Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-06-04 / 25. szám
721 elveszthetitek ezüst szentjeiteket, de megmentitek a’ catholicismust, ha fösvénykedtek, majd a’ muszka ezüstjeitek is elveszi, ’s tetejébe még görögöt is csinál belőletek. A’ katonaságnál egy hónap óta el van törölve a’ huszonöt bot. Ezt úgy kell érteni, hogy jelenleg negyven boton alul le sem fektetik az embert. Hát az az ünnepélyes alkalom jön-e már, mellyben a’ katonaság fel fog az alkotmányra eskettetni. De szépek azok a’ szép ünnepélyes alkalmak ! Azok az arany gombos, piros pántlikás, püspöksüveges alkalmak ! Bárcsak jőne már valami illyes várva várt véletlen ünnepélyes alkalom, valami névnap, vagy keresztelő, vagy lakadalom, buzaszentelés, úrnapi prosecczió, toronygombfeltétel, czéhmester választás, instellatio, vagy akasztás vagy akármi egyéb, a’ mi megérdemli, hogy ünnepélyes alkalomnak neveztessék. A’ mikor is aztán a’ fűvel és virágokkal behintett ’s zöld galylyakkal feltüzködött utczákon bemasirozandik nagy dob-, trombita-, harang- és ágyúszó mellett a’ tisztelve említett katonaság a’ szabadság térre. Mindegyiknek a’ csákója mellé egy darab fenyőfaág tűzve. (Mert ha az utczán virágok nem lesznek szórva, ha a’ katonák kalapján fenyőfaág nem lesz, ha a’ harangok, ágyúk stb. stb. nem szólnak, mindjárt nem lesz az alkalom ünnepélyes, ’s mihelyt az alkalom nem lesz ünnepélyes, a’ katonaság nem esküszik fel.) Akkor aztán a’ szabadság téren megállnak glédában, a’ trombiták elfújják a’ gott erhaltét, a’ piacz közepén ott fog állni egy jegenyefa sátor, benne egy gyalog orgona, az orgona tetején egy aranyos szent kép, a’ körül kék, zöld és piros lámpások, a’ sátor mellett pedig három másik sátor, mellyekben mézeskalácsot és kiflit árulnak. (Mert ha ezek elmaradnak, az alkalom megint nem lesz ünnepélyes ’s a’ katonák természetesen nem esküdhetnek fel.) Ott tehát a’ katonák glédában fognak állani reggeltől estig ’s várni fogják talpon állva az ő generálisaikat, azok pedig hagynak magukra várni. (Mert ha hamarább találnának jőni, az alkalom nem lenne ünnepélyes, ’s a’ katonák nem esküdhetnének fel.) Este felé aztán kijőnek a’ molnárszin kabátos generalis urak, piros bugyogókban, jól megebédelve, ki gyalog, ki lóháton. A’ tér egyik oldalán nagy nemzeti pózna lesz felállítva, a’ tetejében aranyos zászló, annak a’ tetejében aranyos grúspángfa, azon aranyos diók, aranyos czitromok, piros tojások, tarka pántlikák, tarka zsebkeszkenők. Ez mind az ünnepélyességhez tartozik. A’ katonaság aztán dobszóra e’ zászlót körül állja, a’ puskát két kezébe fogja ’s így áll, míg a’ káplár hátul megnézi , hogy fel van-e varva minden gombja? Három közlegényt, kinek egyik gombja nem volt olly fényes, mint a’ többi, ott in effigie loci nagyobb ünnepélyesség kedvéért megfarmatringoznak. Ekkor dobszóra mindenki baltérdét le, jobb kezét felemeli, a’ dobos hármat üt a’ dobra. A’ sátorban elkezdenek egy kicsinyt csengetni, egy kicsinyt orgonálni, a’ másik sátorban egy kölyköt ünnepélyesen felpofoznak, ki mézeskalácsot akart lopni, ’s ezután előlép egy fehér szoknyába öltözött úri ember, egy kicsinyt énekel, egy kicsinyt prédikál, azután megint csengetnek, megint orgonálnak, fenyőmagot égetnek. Végre egy német zászló tartó fog egy nagy pecsétes papirost, arról az eskütt nagyobb ünnepélyesség kedvéért diákul felolvassa, a’ katonák dobszóra 46