Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-06-04 / 25. szám
717 HOL LESZÜNK KÉT ÉV MÚLVA? VAGY HÁROM EXCOLLEGA SIBERIÁBAN. (Folytatás.) Ez alatt Vahotné és Xádaskayné Samojed divat szerint egymást fülön* csókolás által üdvözölve, ültek az ablak alá, melly vékony halhártyával volt üveg helyett beragasztva, ’s mindig mélyebben merülének azon fontos thema fölötti értekezésbe: váljon a’ lapponiai asszonyok kopfonttza szebbe, melly tömérdek marhafaggyúból készül, vagy a’ finn dámáké, kik fésű helyett egy egész jávorszarvas ágabogát hordják? Egyik kuczkóban pedig két kis gömbölyű fejű angyalka guggolt, kik egy ábéczéből egymást muszkabetűkre taníták. Áss. Baki. AVjedi. Glagol. Dobró. Giehst. Sivere. Szemlja. Ise. Kako. Ljudi. Müszléte. Xass. On. Pokoj. Rzv. Szlovo. Tverdo. Uhuj. Fert. Chrics. Zah. Tserv. Ezek az orosz alphabet betűi. Nehezen ment szegény magyar nyelvecskéiknek ez isten tagadó pronunciatiókon keresztülbotorkálni, ’s úgy meg sírtak az ártatlanok bánatukban, mintha kavicson kellett volna mezítláb sétálniok. Hát még mikor a’ samojed ábéczére került a’ sor! Olaf. Behehe. Gomhal. Doladha. He. Tahin. Sain. Cheth. Theth. Jamnd. Kopp. Lomad. Mam. Xum. Szemcath. Eee. Pkle. Zodje. Kufu. Ristyi. Sinme. Thanj. írásjegyek: Petocho. Revoczo. Chevoczo. Sekofo. Eczoczo. Gyiczoczo! Hogy a’ kakas csípje meg, de szép! De hát mit csináljon az ember? ha egyszer muszkák és tatárok között lakik, muszkául és tatárul kell tanulnia. — Hát édes collega uram, mondja el csak, mik történtek az elmúlt időkben a’ szép Magyarországon ? Hanem kérem, hogy ha magyarul szól, igen lassan beszéljen, mert illyen hideg levegőben messze elhallik a’ hang, ’s ha meghallja valaki, hogy magyarul discurálunk, még beljebb küldenek bennünket a’ jeges tengerbe. — Hol kezdjem azonban? Mikor hallották önök az utósó hírt Ilyriából? — Honnét? — Önök olly szemeket csinálnak, mintha még azt sem tudnák, hogy Hungáriát jelenleg Illyriának híják. — Most halljuk először, semmit sem tudunk mi azóta, mióta Kufsteinből ide kutyaszánkáztattak bennünket egy szép zivataros éjszakán. — Hjaj biz azóta sok megváltozott. Magyarország czímere jelenleg zöld tarlóban három kasza tetején egy illyr gucsma, meg egy drótozott serpenyő. Jelenleg ott tót az uralkodó, ’s országszerte piaca romokban van kihirdetve, hogy legszebb virág a’ krumpli; az ablakokban cserepekben tenyésztik, a’ kertekben úgy ápolják, mint a’ georginát,’s az úri hölgyek bálokban a’virágját kebleiken viselik. Sokréekban sült krumplit osztanak frissítőül. ’S midőn a’ múlt őszszel ’a krumplibetegség nagyon elterjedett, a’ kórházból kiverték a’ betegeket , ott ápolták nyilvánosan e’ szent nemzeti virág gyökérgombóczait. — Ah, ah! Heves vármegyében mai nap kozákok eszik a’ dinnyét hámozatlanul, Nyitra vármegye határa egész a’ solti járásig kiterjesztetett, mása a’ jászki'm»