá. — Pompás! Hisz így még vendégeskedünk is. A’ mint ők eképen készülnének a’ vendégeskedéshez, íme a’ távolban ostorpattogás, kutyaugatás ’s nagy csöngésdöngés hallik ’s rövid idő alatt sebesen futó szán érkezik Imre háza elé, húzatva hat fehér és hat fekete kutyától, mellyek mihelyt megálltak, lefeküttek a’ hóba ’s elkezdtek hentergőzni. A’ szánból ez alatt egy apró kis ember pattan elő, a’ kucsmája épen a’ csípejéig volt a’ fejébe nyomba, míg a’ csizmája szára tökéletesen a’ hónaljáig ért. Az egész emberből csak a’ kucsmát és a’ csizmaszörnyeteget lehete látni. De ő azért mégis kipattant a’ szánból, egy magához termetve hasonló női alakot kisegített a’ kocsizsebből, ki szinte el volt nyelve egy szürke tuszli által. — Isten jó nap, polgártársak, szólt a’ kisded férfiú, erősen töreked-